Charón ladikja – Egy élet egy percben – Hányas vagy? – Hatvanhatos. – Nem ötvenhatos? – Nem. Ötvenhatban – abban az időszakban, amikor még a padlásról is lesöpörték az utolsó tartalékokat Rákosi emberei – a szüleim házasodtak.  Nehéz időszak volt. Anyám és apám akkor még népviseletben táncolták el a menyasszonytáncot, anyám sokszoknyában, a tájegységre jellemző […]

Mondd, hová menjek (A csönd) Mondd, hová menjek, ha érted mennék, mert nem jössz? Mondd, miért írok, ha tudom, száz tenger választ szét, s össze nem köt. Mondd mit ér a kínzó idő, s miért oly jó a pillanat, ha  távolból nézed, s a gyötrelem fájdalmat s könnyet fakaszt. A csönd nem ígér, a csönd […]

Meditáció Kiűzettem, lettem magányos bitang, kóbor lovag, s nem találom az utat, min járnom kellene. Vétkezett ellenem a kor, s törvényes útonállók tudatlan garmada. Itt vagyok egyedül, s csak az útszéli tücsök hegedül fülembe nyári estéken, Sármelléken, s kegyetlen valóság rikolt az út menti fán, felkötve rá tarisznyám s benne a fél életem. Mit tehetek? […]

 A savanyúcukor Imádta a cukorkát. Gyermekkorában a szüleinél vizitáló igazgató bácsik és feleségeik mindig cukorkát hoztak a gyerekeknek. Amikor beteg volt, a doktor bácsi mindig javasolta az édesanyjának, hogy torokfájás ellen adjon a gyereknek Fagifor-t vagy mentolos cukrot.  Amikor nagyobb lett, és szüleitől kapott némi zsebpénzt, a boltban krumplicukorra és franciadrazséra költötte. Amikor szülei már […]

 Az évszakok csendjei   Leggazdagabbnak a természet csendjeit találom. Az évszakok csendje mind-mind változó, színekben és (különös!) hangokban tobzódó, önálló, egyedi hangulatú világ. Számomra a tavasz csendje serényen buzgólkodó, surrogással, alig hallható, mégis erőteljes hersegéssel teli, ahogy a rügyek bomlanak, és nyújtózkodni kezd a fű, s délről érkező langyos fuvallatok duruzsolnak eljövő nyarakról. Hancúrozni vágyó, […]

    Kedves Andi! Elképzelni sem tudtam korábban, hogy egyszer majd azért fogok tollat ragadni, hogy a születésnapom miatt panaszkodjak neked. Nem baj, ha nem tudsz rögtön válaszolni nekem, de egyszerűen meg kell osztanom valakivel a nyomorúságomat, mert belehalok. Képzeld el, hogy már hetek óta vártam ezt a szeptemberi napot, a 44. születésnapomat, mert bíztam benne, hogy a férjem […]

Versenymű Úton Toszkána felé haladva A beszürődő fénnyalábok elől menekülve Dúdoltam bensőmben a Toszka dallamait Utitársaim halk csevegése Megidézte rég óta tervezett álmaim A határon túl már bámészkodtam Közben a hosszú üléstől zsibbadtak lábaim Olasz földre érve furcsa káprázat vett hatalmába Egyre erősödő hangokat hallottam: Sírt a föld, sírtak a fák,bokrok, a mezők virágai Vezetőnk […]

Buzánszky Jenő emlékére   Régi idők góljai,arany csapat szárnyai már ég nem repülnek,hallani a hedeüknek távoli,lágy dallamát,öreg házad szavát mely emlékezeti őket,az örök repülőket arany évek fakó szárnyán,színe veszett szivárvány   Én,a barátomnak mondhattam Őt !  

Megyünk,tova,végtelen  úton ki-ki járja a maga ösvényét másfelé vezet,néha tudom erdő.bokor,nem látni végét néha megállunk,kis időre elringat a zene,csobbanó víz elindulunk,a hegytetőre elkísér csapatnyi csíz búcsúzunk,néha kereszt útnál mi most már nélkülük megyünk te sem vagy jobb a másiknál barátként könnyes szemünk a magatok útját járjátok nem vár odahaza márvány de csak,mi,s ti tudjátok, ott […]

Budavári ragyogás  Azon a szeptemberi délutánon, egy régi barátokkal eltöltendő kellemes este reményében ugyan, mégis, kissé bosszúsan indultunk. Mint hetek óta már, a langyos délután aznap is alacsonyan járó szürke felhőkkel, és csendesen, de kitartóan hulldogáló esővel szomorította a világot. Már alig reméltük, hogy a szabadtéri program, a Budavári Borfesztivál, s utána az élő Ghymes […]