Csak ülsz itt mellettem lecsukódott szemhéjjal, De, közben másra gondolsz… nem kenegetsz hájjal! Tán’ én is elvagyok, üres borospohárral… * (3 soros-zárttükrös) A jövő igazsága is csak hallgat, orcája előtt fátyol lengedez, Így aztán nem tudjuk meg előre, hogy vajh’, a belsejében mi zengedez… A jövő igazsága is csak hallgat, orcája előtt fátyol lengedez. Itt […]
Amúgy ma nem a szokásos városi busz vitt ki az Auchan-ba, hanem egy helyközi. A maszk alatt is jól lehetett érezni azt a másféle szagot, ami a távolsági buszokat annyira jellemzi… Nekem rögtön mályi-tavi útjainkra kellett gondolni, s persze, hogy elkezdtem: sírni. Jó, hogy fenn a buszon alig volt utas már! Akadt köztük (csak […]
Most is rád gondolok, hogy itt a Karácsony: együtt eltöltött szép karácsonyainkra. Tizennégy karácsony: sok-e ez, vagy kevés, azt meg nem mondhatom… de utánad vágyom most is, azt jól tudom! Diétás szaloncukrot még Te is ehettél. És hát az ajándék? A legtöbbször könyvek. Verseskötet nekem, avagy szótár. Neked új ing, újabb atlasz, rejtvényfüzet, kávé. […]
Hétköznapi pszichológia… Öregen már rég, a fájdalom amorffá tette a lelkemet, És így kedvetlenül járom az életutam. Ez, az áldatlan állapot, nagyon befolyásolja eszemet, S Egyszer, valamikor… de, minek is indultam? Életutam, nem kővel volt kirakva… kaptam, dárdahegyeket. Vecsés, 2017. június 9. – Kustra Ferenc
Versben – haikuban – tankában… Álmomban… káosz, te sújtasz engem, Ne nevess, ne átkozz szívből engem! Vagy nevess, és csak átkozz! Tégy már hát! Harapj sors, zúz már miszlikbe… nahát. Szét akarsz tépni, agyon taposni? Nem hagynál végre csak megpihenni? Ilyen érzés álmodni, álomban élni? Ebbe a vad álomba, nem kell tán’ félni? Az élet […]
Emlékezzünk, nyárra, a tavaszra, sőt még őszre És ami idén történt, minden jóra és szépre, Ne feledjük, miben részünk lett, az örömökre! Ez már a múltunk és ez év is az lesz jövőre! Rohanvást közeledik az év vége és akkor előre… De nehogy bánkódjuk, mert lesz újabb év, egy másik, jövőre! Szilveszterkor koccintsunk a múltra […]
A képzelet üdezöld mezején, tarka virágok intenek felénk. Tisztáson ínfű, lednek, ibolya, bódító illatjukkal bókolnak. A méhek is érzik, közel a cél, rögvest egész seregük útra kél. Már én érzem elindultál felém, hamarosan a lelkünk összeér. Magasabb fokozatba kapcsolunk, mire eljön az idő, landolunk. A szerelem igaz hajtóerő, mint a méhecskéknek a méhpempő. […]
Pompás ruhában bálteremben röpködhetne, ha a társasági tánchoz lenne most kedve. Korabeli kanapé egyedi zugában, meghúzódik szeretett hercegére várva. Párok, magányosak sétálnak a teremben, nem tarja magához illőnek egyiket sem. Hiába a pompa, a feltűnő fellépés, a szíve csak ő érte eped, nincs tévedés. Urak bókolnak neki jöttükben-mentükben, a szeme se rebben a […]
Világos már a valódi lét, tétlenség hozza özönvizét. Emelkedik a hőmérséklet, az élővilág nagy veszélyben. A füst, a szemét halmozódik, az őszinteség csak szólózik. Cserepes a kiszikkadt talaj, felerősödik az utcazaj. Múlékony lett a földi élet, a tény változtatásra késztet. Hiába a szokott kényelem, kezdődjön végre a küzdelem!
Néhány óra, vége lesz az évnek, üres a tér, randevút sem kérnek. Nincs hódolás fénynek, se zenének, nyomasztó lét a világ népének. Otthon marad a világ embere, az ünnepléshez most nincsen kedve. Hónapok óta a vírus cseppje, mint glória, rá van telepedve. Próbál hinni a védekezésben, ne szenvedjen senki betegségben. Eresztené a végtelenségben, […]
