Posted by
Posted in

A hazugság virágot terem, de nem hoz gyümölcsöt

A hazugság virágot terem, de nem hoz gyümölcsöt Gonosz lett az egész világ Vajon milyen volt az ezer éves múltunk Hozott-e jellemváltozást időszámításunk Vagy talán az első emberig kell visszanyúlnunk? Eddig a múltat, saját múltunkat sohasem Akarták a hazáját szerető magyarok Lelkükből végképp eltörölni A liberális szájharsonák, a globalizáció hívei Feladva önérzetük, mi a nemzethalál […]

Posted by
Posted in

Hibáink nincsenek…

Hibáink nincsenek… Hibáink nincsenek megírva a csillagokban Hibáink mindig és mindenütt Belőlünk erednek. Az alázat is hiányzik, ez mardossa lelkünket Már a csapból is szitokszó hallatszik S emeletes hazugságok mitől minden sejtünk fázik Mi dőre a szabadság, ha ránk zúdul eza kórság Így könnyen elveszítjük embertársaink bizalmát A türelem az idős korban nagy ajándék,ha élsz […]

Posted by
Posted in

Ahazugság virágot teremt, de nem hoz gyümölcsöt

A hazugság virágot terem, de nem hoz gyümölcsöt Gonosz lett az egész világ Vajon milyen volt az ezer éves múltunk Hozott-e jellemváltozást időszámításunk Vagy talán az első emberig kell visszanyúlnunk? Eddig a múltat, saját múltunkat sohasem Akarták a hazáját szerető magyarok Lelkükből végképp eltörölni A liberális szájharsonák, a globalizáció hívei Feladva önérzetük, mi a nemzethalál […]

Posted by
Posted in

Egy szenvedélybeteg segélykiáltása

Egy szenvedélybeteg segélykiáltása ! Halálveriték boritja homlokom S szinte cseppjeiben számolom a kint, Amint lelkemre, értelmemre rátelepedve, s abroncsba veretve A végtelenbe kivetitve hatalmába hajt, Száz meg száz Tündér Ilona szüzi fátyla S a fátyol alatt megbúvó buja testi csodája, Mint Wolsburg éjszakája : két marokkal nyúl felém, Hogy megtörje selyemszálra apadt menekülési utam reménysugarát. […]

Posted by
Posted in

A zöldfülü politikus

A zöldfülü politikus. Ó századunk kovácsa Hódolva köszöntünk minden hajnalon Testünk, lelkünk tenyeredbe letéve, Létünket betöltve Fenséged győztes himnuszát hallhatom Mert a Te hangod a kezdet Nyelved a rádió, s A napunkat záró vég: a TV műsora Földünk jó gyümölcse S italunk fölsége Csak benned talál igazán gazdára Földi hívságunk igaz hordozója Hamis álmainknak Így […]

Posted by
Posted in

Szonettkoszorú

  Szonettkoszorú /mesterszonett/ XV. Megvalósult álom . Fényes végtelenbe repülő álom, Színes fáklyaként robogó üstökös… Boldog szenvedélybe becsatolt járom: Szerelmi tűzben égő életöröm. . Szívemben szendergő vörös virágom A szeretet melegében tündököl. Lelkedbe költözik álomvilágom Csillagommal ölelkező börtönöm. . Nektárként csurranó  hűsítő könnyed Szerelem-patakként zúdul nyakadba: Csókkal apasztom boldogságod gyöngyét. . Káprázatban hunyorog égő szemed, Kék tengerben […]

Posted by
Posted in

,,Árnyékban éles fény vagy”- második rész

– Megölöm ezt a kurvát- mondja Panna, mikor az ajtaja előtt állva elsírom magamat.  Panna becsukja maga mögött az ajtót, és szorosan magához húzva megölel. Nem tudom abbahagyni a sírást. Csak állok az ajtónak dőlve, és folynak a könnyeim.  – Gyere be a nappaliba- feleli, kiveszi a kezemből a bőröndöt. Szomorúan Panna után megyek, és […]

Posted by
Posted in

Pesti srácok

Pesti srácok. A véráztatta Pesti utcakövek Könnyeket hullatnak mikor emlékeznek Emlékeznek a Pesti srácokra kik esküt tettek a szabadságra S ezért életüket is áldozták így elérte Őket a mártíromság Hősök voltak, vagy megtévesztettek Bátrak voltak, vagy félrevezettek A jósnő mondta róluk végzetük a tetszhalál Visszajöttök egyszer a megváltás rátok vár Vadul dörömbölnek eljött az idejük […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Könyörgés

Klotz Mária Könyörgés   Gyász napján mit tegyek, a csenddel beszélgetek. Más ez a némaság, félelemmel teli rútság, vírussal fertőzött valóság, börtöni rácsos rabság. Csend sajog lelkemben, lassan szétterül testemben, halkan suttog mennybéli dallamot, keresztutat mutat, jajgatót, harangzúgás nélkül ordít a némaság, emlékül küldi a szenvedés tébolyát. Gyász napján félve merengek, bűneimért magam felelek, igazi […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Láthatatlan gyilkos

Klotz Mária Láthatatlan gyilkos   Úgy öl, hogy nem is látod, beléd döf, még ha nem is várod, sunyin tekereg testedben, mély sérülést okoz lelkedben.   Úgy öl, hogy nem is látod, ha benned van, sötét pokolba kívánod, felfalja lassan bensődet, kikezdi torkodat, tüdődet.   Úgy öl, hogy nem is látod, lázasan, ágyhoz kötve, kábultan […]