Posted by
Posted in

Július

Július Tüzes eső. Lángoló ég. Vöröslő hajnalon, izzadó lég. Lengő kalászon a kasza fénylő, barnuló szirmokon esdekel a földgömb. Tikkasztó nappalok, hervadó éjszakák, szellőlány körbeleng, a víz hajóra száll. Fürdök a levemben, sós ízű cseppekben olvadok, kereslek. Elégek a nyárban, ősszel temetnek. Lédikó 2019.07.01.

Posted by
Posted in

A megtévedt liberalizmus

A megtévedt liberalizmus A radványi sötét erdőben Bóklászok utat tévesztve Lidérces álmok követik nyomomat Mélyen a köpenyembe zárom magamat A fenyvesek suttognak, a bokrok suhognak A baglyok pedig a holnapról álmodnak A természet az életről regél A múltunk csak mesél, csak mesél Hátunk mögött hagytunk izmusokat Gyakran idézgettümk neves halottakat Kiknem útmutatásait próbáltuk követni Igy […]

Posted by
Posted in

Fekete tömeg

Három holló károg a fán. Szárny lebegtetve, tőlem is elvárván, Hogy én is károgjak, mint ők, Mondjam, hogy kár, mint egy csapatban levők. Most látom, nem három varjú károg, na! Eget befeketítik, és ez a tömeg záloga, Hogy büntetlenül kárognak nép ellen, Mi meg vijjuk harcunkat a fekete tömeg ellen. Nem tudnak gyököt vonni és […]

Posted by
Posted in

Haza

Kebledben, bent érzed; haza! Ti tudjátok mi a haza? Hol szeretsz, élsz és dolgozol, Hol nem érzed azt; itt máshol. Budapest, 1997. március 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Túlsópart

Túlsópart Átviszem a szerelmet a túlsó partra a lelkemben, szavaimban tartva, öröklétet adva minden sóhajtó, zengő szónak. Víz nem oldja, szél nem hordja, föld ha lepi, csak fedi… De a tűz, amelyből született, a tűz, amelyből vétetett, az veszélyes! Átviszem, hogy túléljen mindent, ami kétséges, mindent, ami bizonytalan, mindent, ami viszonytalan, éljen, amíg élhet, a […]

Posted by
Posted in

Ki a fene akart itt öregedni?

Ki akart itt öregedni, megöregedni? Jó lenne csak, vidám napokra emlékezni. Kérdem én, a rosszakat muszáj őrizgetni? A tengerben is csak, addig lehetünk, míg megérkezik a cunami, Az élet teraszán ki kéne sétálni, de, akadályoz valami… Vannak még emlékeim, de, más, már nem tudja, úgy tűnik, mind ókori. Végre-valahára, némi jólétem van még hátra? Vagy […]

Posted by
Posted in

Nyiss a természet felé

Nyiss a természet felé Tárva,nyitva Földünk kapuja A huzat sem tudja becsapni ajtaját Mintha túlvilágról érkezne moraja S évszázados fákat tép ki haragja Szennyezett tengervíz mossa partjait Szennykupacok borítják életterét Embermilliók vagy éheznek-fáznak Vagy mértéktelenül csupán zabálnak Folyók, tavak kitörnek medrükből Aszály, tűz tizedeli termőföldjeik A Föld rengései pusztítják értékeik Szájukból trágár és szitokszó árad […]

Posted by
Posted in

Aki követni akar

Aki követni akar.. Mondja az Úr Aki követni akar Vegye fel keresztjét Pedig minden imánk Egyetlen imába torkollik Hogy levetessék a kereszt a vállunkról Végre szabaduljunk annak átkától Ne fossz meg érte minket az élet szépségétől Pedig a szenvedés felszabadítja a szeretetet Aki nem ismeri a szenvedést nem ismeri a életét S ki nem Jézussal […]

Posted by
Posted in

Érted

Érted! Miért születtem e világra Miért nem zárkóztam magányba Hogy rátaláljak egy hűséges párra Ez lett végül boldogságomnak ára ? Pedig sűrűn rám telepedett S megéltünk egyútt néhány zordon telet Bilincsbe zárt nyomasztó nappalok Mit követtek hitét vesztett riasztó fagyok Büszkén vállaltam négy gyermeket Pedig rám szórtak hitvány férgeket Hogy megfaragják maradék lelkiismeretemet Feltúrják, kifordítsák […]

Posted by
Posted in

Árnyékban

Árnyékban Tikkasztó melegben fényvédő szemüvegben szemembe lógó hajtinccsel reszkető kezekkel Mélyen magamba nézek Üres lapokat idézek Teleírhatnám ákom-bákommal Kotorászhatnék egy üres tálban Vitatkozhatnék apámmal, anyámmal Megidézve emlékük a szeretetlángban Míg tisztul a lelkem,tisztul értelmem Árnyékba vonulok, hogy szünjön félelmem Pereskedni akartam Istennel A sok szenvedés mért van terhünkre Miért gyilkol a magány Miért kerülget az […]