Posted by

Sikoly

    Sikoly “Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.” Hajnalodott. Éva a panelház ismerős zajaira ébredt. Már évek óta nem zavarta. Megszokottá váltak számára a hangok. Érzékelte, hogy minden ötödik percben lehúzzák a […]

Posted by
Posted in

Jelek

Hallom a szavát az éterből Hallom? Talán inkább csak érzem Valamiféle sokadik érzékem, Mely más frekvenciára kapcsol   Valaki a múltból, tán a jövőből Az ütüdik dimenzióból Feketelyuk álomországából Jeleket bombáz felém magányában   Érzem szereteted, hallom szavad, Foszlányaid felsejléseit, Mindezek idevetült képeit, Habár játékod nem meglepetés   Ismerem az erők szeszélyeit, Magyarázhatatlan szokásaik S […]

Posted by
Posted in

A legfőbb törvény

A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet Zengett hajdanán a Pilwaxban, Mert jó ügyért vézna ember is tehet   Megújhodt tavaszillatú levegő Állandósult halálból visszahívó Taktusokban meglepő, cirkuláló, Hűségesen visszatérő szerető   Nem hiányolt hűséggel, ha megtisztelsz, Hát menjünk, induljunk még egy körre Bár napfényt, és születő bimbódzást Nem […]

Posted by
Posted in

Esküvőtökre / verstanulmány a múltból/

Esküvőtökre Kalászba szökkent a búza? S megérett már aratásra? Vagy még búsan esőre várva Szendereg a jó öreg Föld S fohászkodva nagyot sóhajt Meddig cipeljem még a sáska rajt? Jön egy vándor szegett fejjel Fogó, s lapoc, mit Ő kedvel S batyujában holmi lim – lom Felfedjem – e Néki titkom? Hogy kincsemet: aranyamat Te […]

Posted by
Posted in

Utunk a születés városába

Úgy gondolom, szerencsésnek mondhatom magamat, mert az elmúlt harminc évben számos országba jártam, illetve jártunk a családommal is. A banki munkám kapcsán jutalomutakat nyertem – így jutottam el több európai nagyvárosba, de Máltára és Thaiföldre is –ahol még elefántháton is utaztam. De ha igazán emlékezetes külföldi utazásra gondolok, lelki szemeim előtt a két szentföldi utunk […]

Posted by
Posted in

Elfojtott erők

Úgy érzed elhagy az erőd, Oda lett minden érzésed, Nem érezed a félelmet, Csak éled az életet. Azt érzed erőd elveszett, Nézni sem tudsz, Inkább szemet hunysz minden felett. Hagyod szenvedni testedet, Gondolsz te reá egyáltalán? Sosem hagy el az erőd, Csak te nem ébreszted őt fel, Hagyod magadban szunnyadni, Lézengeni és elsorvadni. Elfojtod őt […]

Posted by
Posted in

A pokol kapui…

A pokol kapui… Az emberiség válságos napjait Megszállták az antikrisztusok Hogy állandó üldözések, És bántalmazások mellett Növeljék a bizonytalanság érzetét Hogy a súlyos megróbáltatások között Lelkünkben lezajló egyháztörténet Kitartásra buzdítson A jelenségek mérhetetlen erejével Diadalmas könyvének prófétai látomásai Az örök isteni vigasztalást, Megdicsőült erejével hirdesse A megváltó szavait: A pokol kapui nem vesznek erőt rajta. […]

Posted by
Posted in

Joshua Peters

-Elviszik őket, nem érted?- üvöltötte Victoria kétségbeesetten a férfinek. Joshua az ablakkal szemben ült az ágy szélén, és fagyos tekintettel meredt maga elé. A nő közelebb lépett és szinte könyörgő hangon folytatta. – Tudod, hogy hova viszik őket, tudod mit fognak tenni velük! Ezek gyerekek és nők! Joshua nem mozdult. Az arcán egyre komorabb érzelmek […]

Posted by
Posted in

Úttalan utakon

Úttalan utakon Úttalan utakon járok, Megbotlok, majd felállok A lefagyott jeges úton Segítségért kiáltok Sarki szél csap szemembe Már az orromig sem látok A természet légvétele leállt Az eltévedt ember Úgy érzékeli egy Elátkozott világban jár Ez a szomorú téli hangulat Uralja a ma emberének Szívét és magányos lelkét Mert tetszhalottá Vált az emberi gondolat […]

Posted by
Posted in

Oltási mizéria

Oltási mizéria! Összebújnak a szarkák egy harcedzett ágon Tanakodnak – tanakodnak hangos szóval , Ahogy csőrüktől bírják Fecsegésnek tűnik minden károgó szavuk Káromolnak kritizálnak, ilyen a modoruk Végül éhségükben berepülnek a csűrbe Mindent bepakolnak az üres bendőjükbe Közben szárnycsapásokkal Károgják a gazdát, piszkukkal bosszantják Hisz minden disznóságukat az embertől tanulták Egyszerű a tanmese, az Únióban […]