Csendesen elmúlik az éj, Sötétség varázsa elszáll, Feledésbe merül a kéj, S a volt álomkép továbbáll. Őseimből senki sem él, Szívem fájlalja a múltat, Eszem békés jövőt remél, S nem látom az oda utat. Egy ideális világban A népek testvérként élnek, Gyermekáldás vigalmában Az ő jó sorsukban hisznek. Jövő építése a cél, Alapja : családszeretet. […]
Őrjítő a csend, Magányhoz szól a harang, Megdermed a könny, S csillagot éget a Nap! A küszöbön áll a lélek, A csendet felfalja egy jaj, Szívet szorongat az élet, S az kialszik hamar! Lelke áldott, s mégis eltávozott, Ó, mondd meg miért? Miért folyjon annyi könny Ha nincs rá ok? . Ó, mondd! Mondd meg: […]
Véletlenül került a kezembe ez a könyvismertető, melyet Borvendég Deszkáss Sándor (Fehér Szarvas), fenti címmű könyvének 2005-ös, hasonmás kiadásáról írtam az Elektronikus Könyv és Nevelés c. folyóiratban. A nosztalgián kívül az késztet a közzétételére, hogy a rendkívül szép és izgalmas ifjúsági regény számos olyan gondolatról, cselekvésről, életcélról és a kitűzött célok eléréséért tett erőfeszítésről szól, […]
Fákkal borítom e helyet, mondta az Úr, megáldom esővel, fénnyel, a föld, melybe magvaik hullatják, bölcsője lesz számos nemzedéknek. Nőni fognak majd az ég felé, s az ember, ki uralni fogja bölcsen, temérdek kincsét bírja, részesedvén sok szép örömökben. Madarak, vadak s mi szemnek gyönyör lakásra bőven lel e közösségben. Az Úr e […]
Morcos felhők gyülekeznek, hadat üzennek a földnek: Lesz itt dínom, lesz itt dánom, port felverő dínomdánom! Villám, dörgés összekacsint, illő társak, értik a csínyt, beállnának a táncrendbe, ahogy illik, ahogy rendje, de a felhők toporognak, nincs ideje még a bálnak, homlokukra dermed a gond, mikor a szél közéjük ront, s csihi-puhi könnyedséggel, […]
Bácsi Országépítők, merész felfedezők, cingár poéták és táltos paripák büszke szolgálója Festményként maradt meg bennem az a kép amilyennek először láttam. Egy régi, magas, belvárosi lakás nagyszobájának széles, üveges tetejű pultokkal leválasztott negyedében ült egy küsün az ablak előtt, szájában nagyobbacska tű, melyben viasszal impregnált zsineg feszengett, s kezében kurtanyelű, maroknyi árral éppen […]
Buborékok Gömbbe zárt lélegzet a felszálló buborék, kisiklott gondolaton szenderül a mai lét, üres zacskók özönében alámerült figyelem, megkötözi önmagát a kérgesedő türelem, szabálytalan füstjelek ritmusait lükteted, táguló mindenségben téveszme ad ihletet, homokszemnyi martalék a szivárványtestű öröm, ha csendszirmok oltalmában levelet bont a közöny…
Félre! Lép, Dob. Ide! Add! Magad! Nekem! Csín, Báj, Kecs. De kérem, Hol erkölcsös ez? Egy a Lator És egy a Céda. Elszakadt a cérna. Semmi sem szent, Mindenki álszent!
Ez az élet, ez lett belőlem merengek én felelőtlen itt a fészbukon elkurvult lájkok, elbutult világ, értéket vesztett bájos maskarák között. Volt barátom valaha, nem volt rajta maskara. Elfelejtett ölelés virtuálisan becézz! Megosztom a világot nosza, nyomj már egy lájkot! Hadd lássa hát mindenki elkurvult lájk a trendi! Bár igaz is lehetne barátsága csak szmájliba […]
Felismerés Ki vagyok hagyva az életemből, ne keress kérlek, míg végleg eldől..! Rég nem vagyok már a magam ura, más diktál tempót, ez elég durva Éveken át statisztikát gyártok, az embereknek inkább csak ártok. Próbálom ezt nem félvállról venni, bolygónkat egy kissé jobbá tenni. Nem hozok, nem viszek maradandót, észben tartom fogva a múlandót. Sokszor […]
