Pálinkás elvtárs ! A hiúság vására birtokba vette hazánkat Meghalt az erkölcs? Vagy pucér lett a világ Összekeveredett sajnos az álom,s a valóság A szeretetlenség tűnik köztünk barátnak Pálinkás elvtárs is gyorsan színre lépett Őszülő koponyájában sorvadnak a giruszok Vagy birtokába vette a vénség-amnézia Vagy vizelni ingerli a duzzadt prosztata Talán nagyon fáj királyi felségének […]
Temető, gyász, sírok. Virágok és bánat. Szívünk ettől jobban biztosan nem fájhat. Így talán múlás fáj égő gyertyaszálnak… Elmúlik az élet… Ez örök keresztünk. De sokan elmentek, akiket szerettünk! Gyertyát gyújtunk értük, rájuk emlékezünk. Millió kis gyertya melengető fénye, vidd fel a sóhajunk, fel a magas égbe, hogy vigaszt kaphassunk könnyekért cserébe. Mert itt élnek […]
Eljött értünk a csönd Puha egérlábakon érketett, Mikor már nem voltak zajok. Intett és végre sötét lett Felkapott, mint olcsó játékszert Lefogta sajgó szemeimet is. Barlangom elé rejtett torlaszt emelt És tudtam, hogy ez reggelig kitart. Ágyamba fektetett, mint vénülő gyermeket. Nem énekelt semmiféle dalt Csak dúdolt egynéma altatót És várni kezdtem […]
Edit Szabó : Még egy pohárral . Piros bort nem ittam este, mert nem volt arra nékem gondom munkával birkózott testem, helyére kerüljön minden dolog. . Őszi idő későn ébreszt, minden állat bizony éhes, a nap keltéje is lustább lett, magyar ember gyerünk ébredj! . Végezz mindent magad körül, a természet adott jó munkát, siss, […]
A tihanyi belső tó. A tihanyi belső tó a magyar tenger édes gyermeke Az Úr csodás ajándéka, az ország szíve s lelke Az őszi szélben hullámok indulnak csendesen S a part menti nádas-füzér köszönt szemérmesen Ha megszólal az Apátság vecsernyére hívó szava A tó kis halai körtáncot járnak összekapaszkodva Számtalan kis ürge körbe tekintett fejét […]
Amikor a busz befordult a sarkon, már láttam, hogy a buszmegállóban vár, és szinte toporzékolva sír. A szívem a torkomban dobogott, mire leszálltam. Odarohant hozzám és szó nélkül, mert szólni amúgy se tudott, húzott, húzott, hogy menjünk hazafelé. – Kisfiam, mi a baj, miért sírsz, állj mááár meg…, mi a baj?! – kérdeztem, de ő […]
NEMET MONDANI Meg kell tanulnunk időnként nemet mondani, mert van, hogy magunkat csak így tudjuk megvédeni. Megvédeni attól, hogy lelkileg mélyre kerüljünk, azáltal, hogy valakinek segítünk. Fontos, hogy az emberek egymást támogassák, de nem úgy, hogy magukat feláldozzák. Fel kell hát tudnunk mérni a helyzetet, megéri-e kockáztatni a lehetséges sérüléseket. Segítsünk hát továbbra is, akinek […]
Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő minden És a levegő is fogytán van körülötted, Csak akkor jön néha egy zápor, Hogy lemossa legalább a tested, Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatatsz tettet és szót, Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony. Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér. […]
Csak nehéz így egyedül Jobb közönsége volnék Néma ajkadnak, Mint a zajos csendbe szórt Kósza szavaknak. Érinthetetlen durva messzeség, Érinthetetlen durva messzeség. Fázik a tél is: Udvarán Hideg pocsolyák tanyáznak. Téged mint egykori Kályhám, sehol sem talállak. Elérhetetlen messze kerültél. Elérhetetlen messze kerültél. Nem kéne szólnod. Nem kéne szólnom, dúdol A kémény […]
Siklunk az ősz vízén Hajónk a szigetünk. Ketten, karnyújtásra Mérföld távolságra. Nem azt látod amit én, Más hangokat hallasz: A rejtett tó kiszáradt Elrebbent a szárnyas. Félelemről beszélsz bátran Mindent kettőz a folyó Úszunk a két világ határán A tükör két másik oldalán. 2019. október S. F.
