Posted by
Posted in

Az égen a felhőség úgy néz ki

Az égen a felhőség úgy néz ki, mint egy lötty, lassan. Összetöredeznek a felhő alapok, szegélyek… A sötétedő alkonyat, árnyék dús, sejtelmes fényei Csak jőnek, beterítenek, mint az idő másodpercei… Én, mint hullócsillag, nézem a hullócsillagokat kihunyni, Próbálom, végtelen elmúlását, véglegesen elfogadni… Képzelek egy másik világot magamnak… ezt, ki tárja elém? Ahol nincs kín, félelem, […]

Posted by
Posted in

Don-kanyarban, őrségben a poéta!

Poéta a lövészárokban… Hómezők fény-káváját nézegetem kint az őrségben, Szeretnék még majd, létet beteljesíteni egészben… Így éjfél után már, könnyen veszek mindent… legényesen! Csizmám ócska bélése rég elkopott, Annyit sem ér már, mint egy ingyen kokott! Eszembe jutott, hogy otthon írtam én verseket, Egy nagyobb kockás füzetbe, régebben tele lett… Precíz, német géppisztolyomat közben megnézem, […]

Posted by
Posted in

Vadászpilótáink légi harcban…

Magyar vadászpilóták a keleti fronton… ’41. július hó tizenkettedikén a „Ricsi” század Harcba indult, a közel felderítők oldalán… le nem marad. A „CR-42” –s gépek ósdiak voltak ugyan… de, a levegőben marad… Felszállás tízkor, levegőben körözés és találkozó. A bombákkal megrakott „Sólymokkal” ott volt a találkozó. Mikor már mindenki ott volt, kialakult így a kötelék […]

Posted by
Posted in

Az U-311 tengeralattjáró

II. Világháborúban: bevetés a Földközi tengeren… A Földközi tengeren régebben őr-járatozó U-311 számú tengeralattjáró Parancsnoka, H.D.F. von Tiesenhausen tengerészfőhadnagy. Nagyon is gyakorlott volt. Látcsövében meglátta a közeledő flottaköteléket… annak a végzet volt! A hadműveleti naplóbeli bejegyzés, Teljesen hiteles és ez maga nem kevés. „Negyvenegy, november hatodika. Tizenhat óra. Derült idő, enyhe szél, kis hullámok, egy […]

Posted by
Posted in

Zsongó farsang!

Látni a lekvárral befröccsent csörgősipkát Meg csoszogós, öt számmal nagyobb gumicsizmát. Vannak, rémesen rémisztő… látni más álcát. * (senrjú) Van jó álarc és Lejjebb… ruhaköltemény! Kitalációk! * Vannak, rémesek, De, édesek is vannak! Lekvár, folyik rajt’! * (10 szavas) Zsongó-bongó a nagy bálterem, Zenekar eljátssza nekem, az én kedvencem. Van itt kitéve farsangi fánknak bő […]

Posted by
Posted in

Álarcban, a farsangi bálban…

(Septolet) Tudtom van, Lesz maszkabál Lekvárhoz nagykanál… Otthon terveznek, Maskarába öltöznek… Álarcban, hogy esznek? Átlagemberek… (10 szavas duó) Ne ismerjen maszkában föl senki! Farsangos álarcosbál, fánkkal teli ünnepi! Arcod takard, rophatós zene is üzeni, Ne ismerjen meg senki! (Senrjú) Megyek, rábukok A fánkhegyre… zabálok! Íz, ölembe… is. (6 soros, 15 szavas) Maszkabál lényegének Készülődésnek… Álarc […]

Posted by
Posted in

Az élet

Láttalak felcseperedni, serdülővé válni. Láttalak táncolni a szélben, meg éltem az elvesztésedet. Majd egy új formát öntöttél, úgy jöttél el közénk ismét. Mikor illatod meg érzem, tombol irántad a vágy a szívembe. Óvatosan meg érintem tested, piros a hasad mit a pecsenye. De csak szemlélek csendesen, hálásimát zengek Istenek! Mikor elérkezik az idő, hogy érezhesselek, […]

Posted by
Posted in

Cicavízió

Edit Szabó : Cicavízió . Mese-mese reggel,este, virág nyílik lenn a völgyben, színek kavalkádja virít, boci pajtás majd tovább visz. . Tarka réten vígan sétál, szarva begyes és szépen áll, megkóstolja a zöld gyepet, virágillatban elmereng. . Kopasz törzsű fán legény ül, boldog, hiszen itt nem szédül, feje felett szívlevelek, egyik-másik szerelme lesz. . Fa […]

Posted by
Posted in

Víz szeretnék lenni…

Lennék víz a kéklő tengerben, örömet adnék nyaralóknak, az állatoknak élőhelyet, hogy érezzenek csábítónak.   Lennék víz tele poharadban, hogy szomjadat azonnal oltsam, kiszáradt, halovány ajkadat, élvezettel összecsókoljam.   Lennék víz esőként földeken, a sóvárgó növényt öntözzem, járkálnék hegyeken, völgyeken, a tartályokat teletöltsem.   Lennék víz a pusztító tűzben, hasznos lehessek az oltásban, kárt okozó […]

Posted by
Posted in

Hol késik már a tavasz?

A talajt betakarja még a hó, sebesen siklik rajta a szánkó. Titkát rejti, semmi sem látható, nem hangzott el a bűvös varázsszó.   Tavasztündér is csak leskelődik, leplezi jócskán a zöld színeket. A fák között itt-ott bújócskázik, fehér fátylában teszi a szépet.   -Ráérek még bőven mutatkozni,- úgy gondolkodik, mint egy kisgyerek. -Hagyom az embereket […]