Posted by
Posted in

Vitéz tanok

Vitéz tanok Esztergomban járva kelve Sok emlék dúl a lelkembe Itt jártam én iskolákat Kirándultam is vagy százat Ide köt egy múlt szerelem Első csókok a Várhegyen Séták a Kis-Duna parton Cukrászda volt ott a sarkon Szent Tamás-hegy kápolnája Fehér falú, nagy szoknyája Integet a kisvárosnak Engedtem a hívásoknak Passióját megcsodálván Sétáltam a Kálvárián Születtek […]

Posted by
Posted in

Nyitva a szívem

Nyitva a szívem ha eljő az idő, A bizalom erősen nő. Nem cél, hogy hamar kitárjam, Óvni kell a csalódástól, Megértem ha te sem adod ki magad. Ne törjék össze szíved, mint egy poharat. Mert a szilánk ott marad, Nem tudod eltüntetni, Idő kell neki amíg eltűnik. Átérzem mi benned zajlik, Szíved fájdalma hallatszik, Fájdalomban […]

Posted by
Posted in

De lennék én…

Én vagyok az… Itten, én! De lennék én fenomén? Ez bizony, nem csak az én vágyam, Sok ember lenne benne társam… Ezt a sors, persze keveseknek adja meg, A többség, marad maga szintjén, a tömeg… Tömegnek lenni, vajh jó-e? Ha nincs más, ezt kell élnie… A lelkem alsó polcain, csak a várakozás honol, Mi lesz […]

Posted by
Posted in

Mindig hátrányom volt…

Hogy a megmacskásodott lábaimat kicsit járassam Életvonatom lépcsője mellé csak úgy leugrottam… De a korlát fogantyút elengedni egyszerűen nem tudtam, Így aztán kényszer kapaszkodva egészségügyileg futottam! Futottam lihegve, sínköveken botlottam, bukdácsoltam, Elmúlt szereteteken erősen izzadva meditáltam! Elemezgettem és úgy láttam, hogy itt nem változott semmi… gondoltam, Életemben mindig hátrányom volt, mert én szerettem és nem […]

Posted by
Posted in

Napfogyatkozás

Napfogyatkozás (Anyegin-strófa) A napfogyatkozásra vártam, s a szívem oly vadul dobolt, kormolt üveg mögött a nyárban kutattam, merre jár a Hold. A napsütötte kertben ültem e nagy titoktól áthevülten, nem láttam én ilyet sosem, vajon, ha látom, elhiszem? És akkor hirtelen sötét lett, amint a Hold Napot takart, engem csodája felkavart e furcsa, ritka égi […]

Posted by
Posted in

Ma úgy aludtam el…

Ma úgy aludtam el… Ma úgy aludtam el, hogy álmom hasonlított a régi dalra, amelyben benne volt a kettőnk fájdalmasan rövidke sorsa. De látod, visszajött a kotta, alig kopott az ócska szólam, ott folytattam, hol abbahagytam, álmomban is tovább daloltam. És még az illatod se tűnt el, hajad selymén az esti fények ismét csak úgy […]

Posted by
Posted in

ÉN AZ ÉLŐKBEN IS HALOTTAKAT LÁTOK

Én az élőkben is halottakat látok Kiket körbe vesznek a szőrnyű álmok Nem igaz, hogy élni szép és élni jó A világban hazug minden kimondott szó Mikor megszületünk véget is ér az életünk Nem igaz, hogy itt e földön csak boldogságban élhetünk Egy szempillantás s az élet véget ér Minden hazug álom a földbe visszatér […]

Posted by
Posted in

Májusi szélben

Májusi szélben   Mint a tengeri hullámok Úgy verik térdem a kalászok. De csókká szelídül apró öklük.   Rohan a szél a pusztán. A szerelmes csorda szalad. A Nap legeltet buja hordát.   Erre meg arra futok, Hogy lelkem velük lobogjon, Körbe öleljen a fuvallat.   Nincs már bánat a szívemben. Csak e pillanat él […]

Posted by
Posted in

Vége a mesének

Még érzem az illatod, itt hagytad a párnán. Még érzem a csókod is, amit ajkamra adtál. Mégis a sírás fojtogatja torkom, Mert tudom ez volt az utolsó alkalom. Utoljára láttalak, bújhattam hozzád, Nem tudok ezután nem gondolni rád. Soha többet nem foghatom a kezed. Soha többet nem lehetek veled. Soha többet nem érzem az illatod. […]

Posted by
Posted in

Mélységes szerelem

Lépcsőfokokon lépegetek, Nem számolom hányadik, Lépek le egyre lejjebb, Te hívsz engem a lépcső alján, Nem tudom mikor érek oda hozzád, De kitartok, nem adom fel. Mert kezed sosem engedem el, Mindig fogom, Te vagy minden gondolatom, Olyan vagy mint a madár, Ki mindig rám száll. S én is szállok veled, A gondolataim rólad szólnak, […]