Posted by
Posted in

Fekete kavicsok

Fekete kavicsok fekete kavicsok kényesek a lemenő nap tüzében lecsiszolta őket a végtelen víz a homok és az idők rejtjele tűzhányók maradványa fényes egyveleg gyémánt szerű képzelet csiszolódunk mi is emberi példányok simulunk, szétválunk lapulunk és mélázunk tüskéinket koptatja a mindennapi kegyelem… Lédikó 2018.

Posted by
Posted in

Moslékzabálók

Moslékzabálók A falu végén az erdő szélén Árván áll a kicsi házunk Ha néha vendéget, vagy barátot várunk Tisztára kitakaritjuk, s a kapuban állunk A disznóinkat is az ólba zárjuk Vagy kiengedjük a mezőre Erkölcsösek,mert meleg nincs közötte Az Únió tiltását gyakran megszegjük Régi helyről moslékot nem veszünk Ezért új helyet kellett keresnünk Falunk másik […]

Posted by
Posted in

Szeptemberi este

Szeptemberi este Balaton szagú ez az est egy-egy levél megrezzen és alá hull a mélységbe haldoklik a nyár a tüzes, a forró, az éltető itt az ősz zizzen a láb az avaron a nap éppen lebukott narancsos ruhába tündökölt most az ősznek öltözött pántos ruhájat ledobta reggelre majd kimossa a hullámok tengere Balaton szagú ez […]

Posted by
Posted in

Folytatásos reformkori regény, 1. rész

Irén kisasszony Flóra- kiáltotta Irén kisasszony álmos hangon, miközben meghúzta a feje bal oldalán függő bojtos végű zsinórt. A halk csengőszó a szobalánynak szólt, aki majd a reggelit is felszolgálja. De addig is van még idő a nyújtózkodásra, a lassú ébredésre. Halk kopogás után fürgén lépett be Flóra a szobába kezében a reggeliző tálcával és […]

Posted by
Posted in

Hányszor akarjátok még Krisztust keresztre fesziteni

Hányszor akatjátok még Krisztust keresztre fesziteni. Golgoták nőnek szerte a földgolyón A rágalom írmagja egyre csak növekszik A kifárasztott nép lassan immunitását veszti Pedig számos nemzet közben identitását keresi. Exodus boritja be a horizontot Léprecsalt embertömegek személytelenek Nyitott bicskával szelik át Európát Útközben a túlzott aldoszteron rabságában Ártatlan leányokat gyaláznak meg fiatalságában Mintha gyűlölködve egymást […]

Posted by
Posted in

Egyrésztmásrészt

Egyrésztmásrészt! A nagy mértéktartó és megmondó lett az igazság bajnoka Már a csuklás kerülget, mikor zeng az ellenzék szónoka Egyrészt az elemző újságiró mindent elmond mint igazságot Majd mindennek ellenkezőjét is, hogy cáfolja mint vélt szamárságot Egyrészt éhes vagyok az igazságra Másrészt hajlamos vagyok a hazugságra Egyrészt a tények tárgyszerű feltárása vezérel Másrészt a megmondó […]

Posted by
Posted in

Az öröm gyümölcse

Mit viszel csőrödben, kismadár? –, kérdi, s míg válaszra vár, az apró teremtmény vállára száll, és torkából a dal az ő lelkébe hull.   Az ember tudta már, a madarat ki küldte, lelkébe a derű magját elültesse, ott meggyökerezzen, szépen növekedjen, virága teremjen nemes gyümölcsöt, mellyel borús lelke éljen, s övendezve nyíljon a teremtett világra, […]

Posted by
Posted in

Gyász

Mikor gyászol a szív, gyászol a test, A lelked nyomorog, nem érti meg. A nagy űr, mi benned tátong, kevéssé tesz. Ordítanál, hogy MIÉRT?! Nem érted meg. Nehéz a szíved, nehéz a lelked. Úgy érzed, már csupán kínlódás a léted. Na, innen felállni, az a MŰVÉSZET! Ki ezen már átesett, az tudja igazán, mit is […]

Posted by
Posted in

A második

A második   A Naphoz legközelebbi csillag a Proxima Centauri. Ő is fényel. Égi kénnyel. Ő is meleng és így dereng kozmosz-agyunk: kozmosz vagyunk. Kicsi, apró csillag, de hát miránk csillog.

Posted by
Posted in

Eső esni

Eső esni   Az eső csepegtet– megmosom kezemet. Az eső hullogat- növesztem Pegazus-szárnyomat. Az eső zuhogtat. Itt ember mit mondhat?     Elszaladunk a házunkig, esőesünk mi magunk is.