Veszprém, a nyelvészek városa[1] A veszprémi várkúton olvasható felirat szerint: “Ez az a város, ahol hajdan a magyar nemzeti művelődés legdúsabb forrásai fakadtak”. És ez a mottó a nyelvészek világára is igaz: számba venni is nehéz, hogy az elmúlt századok során hány nyelvész élt itt vagy kötődött a városhoz. Elsőként minden bizonnyal Verancsics Faustust (1540–1617) […]
Ahol a Fehér-Tisza a Feketét táplálja Nagyapa Trianonja Nagyapa – Dohanics János (1893–1979) – a Kárpátok öleléséből jött, a régi magyar haza legszéléről. Szülőfaluja, Ötvösfalva (Zalatarevo) a máramarosi bércek, a Hoverla (2050 m) és a Pop Iván (1940 m) árnyékában húzódott meg. nem messze a Tisza forrásvidékétől. E világra a ruszin szavak eszméltették; a magyar […]
Összevissza száll a szélben egy falevél, tetten értem! Látom, ahogy fészket keres, elrejtőzne múlás helyett. Illeg-billeg, kapaszkodik, szélnyugvásért rimánkodik. Meglapulna tél idején, ágak között, ház tetején. Perdül-fordul, napfényt koldul, hátha sorsa jobbra fordul. Ősz van, de ő maradna még, földre érve ott van a vég… Sírva-ríva – nincs bocsánat! – búcsút int a szép világnak. […]
Ketten az Andrássy teraszán Mintha egy hajó orrán állnánk Szeltük a fényt és a felhőt. Süvítő széllel száguldoztunk Egy város hullámzott alattunk. Az észak-nyugati csúcson ketten voltunk. Már elharangozták régen a delet, Együtt akartuk nyugtatni a napot, Kétféle parton nem nyugodhatott. Te álmosan karomra hajtod a fejed, Én combodon pihentettem kezem. Most […]
Legenda egy Kórházról ! Pár évig dolgoztam egy budapesti Kórházban , a MÁV Kórházban. Megszüntették, felszámolták azaz egy másik kórház kiegészítő részévé átalakították. A felszámolása törvénytelen volt. A vasutas társadalom felajánlott fél százalékából építették. A va -sutasság megbecsülte Kórházát.Szerették orvosait,dolgozóit.Jó hírneve volt az országban.Családias volt Dolgózói, orvosai közül számosak tradicionális vasutas családokból érkeztek. Én is […]
Anyám emlékére Egy csillagra ültem, hogy megkeresselek, mert a boldogság madarát elhoztam teneked. Fenn, az angyalok közt repültök majd együtt, hogyha a szíved mélyéről minden bánat eltűnt. Lenn, a földi létben szenvedtél, jól tudom. Nem játszhattál szinte soha zengzetes húrokon. Gyermekkorod talán szép lehetett volna, ám a sors azt valamiért mégis megtépázta. Amire felnőttél, szépséged […]
Pálinkás elvtárs ! A hiúság vására birtokba vette hazánkat Meghalt az erkölcs? Vagy pucér lett a világ Összekeveredett sajnos az álom,s a valóság A szeretetlenség tűnik köztünk barátnak Pálinkás elvtárs is gyorsan színre lépett Őszülő koponyájában sorvadnak a giruszok Vagy birtokába vette a vénség-amnézia Vagy vizelni ingerli a duzzadt prosztata Talán nagyon fáj királyi felségének […]
Temető, gyász, sírok. Virágok és bánat. Szívünk ettől jobban biztosan nem fájhat. Így talán múlás fáj égő gyertyaszálnak… Elmúlik az élet… Ez örök keresztünk. De sokan elmentek, akiket szerettünk! Gyertyát gyújtunk értük, rájuk emlékezünk. Millió kis gyertya melengető fénye, vidd fel a sóhajunk, fel a magas égbe, hogy vigaszt kaphassunk könnyekért cserébe. Mert itt élnek […]
Eljött értünk a csönd Puha egérlábakon érketett, Mikor már nem voltak zajok. Intett és végre sötét lett Felkapott, mint olcsó játékszert Lefogta sajgó szemeimet is. Barlangom elé rejtett torlaszt emelt És tudtam, hogy ez reggelig kitart. Ágyamba fektetett, mint vénülő gyermeket. Nem énekelt semmiféle dalt Csak dúdolt egynéma altatót És várni kezdtem […]
Edit Szabó : Még egy pohárral . Piros bort nem ittam este, mert nem volt arra nékem gondom munkával birkózott testem, helyére kerüljön minden dolog. . Őszi idő későn ébreszt, minden állat bizony éhes, a nap keltéje is lustább lett, magyar ember gyerünk ébredj! . Végezz mindent magad körül, a természet adott jó munkát, siss, […]
