Posted by
Posted in

Pünkösdi gondolatok

Pünkösdi gondolatok Krisztus két legnagyobb ajándéka: Életünk, és általa a Szentlélek kiáradása Hogy a megtestesülés Részesei lehettünk Beárnyékolja a tagadás árnya A Szentlélek ajándéka Hogy erejével A sátán feletti hatalmat Diadalra vihessük Mára már mindkettőt A tagadás árnya fenyegeti Mert a születés, a mammon Áldozatává vált A Szentlélek kiáradását pedig Hamis ideák beárnyékolják Az Ima […]

Posted by
Posted in

A kisfiú félelme

Kis Gabika, miért kuporogsz az ágy végében? Kérdeztem egy éjszaka egy félénk fiút Ki térdeit átkulcsolva pokróc alatt Nem tudta, félelméből hol a kiút   Rám emelt riadt tekintetét követte Ijedt és őszinte megnyilatkozás, Ám nem tőlem fél,t idegen tüneménytől, Hanem a lényektől, mert volt ott egy, s más   Láttam a sarokban elsuhanni egy […]

Posted by
Posted in

Mit köszönhetek

Mit köszönhetek Mit köszönhetek az életnek Mit köszönhetek az újra ébredésnek Mit köszönhetek a tavasz eljöttének Mit köszönhetek a fájó emlékeimnek Mit köszönhetek jövőmbe vetett hitemnek Kinek köszönhetem áldott hű feleségemet Kinek köszönhetem négy szerető gyermekem Kinek köszönhetem Istenhitemet Kinek köszönöm a baráti öleléseket Kinek köszönhetem hosszú munkás éveimet Pünkösdi várakozásban , imára kulcsolt kézzel […]

Posted by
Posted in

Oltás

nemzetrészhez Oltás. Tartalmas élet fakad a vad gyümölcsfa oltásától Mely védi egészségünk édesíti napjainkat Életünket át meg átszövi az éltető -védő oltás Ez biztosíthatja nemzetünknek a megmaradást Minden egyes egyén a nemzetrészhez tartozik Világnézettől, párttól, vallástól függetlenül Minden életre, munkás kézre szükségünk van Mindenkinek jár a hazai földünk adománya Mindenkire egyaránt kiterjed a szeretet lángja […]

Posted by
Posted in

Naplemente

Naplemente A fáradt napsugarak pihenni térnek Lassan halványodni kezdenek a fények Egyre ritkul s könnyezik a levegő Tán a szemét is behúnyja a teremtő Búcsúzni készül elrejtve kincseit Kis mécsesét két kézzel markolja Élesztgeti lassan haldokló lángját Marasztalná erősítve elcsukló hangját Fájó szívvel én is búcsúra készülök Észre sem vettem, míly gyorsan vénülök Nagy csomagot […]

Posted by
Posted in

Másképp a természetvédelemről – Isten az embert a teremtett világ művelésére és őrzésére rendelte

   Mottó: „…Ami a Földet éri, az a Föld minden gyermekét éri. Mi tudjuk: nem a föld az emberé, hanem az Ember a Földé. Minden összefügg mindennel, közös a vérünk. Az ember az élet hálójának nem a szövője, hanem csak az egyik szála. Amit a hálóval tesz, azt önmagával teszi….” (Részlet Seattle indián nagyfőnök üzenetéből, […]

Posted by
Posted in

Egy szabálytalan életút (Ez az írás a Történetek az otthonápolásról c. pályázatra készült.)

  Többször éreztem, hogy előrelátó alkatom ellenére, nem mindig alakul úgy az életem, ahogy megtervezem. Fiatalon, második gyermekem születésekor legyintett meg a sors először, és helyezte kilátásba számomra az otthoni betegápolást, mint életpályát. Nyitott gerinchasadékkal született kislányunkról az orvosok úgy vélekedtek, hogy mivel általános állapota jó, három műtét után tolószékben ugyan, de akár a huszadik […]

Posted by
Posted in

A Felhőcske és barátai című mese alaptörténete

Az 2018. nyarán néhány napot együtt töltöttem az unokáimmal, a 4 éves Nikolettel, és a 2 és fél éves Noémivel, a szülők elutaztak. A néhány nap alatt megéltünk pár szép, közös élményt, miközben jókat játszottunk, meséltünk, takarítottunk, főztünk együtt, szóval tettük a dolgunkat. A velük együtt, a valóságban megélt történetek alapján kelt életre a kis […]

Posted by
Posted in

FELHŐCSKE ÉS BARÁTAI – 2. Morcos felhő

  Váratlanul égtelen, dörgő hang hasított végig a levegőben, és zavarta meg Felhőcske gyönyörű álmát. Ijedten pillantott fel, de azon nyomban vissza is csukta szemecskéit. Nem messze tőle hatalmas sötét felhők tornyosultak, melyek nagy igyekezettel kúsztak a Nap felé. Szempillantás alatt beborult az ég, egészen sötét lett. A kicsi felhő megrémült a látványtól. Bidri-bodri ruhácskáját […]

Posted by
Posted in

Profán vágyakozás

Profán vágy Májusi alkonyatban kinéztem ablakomon Szokatlan hűvös szél suhant el az arcomon Kánikula dühöng Ibériától a sarkkörig Földünk tréfálkozik cigánykereket hány Már elérhetetlenné vált a békés magány Gyermekként vágytam a gyors felnőtté érést Ifjúi lendülettel bűvöltem a diploma szerzést Kamaszkor ábrándjaim elhessegettem Munkás hétköznapjaim meghozta a szerelmem A vágy kitisztult szívemben megadva a kegyelmet […]