Posted by
Posted in

A forradalom 60 éves évfordulójára

A forradalom 60 éves évfordulójára ! Rossz helyen és rossz életkorban ért a forradalom: A forrongó vulkán peremén, a tinédzser kor küszöbén .. Szüleink elszólásaiból,azt is a tiltott rádió nyelvén Lassan tudatosult bennünk, mi is zajlik a város peremén, Mert Fehérvár ostromgyűrüje végig mozdulatlan maradt. S ahogy a forradalom eseménysora egyre előre haladt Kissé megkésve, […]

Posted by
Posted in

Tavaszi áradat

Tavaszi áradat. A Tisza fáradtan s,békésen ballag lefelé Árviz veszélye most nem kinozza, Az alföldnek békés kezet nyújtva Lassan télbe forduló ködös álmát alussza A Tisza olyan, mint a szülőanyja Olyan, mint a széles rónaság Napban mosolyt fakasztó búzamezőivel S a szikes szomjazó foghijas legelőivel Ha felbosszantják duzzogva tárja ki karját Tör, zúz semmi sem […]

Posted by
Posted in

Karácsonyi ajándék

A kandallónál ül egy testvérpár, Éppen egymást ajándékozzák. Mindegyik azt kapja mit szívébe, A kívánságot oly régen elrejtette, Mint a kalóz az értékes kincseket. Az egyik pici, kék kocsit kapott, Oly szép volt, mint a felhőtlen égbolt. Ez a kocsi volt minden álma, A saját versenyautós vágya, Ma vált valóra a kívánsága. A másik Klárát […]

Posted by
Posted in

Zanza

Néhány lépést hátra. Keret formál, Nagy totál: Képtelen. Elhiszem. Néhány elvesz(t)ett DNS Ledéren hever. A maradékon rágódom. Mentolos szippantás. (Leg)közelebb, Vissza.

Posted by
Posted in

Angyal

Tűnékeny fehér leplek: Tündérek, Szellemek, Jó és rossz boszorkányok vagyunk. Villanunk. Elillanunk. Hallunk, Hallgatunk, Együtt szenvedünk, Megsimogatunk, Mosolygunk Hogy aztán Láthatatlanul sírjunk. Néhány tollvonással Enyhülést adunk; Miközben koldussá vált, Meggyötört lelkünkkel Mi is csak szeretetre vágyunk.

Posted by
Posted in

I. (2015.11.12)

Ott volt először ő, A Gyermek, Aki szeret: Apát, Anyát, Önnön magát. Aztán jött a Nincstelen. Tekintete homályba vész, De fürkész: A gyűrű, az óra… Vajon mennyit ér? És itt volt az akrobata. A kapaszkodók között egyensúlyozva várja elismerő pillantásomat. Aztán a Férfi: Középkorú. Vagy egy tucatnyi liter tejjel a kezében. Erőt és békét sugároz: […]

Posted by
Posted in

11.13

Mint az ősz ezerszínű falevelei, hullnak most földre drága, magyar anyanyelvem legszebb szavai. Időről időre összeszedem, Sorokba rendezem őket. Emlékül nektek, Hant alatt nyugvó Nagyjaim.

Posted by
Posted in

Rabló

Igen. Most, hogy kinyílt a szemem, Lopni akarok! Úgy, ahogy láttuk a filmben; A nyakadról, Csak egyet, Csak ide, Ide a csalogány csőrébe, Hogy énekelhessen.