Rózsa Iván: Madarakról álmodtam? Fehér galamb szállt le az égből: Szerényen, ám fenségesen. Szinte elvakultam a fénytől: Álmélkodva csak őt néztem. Aztán jött egy másik, tán a párja: Immár ketten voltak. Az ember az örömhírt így várja: És a galambok turbékoltak. Valami madár-nyelven szóltak hozzám: Sajnos, nem volt épp tolmács… Feléjük fordítottam hát orcám: És […]
Nézz előre és ne hátra Szomorú lelkem Kacag a világra Volt amikor szerettem És csak a jót kerestem Máma már csak éldegélek Múlik az idő felettem Harcolni már nem tudok Békében élni megtanulok S lassan tovább megyek Feledni kell a múltat Feladni a szép álmokat Az életem egy mese volt Olyan mese ami tán Igaz […]
Edit Szabó : Úgy vártalak Híd korlátjánál hajlékony testem, fájdalom izzik, kétség van bennem, vártalak sorsom vér-piros ruhámban kínok kínját álltam, mert nem jöttél, mindenki engem néz ez cselekvőképtelenség! van még menekvés ? vagy sorsom a mélybe vész. Bőcs,2021.04.13.
Üres a szívem, sokszor irgalmatlanul becsapattam, Pedig az Isten látja lelkem, én mindig jót akartam. Ilyen genyó volt a saját sorsom, pedig épp’ ilyet nem akartam, Harcoltam is ellene vadul, de csak az lett… fejemet vakartam. (3 soros-zárttükrös) A vég, „öreges élet”, maga a halálfutás, Tetszik vagy sem ez öregségi azonosulás… A vég, „öreges élet”, […]
Pihe könnyű toll szállt arcomra, Olyan volt ajkad mosolya. Rád Néztem oly puha lett minden, Az út is lágy amelyen járok, Veled álmok valósulnak meg. A szellő is lágyan fúj, Ahogy testem hozzád simul, Érzelem rajtam végig vonul, Felhők felett lépkedek, Arcod csoda szép, s kerek. Ajkad lágyan érintem, Testem tőled nem félem, Erősödik bennem […]
Újabban lelkemben vad viharok dúlnak, Szólongat, hívogat, csalogat a múzsa. Dalold el a lelkednek mély áradását, Letudva ezzel az élet tartozását! Isten a tanúja, mennyi bajjal búval Küzdöttem magammal, másokkal, s az úrral. Nem kértem senkitől soha sem kegyelmet, Olyat, mit megbántam nem is nagyon tettem. Tartozom magamnak, és kicsit talán a múltnak Hogy kiírjam […]
Csatári Anita: Kétszínűség Álnok április: napsütéssel kecsegtet, s nyakadra havaz.
Nem látok, nem érzek És semmit nem értek. A világ szép virág, De rajta rút kórság: Nyomorú életek, Keserű rab évek, Természetszennyezés, Boldogságmérgezés! Szerelem? Ritkaság! Boldogság? Butaság! Gyönyörű vágyálom, közeleg halálom! Gyűlölet, utálat! Bár én nem táplállak, Halld meg az én szavam! Nem érhetsz utánam! Oh, Jóság, Barátság, Nem győz a Gonoszság!
És itt is van az idei kihívás termése. Most a szabályok kicsit módosultak, és már nem feltétlenül József Attila sorok voltak terítéken, illetve kicsit szabadabban is vettem, és néhány helyen el is tértem az eredeti idézettől. De az alap koncepciót minden esetben a megadott verssor adta. „Szótlanul nézek és nem érzek semmit.” Petri György Egy […]
Mikor a rózsa illata tovalibben a szélben, csend botorkál át a lugason álomfényben. Illegeti magát legszebb ruhájában a tavasz, szíveket lop igézően, vigyázz mert ravasz. Édesen szerelmet súg füledbe a kis hamis, megszédül tőle még a sokat látott aranyhal is. Beléd lop csókot, égést és remegést együtt, bárhol légy, körülötted legyeskedik mindenütt. Elbűvölő modorával port […]
