Posted by
Posted in

Azzá teszel amivé akarsz

Ha akarod, leszek számodra levegő, fáradt elmédnek napnyugtakor pihenő. Felhők között délibábként lebegő, védelmező, föléd hajoló fenyveserdő. Ha akarod, csobogó forrásod leszek, tisztára mosom a gondterhelt napokat. Olyan leszek mint ételben a fűszerek, édessé és csípőssé teszem az álmaidat. Ha akarod, leszek számodra felhő, esőben úszkáló égi gombolyag. Vagy egy fa, termésével örökké termő, ha […]

Posted by
Posted in

Hullámvasúton…

Végül, csak fölismertem… Hmm… hetven évesen jövők rá, életem nem egy életvasút, Olyan vagyok, mint vidámparkba mutogatott hullámvasút, Hmm… hetven évesen jövők rá, életem nem egy életvasút. Mert becsöngettek, rá, fölültettek, A villanyomorok dübörögtek, Mert becsöngettek, rá, fölültettek. Az óta folyvást élvezhetem, ezt a gyilkos rohanást… Még nem volt, aki bekiabált, kisfiam, akarnál mást? Az […]

Posted by
Posted in

Sírva nevetni

Edit Szabó : Sírva nevetni . Sejtelmes az egész lénye, az arcnak nincs szeme fénye, lecsukódott szempillája, gondolata merre járhat ? . Belülről sír, kívül nevet,, a fogai fehérlenek, fájó lehet emlékezés, eltakarja a nevetés. . Fekete haj, mint a függöny keretet von, arcon tükröz sápadt öröm kivirágzik, léleknek mi is hiányzik. . A mélységes […]

Posted by
Posted in

Bevágott a sötétség

(3 soros-zárttükrös) Az előbb még az ezüst hold szépen világított, A sötét felhő alávágott, sötétet hozott… Az előbb még az ezüst hold szépen világított. (septolet) Ezüstös holdsugár Nem cirógat már. Morc felhő Eltakarja, kergeti szellő. Ég beborul, Elhomályosul Konokul. * Sötétség csúcsa lapos-álmosan szétterül, Látás vaksi, igazán ellehetetlenül… Sötétség csúcsa lapos-álmosan szétterül. Sötétség vérdermesztő, Félelmet […]

Posted by
Posted in

Gólya család

Edit Szabó : Gólya család . Tavaszi fény napsugara visszahozott e hazádba, hegyen-völgyön, tengereken, otthont leltél a fészkeden. . Magas kémény tetejében, gólyafészek mered égen, régi otthon, sokat kibírt, évtizedek bölcsője sírt. . Megtaláltad újra fészked, párod várod fészkelésre, tojásokból kél csemete, kettő-három is lehetne. . Felnevelés nem egy álom, az éhes száj sokat tátog, […]

Posted by
Posted in

Szavak nélkül

Úgy hiszem, a szerelemhez nem kellenek szavak. Melyek, mint üres fazékban a merőkanál, zengedezve bár, de céltalan konganak. Csak szeress, nem kell naponta ismételned azt! legyél a  lágy szellő, mely hűsíti arcomat, Türelmeddel, mint kabát a testet, takard bánatomat! Simogató kezed nyugtassa háborgó lelkemet, ha bánattal telve már nem lelném helyemet! Megértő tekinteted, mint a […]

Posted by
Posted in

Gyere cica, játszótársam…

Edit Szabó : Gyere cica, játszótársam.. / gyerekvers / . Kisfiú totyog a kertben, valamit tán elveszejtett? megállott egy magas fánál, a két keze felkalimpált. . Játszótársa, tarka cica megunta, hogy a farkinca kis kezében meghúzódott, hirtelen egy fára kúszott. . Két ága közt szépen pihen, szaladástól nem is liheg, a kisfiú esedezik, jó pajtásom, […]

Posted by
Posted in

Széllelbélelt hőség

A nyár hevéről, haironix csokorban… Nap, marokszám szórja a Meleg, de arany sugarakat. Arany borítás. Izzik a Nap, felhevült a lég, Szemet szúró, türkizkék az ég. * Szél, játékosan dühöng, Letépi házaknak tetőit. Kutyaszőrt kócol. Őrült, forgószél kerekedik, Tör, zúz, mindebben bővelkedik * Dél körül hőség éget. Vaddisznók makkosban hűsölnek. Csönd is szunyókál. A Nap […]

Posted by
Posted in

Alkonyat a szerpentinen

  Sudár fák közt kanyarog az utam, olyan, mint egy égig érő futam. A csodás világ szinte rám rohan, mintha a hegy ölelne meg hosszan.   Fent megállok, élvezem a pompát, feltáruló völgy édes mámorát. A hegy csúcsára kiült az este, a mélységet a fátyol belepte.   Lenn a hanyatló nap sugarai, fényszalagokként már vonulnak […]

Posted by
Posted in

Lelkemből szavak

Edit Szabó : Lelkemből a szavak . A papírra vetett sorok hangulata oly fokozott, hozzád szólanak, olvasva lelkemből darabot kapva. . Igazat szólnak a szavak, mindaz, amit kimondanak lelkekben visszhangra talál, magamból igazat kaptál. . Hazugságnak nincs értelme, szépítés sem érdekelne, felelősség csak az enyém a kimondott szavaimért. . Becsüld meg a szeretetet, verseid te […]