Posted by
Posted in

Véres könny

Füstszagú légben fénylik a város s vér-patakoktól izzik a múltban. Csontkoponyája könnybe borultan. Visszhang Wanda Spirit Véres könny című festményére

Posted by
Posted in

Perfetto

Valami ritmusosan kotyogott. A suhanó észak-olasz tájban pihenő tehenek nem hallották, vagy csak nem foglalkoztak vele. Álljunk meg, de inkább ne itt, majd a sztrádapihenőnél, de hol lesz az, messze van még. A következő parkolóban aztán felfedeztük a szöget a kisbusz kerekében. Letértünk a legközelebbi településre, megálltunk az első szervíznél és odamentünk az első overallos […]

Posted by
Posted in

Egy tócsa a körúton

    Egy kisebb tavacska alakult ki egy Margit-körútra nyíló kis egyirányú utcácskában egy koranyári esős és borult délután. Talán az Aradi utca lehetett az, már nem tudom, mert arrafelé az összes egymással párhuzamos kis mellékutcácska egyforma. A kialakult képződmény tócsának hatalmas volt, tónak viszont kicsi. Az embernek mindenesetre az volt az érzése, hogy ha […]

Posted by
Posted in

A hólepte Balaton parton.

A hólepte Balaton parton. Kocogva rovom a métereket a parti sétányon Köröttem csend honol Egy-egy kabátjába zárkózott Napi mozgásigényét lerovó Füredi fiatal, vagy nyugdíjas Téved utamba Életjelt mutatva Az idei télnek az a furcsasága Hogy míg valami után várakozunk Lakás, kocsi, jövedelmező állás A lelkekbe ma a félelem rejtőzködik Tavaly a tavaszi várakozásban Reménykedtünk a […]

Posted by
Posted in

Lépések-Mindennek vége

Vörös színben pompázva égnek a függönyök, a pokolból csapnak fel a lángok. Néma sikolyokra nyílnak szét a bútorok, majd röpke pillanat az egész és a tűz átterjed mindenre ami a szobában van. Lángol a szőnyeg, hullámokat varázsol a levegőbe, halál, kín, s szenvedés ég porrá minden másodpercben. Üvöltenek a székek, visít a szoba közepén lévő […]

Posted by
Posted in

Lépések: Ősz

Minden mi valaha volt, semmivé válik, és én érzem. Érzem a világ súlyát ránehezedni a vállaimra, oly kínzó fájdalmat okozva mi le nem írható, szabad ember számára nem érzékelhető, és mégis érzem…mert nem vagyok szabad. Gondolataim, s lelkem segítségért kiáltanak mindhiába, és ezzel én egyre kevesebb vagyok a többi ember számára. Nem mindig volt így. […]

Posted by
Posted in

Vírusok

  Mit hisz magáról, meddig merészkedik még el az ember?! Miért képzeli, hogy tehetsége van mindent büntetlenül átalakítani, legtöbbször a fölfedezés nagy jóakaratából? Miért gondolja, hogy okosabb, mint a csodálatos rend, amely – ne firtassuk most, hogy egy teremtő akarat, vagy egy nagy, kozmikus “rendcsinálás”, összerendeződés nyomán – több száz millió éve létrejött és mostanáig […]

Posted by
Posted in

Január

Tompa a Nap, szinte fázik, felhőt kísér háztól házig. Csupasz ágon fázós madár tollászkodik: hol van a nyár? Folyton-folyvást fütyül a szél, hírül adja: ez már a tél. Varjúsereg károg, vonul, bizony, hamar bealkonyul. Elbujdosnak a nappalok, a bánatok igen nagyok. Ködös, sivár, kopár a táj, meleg ólban pihen a nyáj. Ablakokban fények gyúlnak, az […]

Posted by

Apróbetűs lábjegyzet

Családi fotókat rendeztem tegnap délután, és az egyik borítékban az 1999. februári ausztriai üdülés képeire bukkantam. Ezt a Bad kleinkirchheimi jutalomüdülést még a kecskeméti OTP-ben nyertem biztosítás értékesítéssel. Mindössze pár napunk volt a felkészülésre – vélhetően valamelyik vezetőnk adta vissza a jutalomutat, mert különben létezhetetlen, hogy csak három nappal az utazás előtt derült volna ki, […]

Posted by
Posted in

Szilveszteri kutyaságok

Amikor ezek a történetek játszódtak, még nem létezett a háziállatok chippel való ellátása, ami ma már megkönnyíti az elveszettek megtalálását. Egyébként is két szálon futnak majd az események, mert már a drámai kezdet is szilveszterhez kötődik. Zsemleszínű, közepes termetű, mandula-szemű, harmadik házőrző kutyánk Luca, négy éves volt. Nem jártunk vele sétálni, mert a nagy kert […]