Györe Ibolya Az én homokórám Az én homokórám mindig pörgött gyorsan, szaladtak az órák, napok, évek szinte rohantak. Iskolában mindig szorgalmas voltam, Ezért kicsit különcnek tartottak. Az én kis homokórámat nem kellett pörgetni, bár milyen kihívás elé kerültem, akartam győzni. Szegények voltunk, nem volt pénzünk táborozni, hát mit tehettem, eszem volt, […]
Györe Ibolya Három ajándék Amikor még csak mikron nagyságú vagy, és gyorsan száguldasz, hogy legyőzd társaidat, Ekkor még fogalmad sincs, hogy mi az ÉLET, Csak a már létező belső ösztönöd vezérel. Aztán, ha győzöl, és te érsz be elsőként, az Élet számodra a győzelmi ajándék . Kicsike vagy […]
Önuralom Mi hiányzik a modern ember éltéből A lelkiismeret vizsgálat Mi az, mi járvány idején hiánycikk Az elfelejtett önuralom Pedig ilyenkor nagy szükség lenne rá Szinte fel sem foghatom Megléte életek százait mentheti Erről szól a figyelmeztetés A felelősség nagy–nagy adomány Hiánya csak megérzés Hogy ez nem más,mint lelki szegénység A vírusjárvány megmutatta Előttünk járva […]
Györe Ibolya Hála Kati Londonban él, gyerekekre vigyáz. Egy kicsit hálátlan feladat, huszonnégy órás szolgálat. A kis szoba, amit a családtól kapott kopott bútorokkal van berendezve, kis ablakán nem szűrődik be sok fény, de neki mégis egy menedék, ahová el tud vonulni a hosszúra nyúlt munka után. Magányában az a fénykép segít, amit az […]
Maradj otthon fájdalom! Nagypénteki szomorúságban Lakásba zárt magányában Elmerülve éltem újra múltamat Nem kutattam, s nem kerestem Megkaptam-e amire vágytam Bűneimet ismét megbántam A gyóntatószék távolában Szeretteim magamba zártam Ami szép volt, ami kedves Szívet melegítő emlékeket Kivirágzó rózsába helyeztem Gyorsan rejtsd el bánatodat És bújjál széles mosolyod mögé És vegyen birtokába a nyugalom Ezért […]
Kizökkent a világ Nagycsütörtök reggelén Fohászkodom az életért Elsősorban a betegekért A koronavírus fertőzöttekért Az állampolgári fegyelemért A tavaszi napfény melegéért Az ünnepi lelki megtisztulásáért Az élet visszazökkenéséért A rágalom megszűnéséért A rémhírek visszaszorításáért A megélt békés öregkorért A gyűlölet megfékezéséért A kultúra megmaradásáért A tudomány végső diadaláért A koronavírus legyőzéséért.
Csodás Elmúlás Fekete lyukból szürke kisegér kandikál elő a zsemleszínű nappalira, ahol egy karosszék szúette karfáján támaszkodik egy megfáradt alkar. Tulajdonosa az utcát lesi jobb irányban, balról pedig egy pipából szívja olykor az éltető anyagot. Szépen szóló csengő táncol a márciusi szél csilingelő hullámain. Elönti a melegség, szíve kalapál egy pár gyorsat és vidámat. Forró […]
Maradj otthon! Talpamba simulnak a szürke utcák, fülemet erőtlen kutyahangok piszkálják. Egyedül vagyok, megyek, haladok. Nem tétovázom, célom tudatos, mozdulataim megfontoltak, hangom büszkén tartom meg magamnak. ————— Elrohan előttem egy kinőtt, barna, szomorú kabát, ha akarnám sem érném utol lába nyomát. Álmodozom Mosolyra húzódik a szám, és mégis elhagyja lelkem egy nagyon halk és […]
A Lázbérci tó Ülök egy kövön, a bérc tetején, figyelem mi van a tó fenekén. Víz színe csillog, olyan a bája, mintha ég csillaga, hullna le rája. Ám ekkor egy hal ugrik ki éppen, törzse felragyog a fehér fényben. S az a pillanat, … mint a mesében szikra gyúl mindkét barna szemében. Forogva táncol a […]
A ”vén” kajakos Megy a legény a Sajóra, kajakot tesz a folyóra. Víznek erős a sodrása, evezőjét mélyre mártja. Bátor legény a kajakos, szép lány nézi, oly bűbájos. Áramlat viszi a hajót, de tiszteld ám a nagy Sajót! Víz táncol a kajak alatt, borul egy pillanat alatt, ám van még egy gyors fordulat, s újra […]
