Nem tudni nálam mikor üt éjfélt az életóra, De tudom, akkor indulok a nagy találkozóra. Bízok, hogy ott várnak a szeretteim boldogan És majd velük leszek és végtelenül boldogan. Vecsés, 2012. augusztus 19. – Kustra Ferenc
(3 soros-zárttükrös) Becsap még a délibáb is, Hiteget, mint az álom is… Becsap még a délibáb is. Hol van ki becsületes és szavatartó? Biztos van, de ő vajon, hol, merre lakó? Hol van ki becsületes és szavatartó? * (Septolet) Barátnak hinni? Rokonban bízni? Munkatárssal komázni? Rábízni? Barátom, mind becsapott, Rokon eltaposott, Munkatárs belém-taposott. * (Senrjon) […]
Akit már megöltek, senki nem sajnálja, Sőt, ha van szülője, mindenki őt bántja… A büdös elkövetőnek, mindenki a kegyét keresi, Híres ügyvédek nyomulnak…, jogokat kreál, több kell neki! Kár, hogy ők nem tudják, hogy nagy kárt okozó bűncselekmény A joggal való visszaélés,… ez nem békés vélemény! (Senrjú) Csak azt intézik Szegénykének, joga van! Halott meg […]
Könyörgöm néktek, „akasszuk föl a királyokat”, Midőn, ők nyomorgatnak minket… mér nem másokat? Udvaroncok hada, mint hithű ítélet végrehajtó, De nem veszik észre, mi nekik hű-hó, az nekünk nem jó. Régi-régi öregek idején használták ezt a formulát, Ha meg a király meghallotta, imádkozva hívta Fortunát… Vecsés, 2008. december 24. – Kustra Ferenc – biz’ ez […]
Rügyeznek a fák a tavaszt várva De nincs ki e szépet megcsodálja Üres a város ,senki se lépdel Csak a mámoros szél zúg esti fénnyel A táj kibomlott hajjal a nyárról álmodik Hogy rohannak fent a fellegek Érzik tán a vesztüket Ha maradnának Látni kéne meghalni az életet A szemekben a könnycsepp Epedve tör a […]
Égig érnek a fák, a magyar, az erdő, Égig érő fákban van a magyar erő. Égig érő erdőben, most nagy vihar dúl… Égig érő embereknek lelke dúl-fúl. Dúl a lelkünk, mert eddig csizmák tapostak, Dúl a lelkünk, mert megint rajtunk taposnak! Dúlunk-fúlunk, mert most pénztőke nem lapos, Dúlunk-fúlunk, mert magyarságunkba tapos! Magyarok vagyunk, és erre […]
Edit Szabó . Utópia ? . Szerte foszlott régi álmok, nem félünk a változástól, elfogadni minden újat, nem dobni mélyen a kútba. . Szabadságot kér a népünk, végtelenség a miértünk, békesség a sorsok útján, szeretetben mi adjuk át. . Felébredni mély álomból, szeretetünk még lángoló, adjuk tovább embereknek, fény töltse be az életet. . Ujjongásunk […]
Kikövezve közös utunk, árnyas fák alatt indulunk. Virágok kacagnak körben, lelkünk úszik a gyönyörben. Szépen lassan sétálgatunk, egymásban már kapaszkodunk. Hol a talaj fölött szállunk, hol kátyúkban botladozunk. Együtt haladunk előre, így jutunk szüntelen többre. Szívünk, mint bimbót nyitó ág, él benne a vágyakozás. Gyakran nem elég csak séta, futunk, beérjünk a […]
Magányosan mélázok a homályban, senki nem jár ideáim nyomában. Szívem haloványan dobog magában, változást akar ebben a formában. Rezgéseket észlel a messzeségben, hevesebben ver titkos rejtekében. Színe fényt kerít melegedésében, várakozás vágya ölelésében. Valami mozdult, egyre közeledik, a lét foghatatlanul epekedik. Szívem szikrázó pírban settenkedik, gyönyörbe öltözködni merészkedik. Érkezéskor az óhaj nyújtózkodik, […]
Egyre szaporábban peregnek a percek, változik az érzet a tudati helyzet. Folyton – folyvást nagyobb rezgésszámok jönnek, a múlt napjai vissza már nem köszönnek. Együtt kell a fordulatot felismerni, egymással összefogva tovább is menni. KI kell ezt a lehetőséget használni, a kiindulási pontra rátalálni. Döntéshozás teljesen személyes dolog, de biztos, hogy egyedül senki […]
