Posted by
Posted in

Szent István, a Magyarok királya

Szent István, a Magyarok királya Megszülettél, Vajk volt a neved, büszke ősök örültek neked. Isten megérintette két kezed, a mindenség játszott veled. A szüleid intelmei hittel kísértek utadon, tudtad az eskü kötelez uralkodtál az urakon. Államalapító Szent István, te vezeted néped, figyelt a világ, magyar földön drága királyunk, tündökölt millió színes virág. A nomád portyázó […]

Posted by
Posted in

Korona

Ember! Vedd le a koronádat, s hajolj le a porba! Az arcodat az alázat tán tisztára mossa… Amikor majd megtérsz, tekints úgy a létre, hogy a Föld, amin élsz, felsóhajtson végre. 2020. március              

Posted by
Posted in

Őszi reggel

  Valami megfogott az őszben: Gyűrött falevelek, Színes képek. Dereng a reggel, Küszködik fénye. Könnye a szeme, S pihen az ösvényen. Fátyolként ereszkedik a köd, S takarja a megszőkült tájat. Mutatja, hogy vége a nyárnak.    

Posted by
Posted in

A belarusz mártírok

Dübörög a Föld, megínylik az ég, Lesántul éterben öntudat rózsái nyílnak Dobogó lábak indulnak szabadságukért     Mely nép nem ismert ily fogalmat Miről apáik nem tudták, mily tőről fakad, Ezúton szomjazzák, mint füvet a harmat     Százezrek egy testben és lélekben Hisz egyként maga ősi erejében Roppan, lehull a lánc, kanóc gyullad a […]

Posted by
Posted in

Fényáttörés

Mint a kövek közé olvadt kobra, Csendben lapult meg szűkös búvóhelyén, Így duzzadt egyre csak nagyobbra, Az előtörni vágyó, áldott fény.   Végre megláttam pókháló csapdáim, Magam szőttem őket borús napokon. Megsimítottam kopasz fáim. Tán még nem késő rügyet fakasztanom! Hisz a remény az ágak közt itt zöldell, Friss vér csörgedez ébredő árammal, Látom már […]

Posted by
Posted in

Folyton kerestelek

Talán a Nappal jöttél, talán a széllel, talán álom szőtte szikrányi reménnyel. Talán az ég hozott, talán a sors adott, talán csak érezted, mindig, hogy itt vagyok. Folyton kerestelek – Istenem, de régen! -, csillagok között a csillagfényes éjben, álmaimban, szép tündérmesékben, bárányfelhők fodrán, derűs, tiszta égen. Könnyű nyári zápor hűs leheletében, csordogáló patak vízcseppenésében, […]

Posted by
Posted in

Az Esthajnal csillag

AZ Esthajnal csillag Sokáig szégyenpírral bujdosott az esthajnal csillag Elhalványult büszkeséggel, meggyengült fényerővel Feszülten az égre tekintve imára kulcsolt kezekkel Messiásként vártuk földi éltünk megváltó reményekkel Hosszú évek óta hiányát szenvedtük egy igaz magyarnak Ki nemzete minden fiának bölcsességgel áldozni tudna Ki egy testnek tekinti a világ egész magyarságát Ki semmitől sem kíméli, nem sajnálja […]

Posted by
Posted in

Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek

Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek ! Anyáznak a Parlamentben a szoclib kiválóságai Kötéllel fenyegetőznek, vagy száműzetéssel Szívesen gyilkolnának fegyverrel,vagy késsel A megtámadottak válaszoltak szelíden, mértékkei A Facebook soraiban aztán elszabadult a pokol Hamis rágalmakat, fűt-fát szórtak ellenfeleikre Az együttélést napról napra jobban elmérgesítve Így kilátás sincs egy össznemzeti megbékélésre Káromló és sértő szavak, […]

Posted by
Posted in

Hajléktalan

Világ végének eleje vagy tán a széle, nem is tudom – ahol lakom. Viskóm egy széttépett ponyva kiszolgált rongya, bitorolom – abban lakom. Pislogva dűlök a priccsre, társam egy bögre, benne borom – vele lakom. Gyomromnak szüntelen éhe kiűz a térre, s a fájdalom: Mért így lakom?! Kiégett katlanom télre összerogy: vége! s én nem […]