Posted by
Posted in

Szomorú matematika

Mostanában így számolom az időt: Ma van a tizedik, a huszadik, a huszonharmadik szerda… Mert lett egy nap, amelyik az időszámításomat azóta is meghatározza: a Te halálod napja.   Igen, és ma van, tényleg ma van a harmincnegyedik szerda. A harmincnegyedik hét telt íme el, és lassan már kilenc hónap – háromnegyed év is eltelik […]

Posted by
Posted in

Mozdulatlan átöleltelek (Csörgő patak völgye) )

Mozdulatlan átöleltelek és az idő, mint a patak Futni kezdett… Némán nőttelek körbe Ahogy a fa a követ. Így ültünk mi ketten. Szorosan bújtál mellém Mellünk együtt vert Valami lassú ütemet…   Az a fa mindig is ölelte… Hitte, örökre övé a szerelem. A patak meg elrohant, Vitt minden más követ. Csodájára jártak a szirtnek, […]

Posted by
Posted in

Gőzősöm csühögőtt…

(Bokorrímesek) A kék seszínű benzinszag felhő, hosszan, maradón húzódott életvonatom mögött, A gőzősöm egész életemben úgy csühögőtt, mint ki végleg, vicc országba költözött. Ugrálva araszolt a síneken, zakatolón kihagyott, defekt volt kerekek között Hetven múltam, tudom, hülye vonaton, csak hülye életet lehet élni. Elakadtunk folyton, sorompó… jelző piros, és nekem kellett evezni… Mindenkit szeretni marhaság, […]

Posted by
Posted in

Cirókás ősz

Edit Szabó : Cirókás ősz . Aranyan sárgulnak a levelek, macikáim, kimegyek veletek, fa alatt pihenőn elhevertek, együtt csodáljuk őszi szellemet. . Lágyan ring falevél és cirógat, barnás vagy sárga, úgy hívogat, elkapom kezemben oly örömmel, lehagyom az éveket körökkel. . Selymesen himbálnak a fa ágak, szeretem, hiába fennen járnak, simogatóan szólal zenéjük, szerelmes vagyok […]

Posted by
Posted in

Szoktál-e gondolkodni…

Leszoktál-e ülni néha gondolkodni? Melyik az igaz út, melyiken indulni? Tudod-e két út van és középút nincsen? Indulsz a szélesen, vagy indulsz a keskenyen? Nem félek egyedül, de forog még az agy, Ez biz’ nem számítógép, le nem fagy. Naponként hányszor hajtod le a fejed? Istennek hányszor mondasz köszönetet? Ó ember, vajon Te tudsz-e igazán […]

Posted by
Posted in

Sárga őszök

Az ember életében múlnak a napok, nyarak és a sárga őszök, De oly’ fakó az élet… fekete- fehérben, botorkálva tengődök. Vecsés, 2012. július 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Az öröklét

Ember vágya az öröklét De előbb éld, mi a földi lét. Lét nélkül nem jutsz örökléthez, Sőt, tenned kell az örökléthez! Az ember sorsa önön saját maga! Haza, család, önön saját maga… Bízunk, nem vagy meghasadt moralitású személy, Ki az utódoknak nem példa, nem örök eszmény… Az Úr neked, biztosan adott feladatot, Ha erre a […]

Posted by
Posted in

Elindulok

Csak úgy, elindultam a kihalt utcán, Nézem, sehol nem látok senkit. Egyedül ballagok az üres utcán, Én úgy megölelnék mindenkit. Vajh’ miért? Öröm nem ért, igaz bú sem, Utcán én mért nem látok senkit? Csak ballagok, magam előre viszem, Nem tudok átölelni… nincs kit. Emberbaráti szeretet dúl bennem, De utcákon nem látok senkit. A szeretet […]

Posted by
Posted in

Múló életem, mint egy várrom…

Múló életem, mint egy várrom, csak málladozik, Az ember ebben a korban már csak álmodozik. Régen, magas tornyom tetején, büszkén lengett a zászlóm, Hirdette, hogy a várat lakják, ma már csak nézek… vádlón. Csak ülök egy korhadó farönkön… falakon belül, De itt minden korhad, kívül-belül és alul-felül. Sajog ez az érzés, de az őszi levél […]

Posted by
Posted in

Ránk tört az ősz

Az avarlakók, már nem dúlásra, nyugalomra vágynak, Gyorsuló ütemben verekszik az ősz! Eső lesz… mának. Sárga és színes leveleket sodor mindenfelé az ősz, A horizont tele van ilyen-olyan felhővel. Te meg, nősz. Gyönyörű és új tavasz sincsen minden alkalommal, Ősz miért lenne mindig szép? Vagdosok fakardommal… Hűlő időben mindenféle történetekről hallani, Ernyőt is cipelni kell, […]