Posted by
Posted in

Férjhez megy az Ősz

Férjhez megy az ősz hozzá megy a télhez, gratulálnak neki erdőlakó népek. Ünnepi színt rendelt ágakon és bokron, rég lehullott termést az ünnepi csokron. Felölti magára ezer szín palástját, pók szőte fátylát kopasz fák tartják. Hosszú ruháját húzza simítja anyja arcát, s ő feléje nyújtja magasztos karját. Utoljára ölelé hajadon lányát, majd megigazítja égi koronáját. […]

Posted by
Posted in

Kis madár

Két kis madár ül a fán, fészket építenek tán? Kipp–kopp kopogtatnak, magok után kutatgatnak. Szájában egy szalma szál, épül már a madár vár. Ide röppen-oda száll, még egy kukacot talál. Eső cseppek cseperegnek, kis madarak dideregnek. Jár a feje körbe-körbe, eresz alatt ücsörögve. Lehullik a fa levél, nem sokára itt a tél, kicsiny csőrük kiabál, […]

Posted by
Posted in

Négy Évszak

  Tavaszanyó felöltötte legszebbik ruháját, olyan virágosat,  illatosat, tarkát. Megérintette kezével gyengéden a földet, új életet csókolt nem tehetett többet. Megsiratja néha tavalyi táját, de nem szomorú mert öleli barátját, Ki felitatja záporozó könnyeit, lábai elé forró homokot terít. Bohókás, szertelen kalandokra csábít, izzó tűzgolyó szerelmével kábít, csillog a napsugár izzadó homlokán, lecsordul végig egészen […]

Posted by
Posted in

A felejtés malmai

A felejtés malmai Ma még az álmaid között csak tétován keringesz, valósághoz rég nincs közöd, nem jutsz élet vizéhez, maradsz halandó, sorsodon nem fordít áldás, átok, világod végül perbe fog, – Bűnös vagyok! – kiáltod. Pedig te mérted önmagad bután az istenekhez, egekbe nyúló vágyadat követted, s énekelted a forradalmaid dalát, habár titokban tudtad, magad […]

Posted by
Posted in

Halvány remény

Halvány remény Mert voltak ott kimondott félszavak, amikből értettünk mi mind a ketten, csupán könyörtelenségünk miatt maradtunk egymásnak pogány, s hitetlen. Kihűlt az álmunk rég a nagy hidegben, fagyott szívünk repedt a válaszokra, hideg világ borult fölénk, kietlen mezőkön át jutottunk kárhozatra. Miért is nem szerettük úgy mi egymást, ahogy szeretni kellett volna, mondd, az […]

Posted by
Posted in

Per aspera ad astra

Per aspera ad astra   Rögként tódulnak Az útra a szánkból a szavak. Csillagok hullanak igy a földre. Lefelé mélyül a vermünk… Siratni nem szabad. Az alapot ássuk A Tornynak. S. F. 2016. 07. 22.    

Posted by
Posted in

Apollón vére

Apollón vére Ujjain szót kér a képzelet, ha rálelnek cifra képzetek. Tőle ezüst a hold bazaltja, tükröt fest a kátyús aszfaltra. Ölelik égő őszi erdők, érte sírnak ázott esernyők. Máskor vérért az égre ontja, és azt forma, szín szerint osztja. Selymes hangokból sző új mintát, megnyugtatja a kitért ingát. Ős-igék tudója. Atya! Pap! Szél rótta […]

Posted by
Posted in

A művelt pók

A  művelt  pók Ring két faág közt fonalán a pók, mesét szőtt az imént, olvasni valót. Csillan a sok betű, büszkén tekint szét mind a nyolc szemével, szemléli művét. Elégedett nagyon, bevégeztetett. Most árnyékból lesi a műértő legyet. Nem kell sokat várni, zümmög a csend, izgalmában a pók kínosan feszeng. Első olvasója repül most feléje, […]

Posted by
Posted in

A szűk sikátoron

A szűk sikátoron Egy szűk sikátoron haladsz, feletted éj honol, a csillagok kilátszanak sötét felhők alól, és titkaid már nincsenek, belül nyitott a könyv, kérges kezedre rácsepeg szemedből némi könny. A szűk sikátor messze vitt, kilopta rég hited, belülről semmi sem hevít, becsaptad szívedet, hazudtál önmagadnak is, hogy ez csupán az út, de csak beteg […]

Posted by
Posted in

Függők

Hétköznapi pszichológia… Tetteid alapján olyan vagy, mint kinek állott vízzel van tele A haja alatti rész, így értelem kiszorult, mert más élete… De nincs ez jó, van az ember és emberek közötti különbsége. Az nem elég ám a normál élethez, hogy bőszen nyelegeted kedvenc páleszodat, Életed jobbra fordulása attól nem lesz, ha már elérdesítetted hangodat, […]