Posted by
Posted in

Kedvesemnek

Kedvesemnek Itt vagy a közelemben, érzem, néha, amint a csillagokat nézem. Szívem egyre gyorsabban dobog, mikor a hold eltakarja a napot. Hiányodat semmi se pótolja, s én állandóan rád gondolva. Várom, hogy jelentkezz kedvesem, rossz, hogy nem vagy itt velem. Már sírni sem tudok utánad, szívembe költözött a bánat. Megmutatva a sötét végtelent, érdemes így […]

Posted by
Posted in

Névnapomra

Névnapomra Hálával tartozom a teremtőmnek Mert nekem volt Apám és Anyám Van Isten hitem és még van hazám Nem vett birtokba a gender ideológia Nem kerültem bele a sátán markába Unokám nevezhetem lánynak, fiúnak Remélem az őrültségek hamar elmúlnak Ha a felfordult világ elveszti önmagát Ezt már nem érem meg, látom majd odaát Bár túlzottan […]

Posted by
Posted in

A hívatlan vendég

A hívatlan vendég. Írta: Egyed-Husti Boglárka   Lassan szinte vánszorogva ülök le a pszichológus székébe. Ő az ötödik pszichológus, aki próbál segíteni rajtam, de szerintem már ő is rájött, hogy bizony kemény fába vágta a fejszéjét velem kapcsolatban. Nyár közepe van mégis gyakran előfordul, hogy hirtelen fekete felhők lepik el az égboltot és rá 5 […]

Posted by
Posted in

Zaklatás

Zaklatás Írta: Egyed-Husti Boglárka A lány a Vörös Oroszlánban ült, épp megérkezett a pincér a hibiszkus teával, amikor leül mellé a podcastot készítő stáb. Megbeszélték a podcast készítésének menetét. Amikor ezzel végeztek a riporter rögtön a lényegre tér. „Mesélj nekem a Zaklatás című írásodról”. Miután megírta a Zaklatást, ami nagyon felkapott lett és úton-útfélen erről […]

Posted by
Posted in

Eltévedtem

Eltévedtem Eltévedtem az élet sörű mezőjén. Félúton megálltam s mégse találtam vissza. Az erdő sötét és mély: szívem lehúz benne. Rakosgatom össze a képeket. Mégse tudom hol vagy. Arcodat látom még. Felvillannak vonásaid. Cipőd orra, kabátod zsebe. Cigid illatos hevenye. Ingujjad és gallérod finom parfümje. Szűk sikátorokon megyek át. Hatalmas, toronymagas szörnyek villannak el?. Emberek: […]

Posted by
Posted in

Vágy

Vágy Elmegyek s nem nézek vissza. Fáj a szívem, hogy becsaptál. Nincs miért tovább várnom. Felülök a villamosra. Vágy. Elhagytál, elmentél. Még csak nem is mondat, hogy szerettél. Vissza már nem jöhetsz. A kapu üres. Vágy. Futsz hozzám, levelet írsz nekem és mégis mást szeretsz. Piros rózsa, fehér rózsa tövisei a szívemen. Vágy.

Posted by
Posted in

Zolinak

Zolinak Ahogy a rózsa is elhervadt, úgy a mi szerelmünk is kigyulladt. Ahol a két szív egymásra talált, ott leges legbelül ellenséget vár. Megperzselt tüzeken, most fagyos sebzett szíveken keresztül visz az út. Egy hónap volt csupán. Már idegen a kezed és a szád. A szív sebei. A szív érez. Ha meg gyötri a fájdalom. […]

Posted by
Posted in

Töredékek

Töredékek Talán rájön, majd egyszer, hogy volt egy lány, aki szerette. Mint egy kubista festmény. Arcokról olvasható szavak. Gondolatok, melyek belülről hallgatnak. Töredékek. A Nap szele távol, lángol. A tó vize heves, enyhít. Széppé tenni. Töredékek. Az élet. Megannyi várakozás. Öröm. Harag. Emlékek. Talán majd eszébe jut egyszer, hogy volt egy lány, aki szerette.

Posted by
Posted in

Egy perc

Egy perc Csak egy harmat, amely arcomról lepereg. Csak egy könnycsepp. Távozik hirtelen. Egy perces néma csend. Csak egy érzés nem múlik el szüntelen. Mondták már neked, hogy szeretnek? Csak a fájdalom, amelynek mérge megöli testemet. Burjánzó gyökerei rügyet eresztenek lelkemben. Csak az óra zaja üti meg a fülemet. Egy perces néma csend. A szívem […]

Posted by
Posted in

Őszi sanzon

Őszi sanzon Reszket a falevél. Fél a változástól. Reszket a szívem is az elutazástól. A levelek halkan hullanak le a fákról. Az erdőt beborítja az aranyság a nyártól. Zúzmarás, hideg reggelek a mából. Összetört szívek a tájról. Harmatos esőcseppek a virágok szárából. Érzések, amelyeket elfeledtek. Szürke, hosszú esték a télből. Havasi gyopárok a szikla szirteken. […]