Posted by
Posted in

Alföldi nyár

Alföldi nyár   Szárazság tükrében látható a Hortobágy, pásztorkunyhó mellett magányos a hodály.   Tikkasztóan meleg ragyogó a nyári nap, vakító fénnyel süt le reám a sugárzó nap.   Mezítelen lábaimat égeti az eleven föld, kőkemény itt a sok felszántott fekete rög.   Kapkodom talpaimat árnyékot keresek, szaladnak velem libákat őrző gyermekek.   Élettelen forró […]

Posted by
Posted in

Kopaszok a fényben

Kopaszok a fényben   Egyszer Varsóban szerződés született, testvérek által aláírt együttes művelet.   Mintalaktanyában volt ifjoncok lakása, riadt szemű kopaszok egyik állomása.   A kiképző alátétek viselkedés kultúrája, várkastélyban volt újoncok tanulmánya.   Istenkáromlás az őrvezetők szája szélén, fröcsögött minden nap elején s végén.   A csillaghullást átélt parancsnokokra, a sok vitéz felnézett e […]

Posted by
Posted in

Kegyelmet vagy időt?

A meszelt falakon megkopott a festék. Nagyanyám már alig… És alig az emlék. A falon nagyapám megsárgult fotója, nagyanyám csak nézi: a múltat kutatja. Vagy tizenöt éve, hogy egyedül jár-kel. Nem tud megbékélni csonka életével. Cseléd volt régen is, most is sors szolgája. Ereje megfogyott, csak könnye szolgálja. Itt maradt magában. Sóhaja vermet ás. Üres […]

Posted by
Posted in

Fordulj világ!

Jaj, te világ! Már a bánat rád szabadult, szerteárad… Mert a vegyszer árja terjed, vidék, város ettől szenved, mint a köd, ül rá a tájra, szétterül a nagyvilágra, pusztul tőle ember, állat, szétmarja a kertet, házat, vizet mérgez, felhőt apaszt, menedéket nem találhatsz. Kifolyasztja minden könnyed… Jaj, te világ, mi lesz veled?! Nem csitul úgy […]

Posted by
Posted in

Égig érő szerelem

Égig érő szerelem. Emlékek között kutatva Képek kerültek kezembe Kezem visszanyúlt egy Ismerős szeretett archoz Egy fiatal leány mosolyáért Kezem remegni kezdett,mert Boldog emlékeket idézett Minden a szerelemről szólt: Bohóságról,boldogságról dalolt Ujjá születtem testben, lélekben Mert éltem jobbik felét megleltem Selymes bőre, karcsú megjelenése Mosollyal borított egyénisége Csókra vágyó ajkának kecses íve S megélni, mit […]

Posted by
Posted in

Függnek, mint a fák levele

Függnek, mint a fák levele. Majmok szállták meg a világot Majmok a természetben, Sokan közülük vígan nevettetnek S emberformájúak a politikában, kik Függnek mint a zöldelő fák levele Az emberformájúak köldökzsinórral Kapcsolódnak egy vén majomkirályhoz A szolgalelkűek sűrűn járnak a vályúhoz Hamis bálványimádásuk mellett a hamis Félretályékoztatás, a rágalom, a gyűlölet Mely fegyverük az ellenszolgáltatásért […]

Posted by
Posted in

Múlt és jelen fia vagyok én

Múlt és jelen fia vagyok én./ Ady Endre emlékére / A lelkemben a múlt szüntelen dörömböl Naptáromból fájdalom és csalódás köszönt Mialatt héjanász dúl a parlament ülésein Gyakran elmélázok a múlt fájó emlékein Ma is sok hitvány báb él a magyar ugaron Megváltásunk így lett csupán fogalom Már nem látomás a háború,hanem valóság Egyenlőre csak […]

Posted by
Posted in

A sátán köztünk jár

Mért van az, hogy ember embernek farkasa? Elég egy intés, s lesz színe-változása. Mint ordas vicsorít, odakap a koncért, képes hátba szúrni egy testvér a testvért. Szembetalálkozva tekintetük villan. Marakodás, szitok-szitokra untalan. Hol van véknya, méregeti egyik a mást, csendet követ fülsiketítő robbanás. Sandán figyeli, lesi, lel-e rajta rést, ahol beledöfhetné ádáz mód a kést. […]

Posted by
Posted in

Végítélet

Önző érdekek két könyökkel furakodnak Fájdalmas lábnyomot hagyva maguk után, Vitriolos méreggel nem fukarkodnak Hozzájárulsz a szalag mellett bután, Lesz, ki nem lesz hajlandó ebben részt venni Képmutató, aljas féregként sziszegve Lesz, kin senki nem fog erőszakot venni, Még ha a világból is lesz kivetve, Mert nem éri meg az apróért Embertársain átgázolni, Lelket felégetni, […]