Kis Juli mamám Oda születtem én, nem várt gyerekként, a nagymamámék ámbitusos, faluszéli házába, ínségesen szegény évek egyikében, 1957-ben. Szinte Ő nevelt engem, az én legigazibb, de valójában nem vér szerinti Kis Juli mamám. Nála egyszerűbb, jóságosabb asszonyt nem hordott hátán a föld akkoriban, ez egészen bizonyos. ( Erdélyben élnek még talán ma is […]
Beléptünk akkor a hangversenyterembe, Hangolt a zenekar, majd hatalmas csend lett. Várakozás-teljes, feszültséggel teljes. S megszólalt a zene. Felcsendült a nyitány. Ha melléd ülhetnék! Kezedet foghatnám! Megszólalt a zene, felcsendült a nyitány… És máris hangoknak tengere vett körül. Minden percünk eztán zenével lett teljes. A zenét hallgatva, vele együtt éltünk. Ha melléd ülhetnék! Kezedet […]
Veszprém, a nyelvészek városa[1] A veszprémi várkúton olvasható felirat szerint: “Ez az a város, ahol hajdan a magyar nemzeti művelődés legdúsabb forrásai fakadtak”. És ez a mottó a nyelvészek világára is igaz: számba venni is nehéz, hogy az elmúlt századok során hány nyelvész élt itt vagy kötődött a városhoz. Elsőként minden bizonnyal Verancsics Faustust (1540–1617) […]
Ahol a Fehér-Tisza a Feketét táplálja Nagyapa Trianonja Nagyapa – Dohanics János (1893–1979) – a Kárpátok öleléséből jött, a régi magyar haza legszéléről. Szülőfaluja, Ötvösfalva (Zalatarevo) a máramarosi bércek, a Hoverla (2050 m) és a Pop Iván (1940 m) árnyékában húzódott meg. nem messze a Tisza forrásvidékétől. E világra a ruszin szavak eszméltették; a magyar […]
Összevissza száll a szélben egy falevél, tetten értem! Látom, ahogy fészket keres, elrejtőzne múlás helyett. Illeg-billeg, kapaszkodik, szélnyugvásért rimánkodik. Meglapulna tél idején, ágak között, ház tetején. Perdül-fordul, napfényt koldul, hátha sorsa jobbra fordul. Ősz van, de ő maradna még, földre érve ott van a vég… Sírva-ríva – nincs bocsánat! – búcsút int a szép világnak. […]
Ketten az Andrássy teraszán Mintha egy hajó orrán állnánk Szeltük a fényt és a felhőt. Süvítő széllel száguldoztunk Egy város hullámzott alattunk. Az észak-nyugati csúcson ketten voltunk. Már elharangozták régen a delet, Együtt akartuk nyugtatni a napot, Kétféle parton nem nyugodhatott. Te álmosan karomra hajtod a fejed, Én combodon pihentettem kezem. Most […]
Legenda egy Kórházról ! Pár évig dolgoztam egy budapesti Kórházban , a MÁV Kórházban. Megszüntették, felszámolták azaz egy másik kórház kiegészítő részévé átalakították. A felszámolása törvénytelen volt. A vasutas társadalom felajánlott fél százalékából építették. A va -sutasság megbecsülte Kórházát.Szerették orvosait,dolgozóit.Jó hírneve volt az országban.Családias volt Dolgózói, orvosai közül számosak tradicionális vasutas családokból érkeztek. Én is […]
Anyám emlékére Egy csillagra ültem, hogy megkeresselek, mert a boldogság madarát elhoztam teneked. Fenn, az angyalok közt repültök majd együtt, hogyha a szíved mélyéről minden bánat eltűnt. Lenn, a földi létben szenvedtél, jól tudom. Nem játszhattál szinte soha zengzetes húrokon. Gyermekkorod talán szép lehetett volna, ám a sors azt valamiért mégis megtépázta. Amire felnőttél, szépséged […]
Pálinkás elvtárs ! A hiúság vására birtokba vette hazánkat Meghalt az erkölcs? Vagy pucér lett a világ Összekeveredett sajnos az álom,s a valóság A szeretetlenség tűnik köztünk barátnak Pálinkás elvtárs is gyorsan színre lépett Őszülő koponyájában sorvadnak a giruszok Vagy birtokába vette a vénség-amnézia Vagy vizelni ingerli a duzzadt prosztata Talán nagyon fáj királyi felségének […]
Temető, gyász, sírok. Virágok és bánat. Szívünk ettől jobban biztosan nem fájhat. Így talán múlás fáj égő gyertyaszálnak… Elmúlik az élet… Ez örök keresztünk. De sokan elmentek, akiket szerettünk! Gyertyát gyújtunk értük, rájuk emlékezünk. Millió kis gyertya melengető fénye, vidd fel a sóhajunk, fel a magas égbe, hogy vigaszt kaphassunk könnyekért cserébe. Mert itt élnek […]
