Posted by

Maszkok mögött

– Szervusz, András! Örülök, hogy újra itt vagy. Édesanyád, jobban van? – Igen, sokkal jobban, uram. És még egyszer nagyon köszönöm, hogy elengedett erre a nem tervezett szabadságra. Szegény anyám, tudja, sajnos egyedül él. Már csak én vagyok neki, és ebben a mostani járvány helyzetben… – Ne is mond! De ugye nem koronás volt? Vagy […]

Posted by
Posted in

Délvidéki Advent

Délvidéki Advent. Ha Vajdahunyad hős várától Délkeleti irányban elindulunk Magyarlakta településeket találunk Magyarország éléstára volt egykoron Ma migránsok taposta borzalom Bár a szerbekkel megbékélt nemzetünk Újvidék,Eszék,Zenta talán azt érzékelik Kultúrában, gazdaságban őket fellendíti Reményünk szebb jövőt együtt építünk Az ősi magyar városok nevezetes emlékei Az ősi magyar hagyományokat felébreszti Mindenütt megújult szines falusi élet Egyre […]

Posted by
Posted in

Adventi Galántai táncok

Adventi Galántai táncok. „Fúj, süvölt a Mátra szele Ingem, gatyám lobog bele „ Elindultam észak fele Sajón túli magyar lakta területre Rendezett utcák és portálok A falu tábláján ahol megállok: Örömömre magyar nevet is találok Egyik háznál kopogtattam Kicsit félve benyitottam Széles mosollyal fogadtak Magyar vendég adventi ajándék Asztalunkon van némi maradék Vendéget friss pálinkal […]

Posted by
Posted in

Advent első vasárnapjára.

Advent első vasárnapjára. Mintha tetszhalálból ébredtem volna Nem tudtam,hol vagyok Mennyben, vagy pokolban? Háló-ruhám ázott az izzadtságtól Testem még reszketett az álmosságtól A reggeli szürkületet Áttörte egy keskeny fény nyaláb Szemeim előtt árnyak köröztek Melyek úgy tűntek, mint füst-karikák A távolból harang hangja hallatszott Hívó szava talán Rorátéra hívogatott Biztos ez bizonyítja Éltem még a […]

Posted by
Posted in

Csak látomás / a temetőben

A temető csendje megidéz egy percre… Bárcsak itt állhatnánk egymást átölelve! Elmondanád nekem, van-e ott fenn élet, elmondanád, meddig vágy` vissza a lélek. Én is elmondanám, mennyire hiányzol, én is elmondanám, könnyek között, százszor. Egymásba font kezünk, s az “örökké” vágya, erőt adna neked, s nekem, e világra. Tudom, csak látomás… De itt élsz szívemben, […]

Posted by
Posted in

Advent a Hargitán

Advent a Hargitán. A hófedte bércek felett Cikkáznak sűrű fellegek Felkapja a szél a lelkemet Sóhajba burkolja testemet A várakozás ma álmodozás? A völgyben füst gomolyog Üdvözletet hoz a vándornak? Segítséget kér a Bajba jutottnak? Különös hangulat száll az éterben Hegyi manók táncolnak kettesben Mintha ünnep közelítne a közelben Nagy a készülődés fenn a mennyekben […]

Posted by
Posted in

A sorsosztó kaméleon

Sárváry Mariann: A sorsosztó kaméleon   A Galápagos szigeteken éltek ezek a kaméleonok. Kerülték a helyi leguánokat, így jó életkörülményeik miatt sokáig élvezték a napfényt és a földi paradicsomot, mielőtt a másvilágra szenderültek. Különleges képességük sok generáción keresztül alakult ki, 200 fajtársuk között egyedül nekik. Köztudott, hogy a hímek és a nőstények üzennek egymásnak a […]

Posted by
Posted in

A szélmalom szabadsága

SÁRVÁRY MARIANN:   A SZÉLMALOM SZABADSÁGA   Szélmalom a patak partján Éles szélben Lassan fordul Megfontolja a mozgást. Addig-addig Lamentál, Oly körülményesen Mozog körbe-körbe Hogy elunják, majd leállítják. Azóta csak áll és vár. Retteg, nehogy munkára fogják. Cicázhat vele végre a szél.   (2017)

Posted by
Posted in

Ego

SÁRVÁRY MARIANN: EGO   Mindnyájan páncélban élünk. Cipeljük a súlyos terhet. E védőpajzs börtönünk. Néha  tudunk csak beszélőn részt venni.

Posted by
Posted in

Születésnapomra

Sárváry Mariann SZÜLETÉSNAPOMRA Negyvennégy éves lettem én – Parafrázis e költemény tere fere.   alkotás, mellyel meglepem az antológiában az ol- vasót.   Negyvennégy évem elszelelt utazgathatnék is talán az ám lazán.   Lehettem volna rádiós nem ily kamasz-idomító tanár leány.   De nem lettem, mert itt Pesten eltanácsolt a rádió fura ura.   Intelme […]