Elvesznek a lehetőségek, Már nem lehet őket megtalálni, Elvitték a szél vitorlái, Mert a bátortalanság győzött, Folyton üldözött, Olykor láttam magam mögött, Ahogy a nyomomban lohol, A bátortalanság ami elveszi a lehetőséget, Ránk hárítja a felelősséget, Közben kacag magában, Agyamnak viharában, Megszámlálhatatlan a veszteség, Amikor odavész a lehetőség, Mert erősebb a bátortalanság, Sokszor becsap átvág, […]
Úton vagyok hozzád, Szívem izgatottan ver, Nem tudom mi lesz amikor megpillantasz, Kavarognak bennem a gondolatok, Ahogy közelebb érek hozzád, A vonat is izgatottan zakatol, Aztán a lelkem egyszer csak felkarol, Elveszi tőlem az izgalmat, Azért egy kicsit hagy belőle, Látom arcod az egek tükrében, Nincsen bennem semmi félelem, Nemsokára látsz engem, Megy a vonat […]
Hűvös este volt, így nagy eső után, az éj közelg, s múlt már a délután. Midőn fáradtan ballagtam halkan át az üres park vizes avar-pamlagán. Csak egy sovány, öreg lámpafény szűrte át magát a korcs fák ágain. Hűvös vízpermetet szórt felém a szél, lázas homlokomra, így a zord eső után. Siettem, úgymond, mert menni kell, […]
Mint kárhozott, kit búja öl, s élte holtáig gyötör, úgy vagyunk a világunkban rab és egyben börtönőr. Mint űzött vad, ki menekül, s lelkét adná az életért, küzd, nagy szíve dobban, de a halál mindig utolér. Mint sasmadár, ki égbe száll, de nem éri azt el soha, itt lent nekünk e szép világ mindig is […]
Barátunk volt akkor az idő. Kacagásunk vízfodrot kavart, amint belesimultunk a nyárba, és maszatos arcunkkal szaladtunk a felszálló vízpáraszivárványba. Majd tekertük ócska bringánk, küllőparipánk vágtatott, szaladt, de valami az elveszett időben, a víznek hűs fodrában, tudom, hogy akkor ott maradt. Kajla volt akkor a világ, bohém és szeretve édes. Porban köpdöstünk szotyolát, gyerektalpunk taposva kérges. […]
Meglódult az idő, meglódult a naptár. „A meglódult naptár”, – ahogy Babitsnál áll – mormolom magamban. A lapok s a napok ziláltan úgy szállnak, mint az őszi levél, mit űz a téli szél: itt állok s vacogok. Szállnak össze-vissza, ki tudja, mióta! Tegnap még hétfő volt, holnap meg már… péntek. De hol a […]
Rózsa Iván: Mondj le! Undorító féreg, „Miazma”, „méreg”: Az ország nyakán, Légy hát karakán! Budakalász, 2021. január 28.
Buszra akkor kell Fölszállni, ha odaér… Nehogy elmulaszd! * Munka, alázat, Emberfüggő fogalom. Siker így titkos… * Gyermeket szülni, Fennmaradás reménye… Ország megmarad… * Siker útja a Sok-sok tevés, lejárás. De mi a siker? * Félúton vagy a Célvonalon túlmenni! Sorskönyvbe lapozz. * Gyűlölethatár A szívben építtetik. Alaphelyzet más? * Durva képzelet, Nagyon távol tart […]
Utas vagyok ebben világban, Az élet minden pillanatában, Utazom a napnak sugarában, csak az útra gondolok, Előttem minden ragyog, Ahogy éjszaka a csillagok, Az ő fényükben is utazok, Nem számít erős vagy gyenge a fény, Abban van a remény, Hogy egy új út tárul elém, E csodás föld kerekén, Utak nélkül mit érek én ? […]
Példakép olyan ember, Aki egyenrangúként kezel, Felnéz rád mindig, Akkor is figyel amikor azt hiszed, hogy nem, Példakép Csak egyszerűen életedbe lép, Az is lehet már ismered nagyon rég, Ő neked a példakép, Ahogy teszi a dolgát, Téged is megragadnak a tettei, Másképpen teszel mindent, Arra gondolsz példaképed sok mindenen átment, Lentről indult, felért a […]
