Őszi lélek A völgy kilehelte lelkét lila fátyolba öltözött befedte a hegyek lábát és kúszott a hegyre föl, föl, föl, a fenyők ágán hegyek ormán puha paplanként lélegzett, élt, és tündökölt… A Fény fentről, álmosan ereszkedett a tájra ébresztőt fújt a kövekre és a fákra az ősz üzenetét hozta indulni kell a mába a Föld […]
Az idő… mintha malom volna, őrli a perceket vagy patak gyors folyású, megállni nem lehet. Napra nap, a dolgok néha hajlanak, majd mint az íj megfeszül, vállunkon a teher elterül. S ha az idő kerekén … volna fék, akkor most éppen fékeznék ! Miskolc. […]
A férfi és a nő szerint… Szeretem én a nőt! Jó, ha nincs… de, jobb, ha van, És társaságomban van. Vágyam: szerelmes nő! Vele kapok kálváriát, El kell tűrnöm, sok mániát! Szeretem… szerelmet! Nő illata az orromba száll, Kálváriától… lelkem elszáll. *** Szerelem, férfiak… Szívemnek mindig kellem, Szerelme… szenvedélyem. Jó, ha mellettem van! Ám van, […]
Kávé reggelire Habos kávé ízű reggel szőttessel átszőtt keretben nyújtózik nagyokat feszegeti a határokat mintáját az égiek hímezték Istenek szőtték, fonták a műhelyükben, hogy szép legyen a fáradt embernek, ha felkel és elindul a a sűrű rengetegbe bebizonyítani mennyit ér? Mennyit ér, ha dolgozik? Mennyiért dolgozik? Ér-e valamit, ha munkáját becsülettel végzi el? Ha elvégzi […]
Álmaim háza Álmaim háza,ahol megáll az idő mindenre van megoldás és mindenre van idő… van idő, van tér, minden készen áll egy nagy utazásra is, és nem kell felszállni a nagy szárnyra elég, ha bejárod a szobákat egymás után kinyitod az ajtókat minden szoba egy nagy talány csupa rejtély, csupa vidámság szín, illat, korszak és […]
Önkezével… Lerágta a forró nyár maradék erőm Ritkuló hajam lángra lobbanását várja Szembogaram, mint meztelen cseléd Már nem kér, csak búcsút int feléd Nemtelenné váltam,mert azzá tettetek Érzéktelen s észrevétlen apró műcselek Hálót fontak csonkolt lelkem árnyékára is Marokban is elfér mi belőlem megmaradt Álmaimat is megvette fuldokló jelenem Mit életnek nevezhettem: sikeres négy gyermekem […]
A kétszínűek világa Kaméleonok másznak a nemzetek nyakára Mindenben hallgatni akarnak a hatalom szavára Nyár van az őszben de a vitának nincsen vége Mutti feltámasztotta a Szent Szövetséget Kurcz Úr ezért nem találja velünk a békességet A Habsburg birodalmat védték őseink S mihelyt megszűnt a veszély lerombolták váraink A hatalomból kiszorult lengyel testvérek Megtagadva sz […]
hazafelé a délutáni nap réseket keres a lombokon átbújik és átkarolja a leveleket egytől egyig mindegyiket már üres az utca egy lélek sem lépdel ősz szagú péntek délután pihenni térek… 2018.09.21. Lédikó
Latzkó Andor: Az áruló (Andreas Latzko: Der Verräter) Keskeny csíkokban szűrődött be a templomba a napfény, vakítón és forrón, átfolyt az oltár előtti arany kandeláberen, szemtelenül kikergette a szenteket a sötétségből, így úgy néztek ki, mint kisminkelt színészek; gyámoltalanul és megfélemlítve, mintha olcsó színességük miatt szégyenkeztek volna. Amit az oszlopok alatti szalmafekvőhelyek középen és az […]
Latzkó Andor: A dzsinn (Andreas Latzko: Der Dschinni) „Te nevetsz?! … Ne nevess, Sahib! Könyörgöm, ne nevess! Soha nem tudni, talán ez a fél kókuszdióhéj, odaát: egy minket figyelő kis dzsinn üstöke? Miért akarod a Te hű szolgádat, Hassant odadobni a haragjának? Még csak rövid ideje élsz az országunkban…” A fiatal, angol mérnök kelleténél hangosabb, […]
