Feledékenység Emlékeim között egyre csak kutatok S lassan az idő csaknem éjfélt mutatott Éltem hosszú évtizedei angyalszárnyakon Csukott szemem előtt gyorsan elfutott Ha belelapozok a látnoki évkönyvekbe Ott hiátuszok sorát találom elképedve Helyszíneket, neveket kutatok, keresek Csak elkövetett bűneim, mit boldogan feledek A hazugság a tudatos feledékenység szülötte Koronázatlan királya a politika gyermeke Ott lapul […]

Néha úgy érzem magam, mint egy átutazó a zord világban, keresem, kutatom mindenhol a jó megoldást a hibákban. Könnyű elmenni, ott hagyni a meg nem beszélt bántó vitákat, magunkba tartani az összes ránk rótt sértő, rossz kritikákat. Megharagudni a kérdő, és hirtelen kimondott szavakon, elbújni, és nem átlépni a nehezen bontható falakon. Majd beletörődni a […]

Fentről néz Nem érzel már semmit, üres lett a Világ. Mindennek vége. Úgy érzed, megszűnt létezni a Lényed. Pedig Ő fentről néz, és vigyázz Rád, onnan tereli az életed. Ő is úgy akarja, hogy ne sajnáld, ha valami jó is történne Veled. Hiszen egyszer, majd újra együtt lesztek, addig is éld, az életed! Engedd, hogy […]

Boldog Anyák napját! Anyák napjára kinyilik minden virág orgona illata szálldos a légen át gyöngyvirág kibújik rejtekhelyéről az akácos mézesre vált életet lehelőn Anyák napján szép az élet minden emlék újra éled gyermek voltam, kisszoknyás labdákat pattogtattam a falaknál futottam, pörögtem lihegve éreztem, elfut az élet melletem de édesanyám ott volt, átkarolt, megnyugtatott, lelke áthatolt, […]

Áldás Áldott legyen a szív, mely életet adott, dobogott és dohogott, ütemével zenét adott, a méhében andalított. Áldott legyen a lélek, mely körbefogott, körbe ölelt hullamzásából erőt merítettem és egyedivé lettem, megismételhetetlen. Áldott legyen a kéz, mely mindent megtett, fáradhatatlanul küzdött, hogy nekem is jobb legyen, de dolgozott mindenkiért nem ismerte a lehetetlen jósága eleven […]

Az idő nyomott hagyott lelkem legbelső kicsiny bugyrában.

Ezer bolyhocska, hólyagocska koronát alkotva összeér, levegőt tisztít, oxigént szállít, és nem éri semmi veszteség. Úgymint a faág, levelek gyanánt sűrű szűrőként eget ér, szivja az éltető, életet keltető szmogot zöldellő levegőt. Belűről nézve, felűről nézve ugyanazt a mintát rajzolják. Lélegző tüdő, tisztító falomb ugyanazt akarják és csinálják. Csírája a földnek, magból kinőve fodros lombozatban […]