Posted by
Posted in

A boldogság édes madara

A boldogság édes madara. Ha ma távcsövembe nézek, már Adventet látom Ha ablakomon kitekintek még a nap sugarait várom Messze eltévelyedtem, kóboroltam álmaimban Őserdőben botorkáltam rémes magányomban Köröttem férgek marnak sajgó fájdalmamban Az indákon vigyorgó Kainok sora csüngenek Még a békés majomvilág is éltükért reszketnek Ahogy felébredtem rémes álomvilág várt reám Egész Európát eluralta a […]

Posted by
Posted in

Templomot szentelt a köd (Hódok kenuból)

Hódok kenuból   Templomot szentelt a köd. Hűs áhítat úszott a folyón. Lassan jött, a mindenféle nép: Fehérben a kócsag, de legtöbben feketében. Helyét kereste a kormorán… Idegen voltam e világban én is.   Amerre mentem, homályba húzódott minden. Kacsák kibáltak hangosan, De tovább eveztem, és visszatértek Az imákhoz, a lelketlen vadak, Míg csónakban maradt, […]

Posted by
Posted in

Tizenhárom perc

2010.január, Népszínház utca. Ötödik éve, hogy utam minden este ide vezet haza. Az utcán bűz, mocsok s megannyi hajléktalan, minden napra jut egy cifra vita; barátságos otthonunk feledteti mindazt, amit az utca szelleme részünkre tartogat. Pár megállóval odébb ott a bűbájos Ráday utca, hétvégi kikapcsolódásaink egyik fő célpontja. Hihetetlen, mekkora ambivalencia: csupán 13 perc utazás, […]

Posted by
Posted in

Emlék-kép

Előkerült a régi fotóalbum, elsárgult képek sorakoznak benne. 1989-ben pontosan 6 éves voltam, rengeteget kirándultunk Budapesten. Mama rendszeresen kivitt a Vidámparkba, imádtam a régi hullámvasutat, az elvarázsolt kastély különösen nagy kedvencem volt. Csodás emléket tartok a kezemben: a törött szélű, kissé megviselt képen mama egy meseszép ruhában, hatalmas karimájú kalapban áll egy különösen szép macskaköves, […]

Posted by
Posted in

Titkok őrzői

Félelmetes, őrült tébolyda- jött a gondolat, amikor a II. kerületben sétálva, sárga falait megpillantottam. Az OPNI-ról szóló mendemondákat hihetetlen kíváncsisággal olvastam, belső terei mindig is vonzottak. A 2007-es bezárás óta fejemben fura gondolatok kavarognak, szívesen bemennék, ha termei a látogatók előtt egyszer megnyílnának. 1868. decemberében megérkeztek az első lakók: a hosszú folyosókra nyíló fehér ajtók, […]

Posted by
Posted in

Csíksomlyói Mária /javítva/

Csíksomlyói Mária.javitva / Szent István nemzetét nagyon szerette Országát Mária pártfogásába helyezte Évszázadok Európa vérzivataraiban Árvízben, járványban, családi viharban Fátum-szél zúgásban, emberi botlásban Megnyugvásra találtak a Mária fohászban Szétszaggatott nemzetünk nehéz perceiben Meggyőződtünk, csak az összetartás segíthet Bátor őseink mindnyájan abban reménykedtek Egy új világ meghozza fáradozásuk gyümölcsét Szeretet béke barátság fogja uralni az éltét […]

Posted by
Posted in

Csíksomlyói Mária

Csíksomlyói Mária. Szent István nemzetét nagyon szerette Országát Mária pártfogásába helyezte Évszázadok Európa vérzivataraiban Árvízben, járványban, családi viharban Fátum-szél zúgásban, emberi botlásban Megnyugvásra találtak a Mária fohászban Szétszaggatott nemzetünk nehéz perceiben Meggyőződtünk, csak az összetartás segíthet Bátor őseink mindnyájan abban reménykedtek Egy új világ meghozza fáradozásuk gyümölcsét Szeretet béke barátság fogja uralni az éltét Krisztus […]

Posted by
Posted in

A fázó fák

Fázó fák Zuhan a hőmérő higanyszála Szél dörmög ablakom alatt Ha rátekintek a naptárra Szívem már a Karácsonyt várja A rádiót fülemtől elzárom A híreket nagyon nem várom Álmaimban csak tavaszban járok Körülöttem pipacstenger és virágok A szitokszót elvitte az ördög A háború megszűnt itt lenn a Földön Szivárványba öltözött a szeretet Mindenütt rigófüttyre ébredtek […]

Posted by
Posted in

Szinház az egész világ

Színház az egész világ A színpad készen áll évezredek óta Díszletei egymás után sorban változnak Hol nyíló, illatos virág az asztalon Hol száraz kóró fonja be a homlokod A küszöbön csendben ülnek a vándorok Mi van tarsolyukban nem tudhatom Üres kézzel színpadra készülnek lépni Sokan otthon hagyták lelkiismeretük Akkor csupán mennyit ér az életük? Mire […]

Posted by
Posted in

A Villa D” este szökőkútja

A Villa D” este szökőkútja Ha a Villa D”este szökőkútja tükrébe tekintesz Meglepedésedre régmúlt emlékeket idézhetsz A rám hulló vízcseppek okozta fátyolon át Megdöbbenve a jövőt látom, benne a pusztulást Mikor idegen fáradt arcok vízében mosakodnak Hónuk alatt imaszőnyegükkel kelet felé fordulnak Ha megszólal Róma templomainak számos harangja Felébred bennük a keresztények ellen támadt haragja […]