Posted by
Posted in

Gondolatba merülve

A távozó nap sugárzó fénye, aranyutat sző a tó vizére. Káprázatossága ámultatna, ha nem merülnék a gondolatba.   Lefoglalnak a belső képeim, elősorjáznak az emlékeim. Veled is ülhetnék most a stégen, fürödnénk a szellő melegében.   Te cserbenhagytál, feladtad könnyen, hiába hullik érted a könnyem. Megszállta üres lelkem a magány, nem lakozik szívemben szivárvány.   […]

Posted by
Posted in

Dallamok hangja

Mandala körben illeg a cigánylány, fény ragyogtatja rubintos ruháját. Formás teste, ismerhetetlen arca, mint hihető bálvány hangszerét tartja.   Kezétől jártasan szól hegedűje, lelke fájdalmasan össze van gyűrve. Gyászos dallamot képez vonójával, csüggedt szíve csordultig csalódással.   Szerelme messze zarándokolt tőle, maradt régi románcuk hideg, pőre. A magány vígságát sárba taposta, mint selejtes álom, hullott […]

Posted by
Posted in

Napfekelte

A szírt mögött a nap már nem pihen, élénkül a lét a természetben. Szellőtől faágak bólogatnak, kezdetét nyújtják csalogatásnak.   A virágok egyre tárulkoznak, fény ébredéséről árulkodnak. Aranyszínű láng lebeg a vízen, simulj közelebb hozzám szelíden.   Élvezzük együtt a varázslatot, a kilátás szőtte pillanatot. Ölelj, élvezd az éji vágyálmot, mint tenger magából a hullámot.

Posted by
Posted in

Napfelkelte

Edit Szabó : Napfelkelte . Kora hajnal, napfelkelte víz tükrében megjelenve ébreszti fel a világot, fények adnak újdonságot. . Ragyog a folyó tükrében, kora hajnal tündöklése, jegenyefák fehér törzse magát nézi víztükörben. . Meg-megrezzennek a bokrok, felrebbennek a dalosok, madárdalra ébred hajnal, szárnyra kélnek, indulhatnak. . Folyó vize megélénkül, csobban a hal, újra készül megszerezni […]

Posted by
Posted in

Sors végén

Elment felettem az idő, annyira, hogy elmúlt az élet, Életemben én voltam a pech-király… ember így mivé lett? Elment felettem az idő, annyira, hogy elmúlt az élet. Magányosan, -toporogva- ácsorgok a létvonatom üres peronján, A vonatom műhelybe ment, mert jött a nyár és javítani kell ablakán… Magányosan, -toporogva- ácsorgok a létvonatom üres peronján. Hol toporogva […]

Posted by
Posted in

Éjjeli szösszenet

00:10 Lennék már túl ezen. Rajtad. Rajtam. Rajtunk. Kettőnkön. Szavaid belém égtek, bár feledni és  engedni tudnám őket. A percek telnek, ám álmok a szememre nem jönnek. Üzenetek se jönnek többet tőled. Csupán a régieket  olvasom egyre  csak vissza. Képek,emlékek tárulnak elém, mik tán csak az  én képzeletem  szüleményei. Most láttam csak meg, hogy nem […]

Posted by
Posted in

Egy gengszterhez

Egy gengszterhez A szemeim csillogása kitűnt már A teher mi rajtam volt tovaszáll Lelkem fáj Tán jobb lesz így már Hazugságok pókhálójában eltévedtünk Lelkünk kietlen sivatagában lépkedtünk Az igazság felderült Az igazság úgy terült el Mint betonon a lőszer Szívembe kést döftél Haragod él Vérrel teli edényben lélegeztél Éltél hallottak közt Hallatlan mit tettél Ha […]

Posted by
Posted in

Vágyam, érzéseim

Vágyam… virtuális szerelem? És ha, tested birtokba veszem? Így-se, úgy-se lehet, Messze van a tested. Bíz’ így lenne, jó, ha kérhetem… Valóságom, álmom, úgy vágylak, Élvezném tested, így vadászlak… Ha összeér bőrünk, Majd, emléket őrzünk. Kart karba, érzékkel csatázlak. Érzések hálójából nézem, Ha, nem történik semmi, végem… Köztünk van ötven év, Itt már nem lesz, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A hülye ügye

Rózsa Iván: A hülye ügye Az eleve hülyének született még inkább hülye: A magyarok ügye már régóta nem az ő ügye. A hülyék hülyéje egyre inkább hülyébb: Továbbra sem szolgálja a magyarok ügyét. Budakalász, 2021. január 28.

Posted by
Posted in

Először Öleltél

Egy öleléssel kezdődött minden, Már akkor és ott éreztem, A benned rejlő vágyat, Hogy újra átölelhess, Érezd gyengéd ölelésem, Ahogy én is vártam a tiédre, Szinte már sóvárogtam érte, Egy ölelés volt csupán De mégis több volt benne, Sosem feledem el, Kopogtat a szívemben, Nem szűnik meg a kopogás, Ez az ölelés nem látomás, Tudom, […]