Posted by
Posted in

Apokalipszis a mezőn…

Villám csattanás Mint heves ostorcsapás. Félelmetes hang. * Villám cikázás, Később ég is megdörren. Eső kezd esni. * Az éj bársonya Nagyon ráterült tájra. Villám világít. * Villám haragszik. Orkán, lemondóan nyög. Ég is kitisztul. * Sárga határban, Villám mindent világít. Sötét, menekül. * Bársonyos hajnal, Nem kedvez villámoknak! De majd, délután… Vecsés, 2016. október […]

Posted by
Posted in

Örökösök

Hétköznapi pszichológia Ha majd meghalok? Akkor már nem húzza életteher a vállaimat, De majd a leszármazottaim, haragban lesznek, mert volt valamim… Ha majd meghalok? Már nem tudom elmondani ezt a nagy bánatomat, Pedig kéne, Mert a háború majd akkor kezdődik, hogy markolják a valamim… Levegő, mérgező lesz, szerelem eltűnik… Hagytam hagyatékomat… * (Septolet) Szív-gyűlölet föltámad, […]

Posted by
Posted in

Az idő

Hétköznapi pszichológia… (Bokorrímesben) Van, hol lassabban múlik az idő, van, hol jól “latoltan”… Van, amikor nem telik az idő, de van elhantoltan… Van úgy, hogy rohan, az idő, és nem is összehangoltan… (Közbeni változások: önrímben) Hajnalban, bársonyos még a sötétség és ő az ég ura! Aztán hirtelen felkel a nap, és a fény lesz, ég […]

Posted by
Posted in

A Magány?

Egy történet elszabadult főhőse. Egy rossz útra tért lovag, akit elhagyott varázslatos hősnője. Mennie kell, de nincs hova. Az író nem ezt írta meg neki, most mégis itt van köztünk. Érintetlen kezemet el sem engedi, már össze is költöztünk. Ő lett a helyi rosszfiú, a különbség csak annyi, hogy mellőle nincs kiút: ha megcsalod, sem […]

Posted by
Posted in

Rózsa csókja

Rózsa csókja Hiába, elpirult a Rózsa, hisz elcsattant a búcsúcsókja, virult is ám miatta Pista, s azt nagy sietve visszaadta. Szaladt a házba égve Rózsa, kié is lett a szűzi csókja, elvitte azt a nyalka Pista, szívét szerelme ostromolta. Hová is rejtse Pista csókját, hogy mások azt jaj, meg ne tudják, ezért a párnájába dugta […]

Posted by
Posted in

Fecó egy mondatához

Fecó is őrzi a szívében nagyapát, aki őt sajnos csak ritkán látogatta. De aki, mikor a kis Fecóhoz készült, előbb a boltokat látogatta sorra. Tudta, hogy a gyermek, fiú unokája édesszájú nagyon; és ő megkereste a legnagyobb, és a legfinomabb csokit! és boldogan hozta, amikor meglelte. Megvan már a csoki, szállhatunk vonatra! Milka csoki volt, […]

Posted by
Posted in

Holdszerelem

Holdszerelem Az éjbe hajló ég alatt megannyi csillagon ragadt bogárka szórja fényét, sürög-forog, kipenderül, bután körözve Hold körül, maréknyi kis reményért. De látod, mily kemény a Hold, nem enyhül ő csupán csak olt, kacagja csillogásuk, uralkodik, de gőgje nagy, bogárszerelmet égni hagy, hiába csillogásuk. Ám titkon már a Napra vár és azt reméli, jönne bár, […]

Posted by
Posted in

Csak terád gondolok

Míg a szülővárosomban élek, (bármeddig éljek), téged mindenütt felfedezni véllek.   Teljesen mindegy, éppen hol járok, (míg járni tudok), én mindig-mindig nyomodban ballagok.   Tudom: mielőtt hozzám eljöttél, (s ideköltöztél), Miskolccal már régen megismerkedtél.   A diáklány, kinek udvaroltál: (szerelme voltál!) miskolci volt, ide miatta jártál.   S ki először itt hagyott titeket, (a többieket), […]

Posted by
Posted in

Szomjas gólya a faluban

Edit Szabó : Szomjas gólya a faluban . A templom fent magasodik, fenyőfák körbe ölelik, magasan van az ablaka, tér közepét körben tartja. . Látni onnan széles teret, házak között természetet, szökőkút a tér közepén, magasra tör oly könnyedén. . A vízcseppek felröppennek, aláhullnak majd kecsesen, hűsítik a forróságot, megtörik a valóságot. . Kicsi tónak […]

Posted by
Posted in

Dal a Holdról

Dal a Holdról Benézett házam ablakán a Hold, s én visszanéztem rá az éjszakában, elült a csend, mi sóhajt visszafojt, sietve meglapult, figyelte vágyam. Ezüstsugárral fonta át az éj álomba ringató uszályát lágyan, szelíden rám sütötte még szemét a Hold a foszladó, hideg magányban. Varázsosan belém karolt, ölelt, magával vitt, sodort a végtelenbe, repült velem […]