Posted by
Posted in

Az idő peckesen lépeget

Az idő peckesen lépeget   Az idő peckesen lépeget, tarsolyában ajándékot, jó időt hoz. A hófoltos föld friss szagokat lehel, és könnyű fuvallat lebben fától-fáig, finoman megérintve az alvó ágakat. Zilált sövény közt színes tollgombócok hancúroznak, lármás hangon fecsegnek egymással. Vidám rajcsúruk ficánkoló öröme részegítő boldogság. Élelmet remélve, suhogó szárnyalással, sirálycsapat érkezik a tó vízére. […]

Posted by
Posted in

Hagyaték

Hagyaték Tucatnyi ráncom arcomon már annyi mindent visszavon a lázas álmaimból, csaták során a védtelen, kemény maradni képtelen szívem csak egyre lassul. Feléltem én a vak hitét, feléltem én már mindenét a lázadó világnak, merengek csak a sorsomon, vajon mi is ütött agyon, mit mondjak majd apámnak? Miért nem lett jobb a világ, hová tettem […]

Posted by
Posted in

Sivatagi képek

Ha az igazság sivatagában bolyongsz, Az illúziók és hazugságok oázisaiból Magadnak átkozott vizet ne végy, Mert lelkeddel fizetsz minden kortyért. Fürödj meg nyakig a fullasztó homokban, Szívd be mélyen, hagyd hogy tüdődet Véres cafatokká marja, gyomrodban Nehéz gombóccá álljon össze, hogy Belopja magát véredbe, És eltömítse még ereid is. Elhullott tested lecsupaszítják majd Kegyeletteli néma […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Alleluja!

Rózsa Iván: Alleluja! Kínai vakcinával oltották be áder jánost: Egy „egész nemzete” ünnepel már most. De! Lapítottál, sunyítottál, már épp eleget: Egy szabad nép mond majd feletted ítéletet! Budakalász, 2021. február 27.

Posted by
Posted in

A visszatérő tengerész

A visszatérő tengerész A partot érő tengerész a szárazföldre lép, hátán a zsákja, s benne még megannyi messzeség. Lépése még bizonytalan, de talpai alatt szilárd kövek csikordulnak amerre elhalad. Ám amikor házához ér kienged kőszíve, az ajtó előtt várja őt kitartó hitvese. És akkor az erős keze gyengéden fonja át régen nem látott kedvese remegő […]

Posted by
Posted in

Szólítanálak

Szólítanálak újra, ahogy régen, mikor az ajtón éppen csak beléptem, hogy Hahó! Gyere! Lám itt is vagyok! Találd ki, mi finomakat hozok! (Mindent, amit kértél, beszereztem, remélem, semmit ki nem felejtettem!)   Örültél mindig, mikor megjöttem, gyöngéden megsimogattad fejem. Majd nézted, felhoztam-e a postát. Hiszen neked négy-öt újság is járt, hetilapok és rejtvényfüzetek, s mindig […]

Posted by
Posted in

J É G V I R Á G

Jégvirág az ablakomon Szomorúan kacsint reám Érzi fagyos szívem már Nem olvad fel a nap sugarán Jégvirágos ablakomon Táncolnak a fények Fehér, hideg álomvilág Rám köszönnek, bólongatnak Az odafagyott évek És amikor beköszönt a meleg nyár Elolvad a jégvirág Eltűnik a messzeségben Fagyos lelke tovaszáll Megyek én is nemsokára Indulok egy hosszú útra S nem […]

Posted by
Posted in

Az olvasás öröme

Az olvasás öröme Mikor kezembe veszem a könyvet, belőle múlt, és jövő köszönget, megszűnik a külvilág számomra, a könyv az előadás páholya. A történetet átélem én is, a könyv cselekménye zseniális, az évszázadok kapui nyílnak, hol úri ifjak egymással vívnak. Nemcsak múltban, jövőben is lehetsz, fantáziáddal mindent megtehetsz, a világűr számodra nem titok, feltárulnak fénylő […]

Posted by
Posted in

Ő,a nő

  Charmaine Olivia festménye Ő, a NŐ Egy bűvös szó,-a Nő, lehet még tipegő, sehova siető, tiniként kesergő, az örök hisztiző. Ifjú hölgy bombanő, szívében megtörő, menyasszony lebbenő, feleség istennő, anyaként kitűnő. Bánatos szepegő, elhagyott szerető, örökké nevető, bajokat feledő, szerelmes epedő. Haragtól sziszegő, vesztesként csüggedő, kacéran igéző, álmokat kergető, az örök kétkedő. Bosziként eltűnő, […]