Posted by
Posted in

Kimegyek

Hideg van, röpködnek a mínuszok, Már süt a nap, mindent szépnek látok. Egy csapásra még nincs vége a télnek, Napsugarak boldogságról regélnek. Hosszú alagútnak értem végére, Kimegyek a napsütésbe, a fényre. Teleszívom magam friss levegővel, És feltöltődők új életerővel. Hiába van mínusz hat fok Celsius, Nap melegen süt, rám mosolyog Zeusz. Ez az, erre vártam, […]

Posted by
Posted in

Ifjonti hév

Születtem, boldog gyermekkorba, de minek, Ha így felnőttként, nem kellek senkinek. Állítólag apám akart, anyám meg nem, Lettem neki, úgy negyvenegy évesen. Ifjonti hév benne is bőven működött, De ma már tudom, ettől voltam lökött. Én is azt hittem, a legokosabb vagyok És most a magam áldozata vagyok. Az életem, utána én rontottam el, Mint […]

Posted by
Posted in

Dörmögök

Dörmögök, röfögök, Örökön, pörgőn. Ödön mög nőt… Gödöllőn Gyömöszköl ökörködön. Vecsés, 2002. június 30. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Fatalizmus

Életem a végzetek tréfája, Sőt, mondhatni, rossz viccek érája. Életem folyama: fatalizmus, Vágyam, rózsaszín idealizmus. Vecsés, 2002. május 21. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Negyedszázados…

Ma negyedszázados az Edina, Holnap már oviba megy a lánya. Elköltözött, éli az életét, Mikivel tapossa… élet vízét… Tanul, keresi az életútját, És közben neveli, növő lányát. Soká élj és légy boldog egészen, Életutadon, Isten segítsen. Vecsés, 2001. szeptember 2. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Döcögök

Ver az élet, mégsem nyögök, Rögös úton csak döcögök. Nő a baj, de csak göcögök, Én magamon csak röhögök. Beletörődés Sorsba, elfogadással? Életfelfogás. Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc – halmazrímes versben és senrjúban

Posted by
Posted in

Lesz karácsony is

Érzem, fázok már, jő a tél… Itt lesz, hidegről regél, már Érzem, fázok már, jő a tél. Nagy hideg lesz nagy hóval… Jól fel kell öltöznünk, mert Nagy hideg lesz nagy hóval. Dobálózhatunk majd hógolyóval, Ha összeáll a fázós kezünkben… Dobálózhatunk majd… hógolyóval. Tudom, csúszni fognak az utak… Így majd óvatosan vezetek… Tudom csúszni fognak, […]

Posted by
Posted in

A lelkünk

A lelkünk csapongó, Porhüvely; állandó. A lelkünk keres, kutat, utat mutat, Porhüvely; kíséri a hosszú utat. Vecsés, 2012. július 6. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Vajh’, bűnös vagyok…?

Vad gondolatom egyszerre előkerül, Boncolgatnám, de ő, erre elmenekül… Gondolkozni próbálok, de képtelenül… Szólt-e nekem még a régi dalom, Múlt-e már bennem, régi fájdalom? Gondolataim persze űznek, csak egyre, Az a megoldás, hogy menjek, fel, hegyemre? Hogyha eredendő bűnünk a létünk, Akkor bennünk lelhető minden vétkünk! Lehet, hogy van, és nagyon szép az Éden. De […]

Posted by
Posted in

Életem rubensi…

Az életem rubensi, Pedig vágyam gyermeki… Csak kérnék egy életet Hogy felejtsem félelmet… Ne legyen több rettegés, Élet lehet, tán mesés… Bármit megtennék, ezért… De, az élet félreért… Vecsés, 2002. július 26. – Kustra Ferenc