Posted by
Posted in

Napok

A tétlenségben az órák lassan túl gyorssá válhatnak, ahhoz hogy felfoghasd őket. Gondolj erre, amikor csak féllángon élsz.       Ne hétköznapjaid legyenek, hanem napjaid az életből.                                                       […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Pellengérre velük!

Rózsa Iván: Pellengérre velük! Milyen ember az olyan, aki még a járványból is hasznot húz, szemtelenül?! Milyen rendszer az olyan, amelyik mindezt engedi, büntetlenül?! Sőt, maga a vezetés irányítja e velejéig korrupt rendszert; Mely megaláz Isten és Ember előtt minden igaz embert… Milyen büntetést érdemelnének hát a főkolomposok a nép bíráitól? Háborús helyzet idején az […]

Posted by
Posted in

Zord idők

Edit Szabó: Zord idők . Gyönyörű szép fehér a táj, a tél nem adta meg magát, fákon a dér csillaglevél, csodás szépségekről mesél. . Betakarja hó a földet, meleget ad minden zöldnek, a talajban mag pihenhet, tavasszal majd újra kelhet. . Vastag fehér hótakaró, van aminek reményt adó, ám a madár szárnya rebben, láthatóan nincs […]

Posted by
Posted in

Évszakok /Tél/

Bíborpírral didereg a hajnal, tél öleli karcsú derekát, feldíszíti ezüst angyalhajjal, szél dalával szól a szerenád. Hideg ajkú tél csókol a tájra, fázós fény dereng az ablakon, dérkristályos faág – ezüsthárfa – könnye csillan friss hó-paplanon. Ég kékje oly szürke, mint az ólom, lomha felhők álmot rejtenek, őrzött kincsük – nehogy kitudódjon rideg szívük – […]

Posted by
Posted in

Téli rege

Hó hullása égi áldás, Jégvirág fon koszorút, Kristály-fehér messzi tájék, Éj sötétje ráborul. Kihalt úton szánkó siklik, Tévedt vándor nyit kaput, Hold suttogja, ne menj arra, Hol lélekharang kondul! Tél kardjának hideg érce Szívünkbe hoz ős fagyot, Jeges csengés, ezüst-pengés, Napunk fénye megkopott. Ködszürkeség, ki meglopod Ifjú hajnal sugarát, Jégcsapcsepped vállunkra ül, Múlt emléke tört […]

Posted by
Posted in

Muzsikus cigányok

Edit Szabó : Muzsikus cigányok . “Muzsikusnak dalból van a lelke “, tudja azt,az ember mit szeretne, vonójával lelkeket pendít meg, boldogságnak érzetét hevítve. . Öreg cigány a régi csárdában, ezer éve van a világában, hegedűje kezéhez van mérve, nem engedi, bárki hozzá érjen ! . Megérzi a vendég hangulatát, beleéli minden mozdulatát, szomorú a […]

Hrtyanné Patonai Gabriella: Hogy fér meg?
Posted by
Posted in

Hrtyanné Patonai Gabriella: Hogy fér meg?

Hrtyanné Patonai Gabriella: Hogy fér meg? Hogy fér meg a legmélyebb sötétség árnyában is a fény? Mikor az éj leplében erőtlenül pislákol csak a remény? Hogy férhet meg megannyi fájdalom közt az apró mosoly? Mikor szűk sikátorok hamvain gyenge napfényben táncol a por? A legfeketébb fellegek kereszttüzében honnan az erő? Mikor egy lehetetlen helyzetből egy […]

Hrtyanné Patonai Gabrella: Kovász
Posted by
Posted in

Hrtyanné Patonai Gabrella: Kovász

Hrtyanné Patonai Gabriella: Kovász Megannyi kovász vár az Úr kezében, Hogy kenyérré legyen szent tenyerében. Megannyi liszt és víz: mit sem ér magában, Míg életre nem lel a Lélek kovászában. Munkálkodik hát a csodás Szentlélek, Dagaszt, hajt és formáz olajos tenyérrel. Tüzet gyújt, s mikor a kemence már forró, A kenyérért áldást és halk imát […]

Posted by
Posted in

Jövőkép

 Üldöz egy szörny,ocsmány engem Kaparja bőrömet le kezemről Erőtlen kezem immár csont és bőr Ezen fekszem halál küszöbén   De ne ily módon haljak én meg Hogy saját tükröm szilánkjai Vágják el a gyenge torkom,amit Már csak egyetlen egy véna tart meg   Ez a véna lett a múlt s jelen Múlt,mert ő volt az […]

Posted by
Posted in

Tudósítások páromnak 23.

Mondhatom-e, hogy egyedül vagyok? Mondhatom-e ezt, mikor velem vagy! Reggel első gondolatom hozzád visz el, s este is, mikor a naptól búcsúzni kell, Te jutsz eszembe, egykori párom, drága társam, szívbéli barátom!   Szeretném, ha látnád, hogyan élek! Hogy haragudnál, attól nem félek, hisz látnád, én máig is a tudományok és kedves nyelveim bűvkörében járok. […]