Mitiner Mária Leszek… Leszek a csillagod, leszek a holdad, leszek az illatod mely beléd olvad, leszek a felhő, leszek izzó napod, leszek a szellő, mi énekli dalod, leszek néma titkod, a csend én leszek, leszek ami tiltott, vesszek el benned! Leszek lakatod, kulcsod nyitja záram, édes zamatod leszek, csókos szádban, […]
Gyermeki kötelességtudattól hajtva gyalogoltam az ABC felé, zsebemben azzal a pénzösszeggel, amellyel anyám indított útnak, hogy vásároljak be a kezembe nyomott cetlire felírt élelmiszerekből. Tizenhét éves voltam ekkor, felszabadult, álmodozó, és még teljesen tehermentes. Szűrt napfényes októberi délután volt, már hűvös szelek hasítottak és sikítottak. A sorompónál, mint ahogy már több ízben is, […]
Se jobbra, Se balra: Egyenesen előre! Se széna, Se szalma, Csak zab kerül a tejbe. Mit jelent az egészség, Megérzed, ha elveszted: Sok nyavalya, nehézség, És folyvást szenved a test. Tarts mértéket mindenben; Liszt, cukor és zsír terén. Ha majd állsz a mérlegen, Ne csak nézz elképedvén. Se jobbra, Se balra: Egyenesen előre! Se széna, […]
Nyár, fiatalság, szerelem, pataki emlékek Mint már annyiszor, ezen a nyáron is Sárospatakra utaztam, hogy legkedvesebb testvérem, Éva társaságában töltsem a nyarat. Az oda úton, Szerencs után – mint mindig, akármilyen járművel utazom – rám tört a nosztalgia. Megláttam a Tokaji-hegyet, az ismerős útkanyarokat, a környékbeli falvak útjelző tábláit, és ahogy egyre közelebb „jött” a […]
Mert az idő relatív fogalom S nem folyik, mint kakaó, Oktalanság stressz alá vetni Mindent bizonytalanért, mi jó Mert most él, ki leszületett Emberként erre a földre, Beteljesült jövőkép oltárán Feláldoz pillanat, s csal tőrbe Mert mi számítón gyűlik öszze Zsugori akarat alatt, Minden számítást összezúzva Dönti egy erő hanyatt S éltél-e […]
Kincsesvirágnak szine, Gyakorta ezer-meg egy pille, Röpül a szivárványhintóján, dalolva; keresi a szerelmet. Meglelte már?-kérdi félve egy másik, búskomor-szomorság; Nem tudja, hogy előtte száll, ki eltörli a magányt…
van minden, mi valaha voltam. Hát nézd meg jól, ennyi maradtam; Levedző-iszapdarab, mi nevedre dobban. Nincs másik… nincs több… Hát dönts, mit kezdesz vele? Van, ki szerint új hajtást hozhat a remény, és van, ki hanyagul otthagyja csak. Kedvesem… Eldobsz, vagy megtartasz?
Feltámadt Feltámadt, ki értünk halt kereszthalállal, Az ember bűnét vérével mosta tisztára. Kacagott a nép akkor nagy szenvedésén, Nem hittek Isten halál feletti győzelmén. Utat mutatott egy boldogabb, szebb világba, De az ember saját szenvedését kívánta. Azóta bűnbocsánatért esedezünk, Már nincs az a vér, mi tisztára mosná lelkünk.
Varázslatos Húsvéti locsolás Itt van Húsvét, hát én vidáman eljöttem, millió ifjonc most türelmetlen mögöttem. Reggel felvettem az ünnepi öltönyöm, a boldogság illatát szeretettel öntözöm. Selymes hajadhoz emelem a kölnis üveget, látom, hogy neked is tetszik ez a művelet. Ragyog piros arcod, remegnek szép kezeid, varázslatosan csillognak gyönyörű szemeid. Megemelem […]
Édesapák örök locsoló verse Jó reggelt, jó reggelt tavasz szép virága, hiába bújtál el előlem a kamrába. Tudod-e, hallod-e mit dalol a csíz, hulljon a fejedre szagos rózsavíz. Tyúkom-búkom mondja kotkodács, hulljon a zsebembe sok piros tojás. Szabad-e locsolni?
