Posted by
Posted in

SZFE diktatúra

SZFE diktatúra Dühöngő ifjak károgják a kormányt Önállóságot akarnak,saját alkotmányt Közben tombol a vírus a város utcáin Narkós leheletük burkolja vágyaik Szabadságot, torkukból hevesen kántálják Vigyázzanak,mert könnyen megjárják Élükön virítanak kipróbált pártkatonák Istenkáromlás az oktatási filozófiájuk Régi pártkönyvüket rejti ünnepi kabátjuk DK pöffeszkedik a súgólyuk rejtekén Zavar,káoszkeltés, úszik az álmuk tengerén A múvész-tanár zsebében egy […]

Posted by
Posted in

Mókus Anita: Varázsszirom

Csodálatosan szép tavaszi nap a mai, a kerti tóban vidáman dalolásznak a levelibékák, a nárciszok körül körtáncot járnak a méhecskék, a ház lakóit széncinege énekelte keltegeti. Kata a verandán szürcsölgeti reggeli kakaóját, miközben azon morfondírozik, hogy ma milyen izgalmakban lesz része. Ameddig édesanyja a konyhában sündörög, ő a kerti tó mellett telepedik le. Parányi lábacskáit […]

Posted by
Posted in

Kis Juli mamám – élettörténet

Kis Juli mamám  Oda születtem én, nem várt gyerekként, a nagymamámék ámbitusos, faluszéli házába, ínségesen szegény évek egyikében, 1957-ben. Szinte Ő nevelt engem, az én legigazibb, de valójában nem vér szerinti Kis Juli mamám. Nála egyszerűbb, jóságosabb asszonyt nem hordott hátán a föld akkoriban, ez egészen bizonyos. ( Erdélyben élnek még talán ma is […]

Posted by
Posted in

S megszólalt a zene…

Beléptünk akkor a hangversenyterembe, Hangolt a zenekar, majd hatalmas csend lett. Várakozás-teljes, feszültséggel teljes. S megszólalt a zene. Felcsendült a nyitány. Ha melléd ülhetnék! Kezedet foghatnám!   Megszólalt a zene, felcsendült a nyitány… És máris hangoknak tengere vett körül. Minden percünk eztán zenével lett teljes. A zenét hallgatva, vele együtt éltünk. Ha melléd ülhetnék! Kezedet […]

Posted by
Posted in

Veszprém, a nyelvészek városa[1]  A veszprémi várkúton olvasható felirat szerint: “Ez az a város, ahol hajdan a  magyar nemzeti művelődés legdúsabb forrásai fakadtak”. És ez a mottó a nyelvészek világára is igaz: számba venni is nehéz, hogy az elmúlt századok során hány nyelvész élt itt vagy kötődött a városhoz. Elsőként minden bizonnyal Verancsics Faustust (1540–1617) […]

Posted by

Nagyapa Trianonja 

Ahol a Fehér-Tisza a Feketét táplálja Nagyapa Trianonja  Nagyapa – Dohanics János (1893–1979) – a Kárpátok öleléséből jött, a régi magyar haza legszéléről. Szülőfaluja, Ötvösfalva (Zalatarevo) a máramarosi bércek, a Hoverla (2050 m) és a Pop Iván (1940 m) árnyékában húzódott meg. nem messze a Tisza forrásvidékétől. E világra a ruszin szavak eszméltették; a magyar […]

Posted by
Posted in

Levélmúlás

Összevissza száll a szélben egy falevél, tetten értem! Látom, ahogy fészket keres, elrejtőzne múlás helyett. Illeg-billeg, kapaszkodik, szélnyugvásért rimánkodik. Meglapulna tél idején, ágak között, ház tetején. Perdül-fordul, napfényt koldul, hátha sorsa jobbra fordul. Ősz van, de ő maradna még, földre érve ott van a vég… Sírva-ríva – nincs bocsánat! – búcsút int a szép világnak. […]

Posted by
Posted in

Ketten az Andrássy teraszán

Ketten az Andrássy teraszán   Mintha egy hajó orrán állnánk Szeltük a fényt és a felhőt. Süvítő széllel száguldoztunk Egy város hullámzott alattunk. Az észak-nyugati csúcson ketten voltunk.   Már elharangozták régen a delet, Együtt akartuk nyugtatni a napot, Kétféle parton nem nyugodhatott. Te álmosan karomra hajtod a fejed, Én combodon pihentettem kezem.   Most […]

Posted by
Posted in

Legenda egy Kórházról

Legenda egy Kórházról ! Pár évig dolgoztam egy budapesti Kórházban , a MÁV Kórházban. Megszüntették, felszámolták azaz egy másik kórház kiegészítő részévé átalakították. A felszámolása törvénytelen volt. A vasutas társadalom felajánlott fél százalékából építették. A va -sutasság megbecsülte Kórházát.Szerették orvosait,dolgozóit.Jó hírneve volt az országban.Családias volt Dolgózói, orvosai közül számosak tradicionális vasutas családokból érkeztek. Én is […]

Posted by
Posted in

Egy csillagra ültem

Anyám emlékére Egy csillagra ültem, hogy megkeresselek, mert a boldogság madarát elhoztam teneked. Fenn, az angyalok közt repültök majd együtt, hogyha a szíved mélyéről minden bánat eltűnt. Lenn, a földi létben szenvedtél, jól tudom. Nem játszhattál szinte soha zengzetes húrokon. Gyermekkorod talán szép lehetett volna, ám a sors azt valamiért mégis megtépázta. Amire felnőttél, szépséged […]