Posted by
Posted in

Elmúlt a szilveszter is…

Friss szerzeményem, Mert megy az óév, jő új! Jó évünk legyen! * Boldog újéve, Hazánknak, sőt nemzetnek! Boldog családok… * Itt a szilveszter, ennek örvendjünk, Pezsgőt csak, igyuk, de ne vedeljünk. Ünnepeljünk elegánsan, szeretettel, boldogan, Mindenki járja az ész saját útját, hogy, hogy hogyan? Szilveszterkor magadból a régies gondod vesd ki hamar, Az óév, már […]

Posted by
Posted in

Lecsukódott szemhéjjal…

Csak ülsz itt mellettem lecsukódott szemhéjjal, De, közben másra gondolsz… nem kenegetsz hájjal! Tán’ én is elvagyok, üres borospohárral… * (3 soros-zárttükrös) A jövő igazsága is csak hallgat, orcája előtt fátyol lengedez, Így aztán nem tudjuk meg előre, hogy vajh’, a belsejében mi zengedez… A jövő igazsága is csak hallgat, orcája előtt fátyol lengedez. Itt […]

Posted by
Posted in

Busz-út

Amúgy ma nem a szokásos városi busz vitt ki az Auchan-ba, hanem egy helyközi. A maszk alatt is jól lehetett érezni azt a másféle szagot, ami a távolsági buszokat annyira jellemzi…   Nekem rögtön mályi-tavi útjainkra kellett gondolni, s persze, hogy elkezdtem: sírni. Jó, hogy fenn a buszon alig volt utas már! Akadt köztük (csak […]

Posted by
Posted in

Emlékezés a régi karácsonyokra

Most is rád gondolok, hogy itt a Karácsony: együtt eltöltött szép karácsonyainkra. Tizennégy karácsony: sok-e ez, vagy kevés, azt meg nem mondhatom… de utánad vágyom most is, azt jól tudom!   Diétás szaloncukrot még Te is ehettél. És hát az ajándék? A legtöbbször könyvek. Verseskötet nekem, avagy szótár. Neked új ing, újabb atlasz, rejtvényfüzet, kávé. […]

Posted by
Posted in

Öregen

Hétköznapi pszichológia… Öregen már rég, a fájdalom amorffá tette a lelkemet, És így kedvetlenül járom az életutam. Ez, az áldatlan állapot, nagyon befolyásolja eszemet, S Egyszer, valamikor… de, minek is indultam? Életutam, nem kővel volt kirakva… kaptam, dárdahegyeket. Vecsés, 2017. június 9. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Álmomban káosz

Versben – haikuban – tankában… Álmomban… káosz, te sújtasz engem, Ne nevess, ne átkozz szívből engem! Vagy nevess, és csak átkozz! Tégy már hát! Harapj sors, zúz már miszlikbe… nahát. Szét akarsz tépni, agyon taposni? Nem hagynál végre csak megpihenni? Ilyen érzés álmodni, álomban élni? Ebbe a vad álomba, nem kell tán’ félni? Az élet […]

Posted by
Posted in

Éjfélkor koccintsunk vele…

Emlékezzünk, nyárra, a tavaszra, sőt még őszre És ami idén történt, minden jóra és szépre, Ne feledjük, miben részünk lett, az örömökre! Ez már a múltunk és ez év is az lesz jövőre! Rohanvást közeledik az év vége és akkor előre… De nehogy bánkódjuk, mert lesz újabb év, egy másik, jövőre! Szilveszterkor koccintsunk a múltra […]

Posted by
Posted in

Közel a cél

A képzelet üdezöld mezején, tarka virágok intenek felénk. Tisztáson ínfű, lednek, ibolya, bódító illatjukkal bókolnak.   A méhek is érzik, közel a cél, rögvest egész seregük útra kél. Már én érzem elindultál felém, hamarosan a lelkünk összeér.   Magasabb fokozatba kapcsolunk, mire eljön az idő, landolunk. A szerelem igaz hajtóerő, mint a méhecskéknek a méhpempő. […]

Posted by
Posted in

A pillanatra várva

Pompás ruhában bálteremben röpködhetne, ha a társasági tánchoz lenne most kedve. Korabeli kanapé egyedi zugában, meghúzódik szeretett hercegére várva.   Párok, magányosak sétálnak a teremben, nem tarja magához illőnek egyiket sem. Hiába a pompa, a feltűnő fellépés, a szíve csak ő érte eped, nincs tévedés.   Urak bókolnak neki jöttükben-mentükben, a szeme se rebben a […]

Posted by
Posted in

Folyamatban

Világos már a valódi lét, tétlenség hozza özönvizét. Emelkedik a hőmérséklet, az élővilág nagy veszélyben.   A füst, a szemét halmozódik, az őszinteség csak szólózik. Cserepes a kiszikkadt talaj, felerősödik az utcazaj.   Múlékony lett a földi élet, a tény változtatásra késztet. Hiába a szokott kényelem, kezdődjön végre a küzdelem!