A kis gyümölcs testvér Megbújik a levelek között földi az Eperke, kedvesen hív téged játszani a kiskertbe. Az illatos barátod, Málnácska feléd integet, a kettőtök jövője varázsol majd hírnevet. Parányi tüzes kis gömböcskék a Ribiszkék, nevetgélve várják, hogy őket is szeressék. A piros Meggyecskék úgy lógnak a fán, mint piciny […]
Aludj el szépen kis Balázs. / József Attila emlékére / Forog a világ, ma is gyakran álmodunk S bele rejtjük megvalósulatlan vágyaink Bár nem sokat változtak kívánságaink S nagyon nem is növekedtek kilátásaink Krisztus kereső volt, kereste az igazságot „ Bár kezén csalán – mart hólyag ült „ Csak a szegény ember a munkás sorsa […]
A felhők formája, a szél zizegése, Mind azt jelzi, hogy a nyárnak már vége, Hiába áll a parton vagy a hegytetőn Kiterjesztett szárnnyal a fényes délelőtt, Vége az aratásnak, állnak a gépek, Villám csapta nyárfán is árva a fészek, S mint vándormadár indul valahová Valahonnan az idő, mindig csak tovább, Mintha ősi ösztönök […]
Az igazság szabaddá tesz. Az őserdők sűrűjében irtózatos páragőzben Fedetlen testtel, fővel, elkábított elmével Sűrű, Indák, fakérgek között botladozva Csak hadakoztam szabad levegőre vágyva Megváltást reméltem, amiben még hittem Fejemre olvasták pedig irgalmat vártam Igazság, óh igazság hol jársz a világban Ember,ha a bűnös erdők sűrűjéből kijutottál Azt hiszed a puszta légben magadra találtál? Az […]
Megfagyott lábnyom olvad utánad, a blúzom is lassan kigombolom… Istenem, hát ennyi, ami emlékül tőled megmarad? Itt-ott egy eltűnő lábnyom, s behegedt sebek a blúz alatt… 2020. február 4.
Könnyek közt síromnál ne állj, nem vagyok ott. Lelkem messze jár… Szeleknek szárnyán szállok én, követlek csillogó hópihén, szitáló langy eső neszén. Élet vagyok szárba szökkenő magban, hajnali csend egy sokat ígérő napban. Veled lakom, csak messze, fent, ahol madárraj őrzi a végtelent… Ragyogok éji csillagfényben, megbújok nyíló virágok kelyhében, bezárt szobáid hűs csendjében, madarak […]
Ködszerű homályban a múlt Minden jó, mi hozzáéköthető Józan értelem fátyla, Az öntudat ravatalja Minden jó, mi érzékelhető Kegyes kézzel szórt martalék A naturál már nem original, Őszinte kacaj hiánya ordít Sivárság süvít a mindenségben Rezignált lelkek partravetettsége Meélendő életek mentén, Eljő-e a fény győzedelmeskedése?
Kard, vagy korona Egykoron Árpádházi András és Béla Úgy döntött a hatalmi viszályban Hogy végül erény legyen a példában, mi Az együttélés esélyét hordozta magában A példa sajnos nem talált követésre Kossuth a reálpolitika hiányát szenvedte A trónfosztással a békés fejlődést elvesztette A koronát a jelképes hatalmat választotta Ezzel hazánk nagy esélyét elmulasztotta Vörösmartyt fájdalmas, […]
Tiszai alkonyat Elindult az utolsó komp a túlpartról, elfáradt, megtört hangja búsan szól. Lassan himbálódzik a hullámok tetején, nyugalmat talál a másik part peremén. Nincs egyedül, kedves hű társa a Tisza, ujjong a vízben sok kecsege és viza. Szürkület pihen a nyugodt folyó felett, senki sem vált most már átkelő […]
Alföldi nyár Szárazság tükrében látható a Hortobágy, pásztorkunyhó mellett magányos a hodály. Tikkasztóan meleg ragyogó a nyári nap, vakító fénnyel süt le reám a sugárzó nap. Mezítelen lábaimat égeti az eleven föld, kőkemény itt a sok felszántott fekete rög. Kapkodom talpaimat árnyékot keresek, szaladnak velem libákat őrző gyermekek. Élettelen forró […]
