Posted by
Posted in

Savanyú cukorka

Savanyú cukorka Picit kemény, picit savanyú, a csomagolás néha áthatolhatatlan, de egy kedves szó után olvadozik is lassan. Haladva a belsejéig egyre finomabb, émelyítőbb, lágyabb. Nem kell más íz. Függővé tett, megrészegít. Kívülről picit kemény, picit savanyú, belül mégis a megolvadt mámor. Megkóstolni mást nem is akarok. Debrecen, 2020. augusztus 9. Ég és föld periódusa

Posted by
Posted in

Szeretek, szeretem, szeretném

Szeretek, szeretem, szeretném Szeretek veled lenni, szemedbe nézni és elveszni, Szeretek veled érezni. Szeretem, ha megérintesz, puha ajkaddal bőrömre apró csókot hintesz, Szeretem, ha szemed felfedez. Szeretném, ha kezünk egymásba fonódna, fejecskéd a vállamra hajolna, Reggelente szép mosolyod fogadna. Szeretném, ha ez örökre így maradna. Nagytálya, 2020. július 30. Ég és föld periódusa

Posted by
Posted in

Szomorú fűz

Szomorú fűz Szomorú fűz hajol a felszínre, hosszú, nehéz ágai húzzák lefele. Évtizedek történéseit hordozza, látta, érezte, tapasztalta, s talán a jövőt is megjósolja: egyre hosszabb lesz, egyre nehezebb, törzséből a forgács már repedez. Levelek hullanak, bensője korhad, szíve pedig megtörik. Elfogyott a tápanyag, nincs több napfény. Egyszerűen elmúlik. Föld alatt emlékeznek csak a gyökerek. […]

Posted by
Posted in

Múló gondolat

Múló gondolat Távolodok Tőled, ahogy az idő múlik, ahogy a vonat zakatol, messzebb leszek Tőled. Láthatatlan jeleket adtam Neked, túl sokat, hosszú hónapokig sóhajtozott a szívem, sokszor könnyeztem, volt, hogy emiatt nem éltem. Mai napig néha megszorul a torkom egyedül egy kávéval a kezemben, mert tudom, szereted. De két csésze soha nem lesz. Nem lesz […]

Posted by
Posted in

A takaró alatt

A takaró alatt Ahogy lehunyom a szemem, egész lényed megjelenik előttem. Engem nézel, senki mást, szavaidban rejtezik a vágyódás. Egy takaró alatt fekszünk ketten: suttogás, kuncogás, egy apró érintés, ajkunk mozgása hallatszik még, de ezen kívül semmi. Vér kopog a fülben, az idegek vékonyodnak, nedvesség gyöngyözik bőrünk alatt. Megrészegít az illata, az íze, mindene. Titokban […]

Posted by
Posted in

L’amour

L’amour Talán nem vagy több egyszerű múzsánál, de a gondolat, a sok talán csábító. Csábítóan vonzó, néha meg egy bestia. Egyoldalúan is szép persze, mert születnek csodák, és általa alkothatok. Alkotni pedig jó. Mindig újat és mindig szebbet. De ha nem vagy több egyszerű múzsánál, ne is akarj több lenni. Maradjunk így, legyen egyoldalú, és […]

Posted by
Posted in

Honvágy

Honvágy Az idő múlik, az érzés kövül a testben, (mert) nem akarja, hogy elfelejtsem. Már benned él, a részeddé vált, árnyékában a honvágy vár rád. Egy hiány. Érzed, még sincs ott. Egyedül vagy egy súllyal a lelkedben, és új társsá válik a magány. Nagytálya, 2020. június 17. Ég és föld periódusa

Posted by
Posted in

Elhalasztott randevú

Elhalasztott randevú Langyos szellő közepette sétálok Veled, egy kedves erdőben virágot adok Neked. Egy lépést teszek, s megfogom a kezed. Meleg, puha, kölcsönös. Lelkünk tükrében csillog a vágyódás. Ezt akartuk: ketten, csendben. Szónak miért lenne helye, ha nincs rá szükség? A mi szavaink a pillantás és az érintés, abban van minden, minek látszódni kell, amit […]

Posted by
Posted in

Az utolsó pillanat

Az utolsó pillanat Az Ég beborul, a Föld könnyezik, a Remény fénye épphogy előbújik. Halványul minden, és közeledik a sötét. Sötét, sötét, sötét… Teljes sötétség. A világ elfáradt, sóhajt, mit senki sem hall. Senki. Változtatni ki akar? Senki. Ehhez egyedül én kevés vagyok, ezért elfogadom. Egy kívánságom van – ha lehet: Az utolsó pillanatban Veled […]

Posted by
Posted in

Érintés

Érintés Ablakon bámulok: Napos. Langyos. Szép… Derekamra fonódik egy kéz. Suttogod: „Nagyon csinos vagy!” Rádnézek. Mosolyod felvillan. Gondolatom máris az, hogy megcsókoljam. Egy pillanat lenne. Nincs itt senki. Csak Ő és igéző szemei. Nagyon nehéz megállni. Már fáj. Szétnyílt, dús ajka vár(na) rám… A lelkiismeret hangja visítja: Állj! Ablakon bámulok ki újra: Borús. Rideg. Csúf… […]