Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tragikomédia

Rózsa Iván: Tragikomédia Hány ezer éve hazudják a történelmet? Hány ezer év óta hülyítik az embereket? Haladt előre a világ, vagy csak helyben döcög? A Jóisten is már csak rajtunk, földlakókon röhög? Budakalász, 2020. február 7.

Posted by
Posted in

Lomtalanítás

A szokatlan nyüzsgés elkezdődött megnövekedett pulzusszám alatt. Több ismeretlen cucc is előjött válogatásra várva itt nyaggat.   Mikor a vevő mondta, megveszem, a szó kifejezetten kárpótolt. Az izgalom átjárta a testem, a lelkem rendületlen ficánkolt.   Az új lakásba kacat nem mehet. Kidobom az összes vacak rongyot. Közben nem tudom, hogy ébren lesek, vagy álmomban […]

Posted by
Posted in

Aludni kellene már

Egyre fokozódó forgolódásra kényelmetlen kényszer lett már az ágya. Kinyitotta nehézkesen pilláját, álmos fénycsík futotta át a szobát.   Mi az? Nem alszik vagy így felejtette a lámpát, alvás előtt nem rendezte? Kicsoszogott kábultan a szobából, belesett nesztelenül a homályból.   -Hát te? -nézett szét merengve, figyelve. -Egész éjszaka dolgoztál meredve? -Be kell fejeznem a […]

Posted by
Posted in

Napnyugta Csendesen pihen a táj, fáradtan pihen a napsugár. Csak az öreg fűz tudja tán, mi zajlott a tópartján.   A békák éneke szállót, megindul szerelmes nászuk. De a z est király jöttével, csendborul a tó környékére.   Udvarhölgyek ragyognak, tó vízén táncolnak, Esti alkony csendjében öreg nyírfa áll a tópartján csendesen

Posted by
Posted in

A csapda

    Érzelem csapdájába élve, mi hol szép és boldog lehet. Hol fájdalmas könny arcon csepeg hisz e csapda néha kegyetlen.   Lelke oly tiszta világa, rabul ejtő háborgása. Szerelmet nyújtó érzelem, csapdába eset a fehér lélek.   Mikor el jő a fájdalom, a csapdából nincs kiút. Hisz ha egyszer sebet ejtenek rajta, nem gyógyul […]

Posted by
Posted in

A sors és élet kézen jár

  Már ötven éve annak, hogy édesanyám az életet adta. Nyári forró napnak, enyhítő szele alatt. Meg vívtam életembe ezer csatát, volt kudarc győzelem is talán. Volt fájdalom mi marta szívemet, még is felálltam,egyedül mert felkellet. Elreppent az idő feledtem, sok embert meg ismertem az idő ez alatt egészségileg kikezdet Sok mindenben meg változtatta életem, […]

Posted by
Posted in

Schlakker Anna: Érezzük

Meglátsz, s tudod, hogy mit akarsz. Meglátlak, s tudom, hogy mire vágyom. Meglátlak, s egyből tudom, terád vártam. Megölelsz, s megszűnik minden. Megölellek, s az idő megáll egy percre. Megölellek, s érzem, hogy dobban a szíved. Behunyod a szemed, és megcsókolsz. Behunyom a szemem, és látlak. Behunyom a szemem, hogy a világ színesebbé váljon. Fogod […]

Posted by
Posted in

Írok valamit

Írok valamit, talán jó volna érteni is, szeretni is. Ám ha csak a betűk sorakoznak, az se baj. Talán hosszabb lesz, mint egy árvalányhaj.

Posted by
Posted in

Az életből valami kiveszett “Szárnypróbálgatók Antológia 2020”

Az életből valami kiveszett.   Az életből valami kiveszett, A jelen bizonytalanná vált, Valami formailag is kiesett, Értelem és ok nélkülivé vált, Tulajdon létünk torzulása Félreérthetetlen, nincs remény, Darabokra és sötétbe hull, Elbukik, s lesz lélektelen szegény, Ó, az élet, ha álmodozni tudna, A jövőért aggódna, vélheted, Sajátos, mély bölcselettel Magát okolná, hisz beteg, Nos, […]

Posted by
Posted in

Átlépek

Edit Szabó : Átlépek Átlépek pár korszakon, Időkapun átugrom, hova ér majd le a lábam, megtudom én hamarosan. Messzire jár az eszem, hol és mit kell éreznem, elfelejteni a jelent, megismerni a végtelent. . Múlt századok ismertek, így maradtam lány gyerek, fiatalság visszatérne, mialatt ez élet élne. Lehetőség megadott múlt századi alakot, arcom,testem oly fiatal, […]