Posted by
Posted in

Előre a semmibe

Tóth-Kurtz Márton: Előre a semmibe A végtelen sehol, A messzeség csak álca, Szalad fejvesztve minden, Mitől a szem szabadulni vágyna.   Pont egy életnyi látszik ott az útban állni, Ketten vagyunk rá, meg kell próbálni. Hiszen mi járható együtt erre, Az egyként már lehetetlen lenne.   S mi erőt venne tőled, Az engem bátorít előre. […]

Posted by
Posted in

A gyilkosok ivadékai

A gyilkosok ivadékai A gyilkosok ivadékai Mit rejthettek díszes palotái A török, tatár dúlás Inkább volt kegyetlen kifosztás A Habsburgok vétke Mindig a véres bosszúállás A múlt század Bűne volt a megcsonkítás A két világháború Bűnben fogant szülötte volt A történelmi elszámolás Majd jött egy gyilkos eszme S világra hozott ivadéka Mikor a pénz az […]

Posted by
Posted in

A több mindig kevés

A több mindig kevés A tobb mindig kevés A jó ételből, italból De sose várj lelki kielégülést Csak az ételböl jóllakottól Olvasd csak történelmünket Mennyi hiatuszt találhatsz benne A több, mindig kevés volt Az élet ezért gyakran megorrolt Nem volt hazánkban máglya És ritkán volt kínzókamra De nem is született nálunk Hitújító eretnekek hada Minden […]

Posted by
Posted in

Pillanat szülte mosoly

    Egy délután, amikor az Örs vezér téri aluljáróból sétálok felfele a lépcsőn, egy olyan esetnek voltam szemtanúja, amely végződhetett volna tragikus kimenetellel is, ám mégis valami csodálatos és mintegy a romantikus költészet klasszikus ábrázolásképeibe beleillő végkifejlet következett, amit végsősoron üdítő dolog volt látni. Egy fiatal nőszemély, de inkább lány, aki szórakozott gondtalansággal fecsegett […]

Posted by
Posted in

Játszótér

Játszótér Zsibong a gyereksereg a játszótéren Nem is tudják mi rejlik a fejük felett Sorsukat milyen Párkák irányítják Nem tetszésüket a szülőkbe mártják A színes őszi falevelek is csalogatják Hogy a fákkal borított erdőket bejárják Így sokszor a játszóterekről elcsábítják Kielégíteni a gyermek kíváncsiságát Az életünk egy igen furcsa játszótér Napjainkban olyan mint egy igazi […]

Posted by
Posted in

Sosem felejtünk…

Sosem felejtünk… Annyi év telt már el… Mit mondhatnék neked? És… minek is mondjam? Te ezt már nem érted. Szeret ott valaki? Úgy, ahogy mi régen, mikor velünk voltál, nem ott fenn, az égben. Megtaláltad-e már a lelki békédet, vagy tán visszajönnél, ha könnyezünk érted? Tudd, sosem felejtünk, hallgasd hálaimánk… Érted ég a gyertya, s […]

Posted by
Posted in

Remény

Remény Az ember élete reményre épül Mely olykor igen magasra tör Mi lesz akkor ha viharok jönnek Gyengesége miatt könnyen összedől A reményt az álmok éltetik Ha viszontagságok fenyegetik S a tagadást is rá erőltetik Akkor könnyen korán megtörik Reményt sugároz a szeretet Ha jól sáfárkodik elnyerhet Tiszta szívvel hívő lélekkel Érte harcolva bátor lendülettel […]

Posted by
Posted in

Virág a körtéren

  A körtéren szokott kis csomóba kötött virágcsokrokat árulni a Déli Pályaudvaron. Idős, rövid hófehér haj keretezi sokat megélt ráncos fejét, amelyből mélykék szemek világítanak ki jóságos értelemmel. Az emberek számára jól látható helyen ül, a fehér márványlépcsőkorlát végénél. Régimódi árus, halkan népdalokat dúdol árusítás közben, de úgy, hogy az embernek menten elolvad a szíve, […]

Posted by
Posted in

Árva a ház

Árva a ház Árva a ház, nincs kacagás Árvák a régi szobák Az őszi eső szemerkél Búbánatunk benne megfér Esőcseppek dalolnak a teraszon A csend ásítozik az üres sétányon A játszóterek hiába várakoznak Kis unokáim vidámságot nem hoznak Játékaik a sarokban Búskomoran ásítoznak Bár kiürült a jégszekrény Nem kell hozni új jövevényt A maradékot elkoptatjuk […]

Posted by
Posted in

Mulandóság

Mint kedves tárgy, mit akkor becsülnek Mikor már hiába keressük szokott helyén, Egyszer, valami módon minden megszűnik S akkor rájövünk, hogy mi volt, mekkora kincs   Ami adott volt, mi biztosan ott hevert Szem előtt, és azt hittük, örökkévaló, Persze, nem eszünkkel, mely ismeri a múlást, De érzékeink szubjektív álomkert   Mindig vagy, s mindig […]