Posted by
Posted in

A tegnap

Ma még fojtogat a tegnap, múltam, melyet a szél felkap. A “volt egyszer”, és “egyszer volt”, mint papíron a tintafolt. Bennem él, lelkembe ágyaz, arcomon a könny már száraz. Régen történt, mégis fájó, hogy milyen volt, nincs is rá szó. Akkor volt a lehetetlen, testem fáradt, tehetetlen. Életemnek viharában, egyedül az éjszakában. Holnap már emlék […]

Posted by
Posted in

Szívemből szóló

Boldog vagyok, mert élek, Ennél többet nem kérek. Nemes szívnél nagyobb nincs, Igaz hittel hinni kincs. Gazdag az, ki úgy szeret, Nem kér érte egyebet. Adom ehhez nevemet   – s befejezem versemet.

Posted by
Posted in

Boszorkány

Vad máglya ropogása hallszik az estben Sokasodik a tömeg a bírói kertben: Szedett-vedett, rongyos népeknek hada Pusztító indulatok dühödt áradata.   Rozsdás kúthoz láncolva, fáradtan s véresen Szépséges leányka sírdogál keservesen Szénfekete szeme: kerek, mint a hold Árnyékolja megannyi lilásszürke folt…   „Valld meg bűnödet, hitvány besenyő Tiéd-e az a kék, hímzett keszkenő, Mit a […]

Posted by
Posted in

Fennmarad egy kobzos dalában

Pogánnyal küzd a vitézlő rend S végbeliek Jézusimádó hada Lest vetnek ők berek sűrűjén S ha földet renget a sok pata Kerekedik dicsőséges csata   Gyors paripákkal száguldanak Tölgykoszorúzta őszi kaszálón Felfutnak kies kárpáti bércre Verekednek fagyzugos hágón Vad sólymokként, bosszúállón   Szemükben ős-napkelet csillaga Szívükben magyarok szelíd Istene Lelkükben bátor reménykedés S a végbeli […]

Posted by
Posted in

Kék erdőn…

Kék erdőn fátylas holdösvény hívogat A csendet lélegzed áprilisi fák alatt Kendődbe bújsz, akár anyóka temetőn Őzeket hívogatsz hajnali legelőn   Felnézel az égre, mily közeli a vég Csillagot húzó gémes kút az ég Magad vagy, csókom sem kell mostan’ Szíved jéggé fagyott, lefeküdnél holtan   Éltél azon a hegyen, hol születik a köd Hol […]

Posted by
Posted in

A lovag

A kandalló előtt tétován Bámulom a lobogó tüzet A lángok között délceg úrfi: aranysarkantyús lovag üget.   Magam vagyok, jól tudom: Páncélom hogy fénylett egykoron A tűnt dicsőség, mint titkos hiúz A múlt erdejében eloson…   Vajh’ ki emlékszik közületek Arra a réges-régi tavaszra Mikor a budai vár lila pástját Megkésett vihar havazta?   Alig […]

Posted by
Posted in

Elmúlás…

Megöregszem, mint az őszi erdő Csillagként hullok az égről Ragyogtam hajdanán, akár a nap Ingemet madarak szőtték fényből   Hiúzként futottam a fenyvesben gyémántként görgetett patak Elpihentem hajnali mezőkön S hol éjszakánkent ezüst hold szalad   Láttam feltörni tüzet a földből Én magam lobogtam a lángban Tavasszal birka gyapja volt a párnám Nyáron harmatos hangamezőn […]

Posted by
Posted in

A számadó huszonegy

Holdfény süt a romos bástyára A csonka vár fél lábon áll Bagoly huhog sirató éneket Míg a bedőlt öregtoronyra száll.   A macskakövön csizma topog Sarkantyúk csörgése szüremlik Véres dolmányon törött pityke Szemekben vad elszántság sötétlik.   Huszonegy vitéz a várudvaron: Beretvált, morgó farkasok Körben állnak, némán tűnődve Mily’ véresek voltak a hajnalok…   Mindahány […]

Posted by
Posted in

A sólyom himnusza

Szárnyalj sólymom a kék ég felé: Éneked legyen szép és dicső Harsogj fennen szeret hazánkról: Hogy nekünk milyen drága kincs ő Öntsd ki szíved, mi néha oly bús Hisz sokszor szenvedett a magyar Mentsd meg Isten e drága népet Ki téged állhatatosan szeretni akar   Messze-messze, túl kárpáti bércen Hol a puszta hullámzó tenger Mint […]

Posted by
Posted in

Zsoldos

Erős kezében kötelet szorít S hiába rimánkodik a holdhoz: Ama szomorú, elátkozott napon Gyermeket ölt a zsoldos… Gőgös pusztai hadúr parancsára Dúlták meg a csöndes mosoni zárdát Gyújtogattak, öltek, fosztogattak Megbecstelenítve sok-sok ártatlan apácát. Hansági besenyőkkel tartott Pedig Csehország szülötte volt Elcsapott néhai lovagként Idegen földeken bitangolt. Szép volt bíz’ az ifjonti élet: Vadászni, vívni, […]