Elregélőm, hogy telt az én napom… (3 soros-zárttükrös) Tegnap, nehéz nap volt, körbe jártam a falut, Ahol nem engedtek be, berúgtam a kaput… Tegnap, nehéz nap volt, körbe jártam a falut. Mindenhol volt nő, ismeretlenek… kit meglocsolhattam, Sokan voltak, páleszoztam és majdnem beleszakadtam… Mindenhol volt nő, ismeretlenek… kit meglocsolhattam. Volt mindenhol sonka, Más is kellett […]
Igézet Beleng sóhaja, elveszek illatában izzó ölében
Felhők lába, földig ér, Boldog pillanat, mit eső hoz. Arcomon folyik. Itt-ott egy csepp, már is özönlik, Kinél nincs ernyő, bőrig ázik. * Eső, bújna ruhámba De, elázni én nem akarok. Ernyőm kinyitom. Felhőkkel, széllel versenyt futok, Talpam alatt locsog a lucsok. * Finoman csak csepereg, Szinte csak vizes csendet hozott. Kicsit sem kopog. Hull, […]
Hirtelen felbolydult az egész a világ. Vigyázz te földi lény, más lesz most az élet! Hosszú ideig karanténban lesz léted, ha nem teszed, a kór teljesen összerág! A közvetlen kapcsolat mára megszakadt, telefon, internet lépett a helyébe. Kevesen nézhetnek most egymás szemébe, a közvetítők itt-ott jeleket hagynak. Fehér pihe utal angyalok létére, mely […]
Gomolyfelhők közt röpködnek az álmok, se lejjebb, se feljebb nincsenek rácsok. Hol a zöld határ ad tarka virágot, hol a kéklő égbolt azúr palástot. Ringató hullámok között ingázok, vagy szilárdan a talpamon megállok. Nem tudhatom sosem, mi következik, az élet könyvében mely terv létezik. Hűs szellő hajtogatja a lapokat, de vihar is kitépheti […]
Az érintetlen tiszta kéklő ég alatt, felhők suhannak, hívják a napsugarat. Olyanok, mint a rózsaszín cukorhabok, úgy érzem szélsebesen beleharapok. A föld zöld palástja visszatükröződik, benne a csendes kikelet ismétlődik. Az éledő rügyek nesztelen pattannak, a virágok szégyenlősen virítanak. Visszafogottan dalolnak a madarak, a bogarak is távolságot tartanak. Érzik, ez nem a szokásos […]
Az égen sötét szélvihar keletkezett, árulásból az ítélet megszületett. A rágalom kereszthalállal végződött, a Golgotán az élet befejeződött. Keserves út volt az, mely odavezetett, a keresztfa súlya egyre nehezedett. Közben a csőcselék is haladt, kövezett, köpött, korbácsolt, ahova csak férhetett. Vér és könny folyt ott, mint az áradó patak, Mária szíve a fájdalomtól […]
Idén is barka nyílott a kertben, megszentelve maroknyi lett belőle, a vírus a húsvétot legyőzte, nem locsolhatnak az újabb rendszerben. Otthon lehet lenni szeretetben, lelkedből áradjon fény szétvetődve. a szép szavad is gyógyít törődve, szomorúság tűnjön el szégyenkezve. Megmaradt a tojás és a kölni, próbáljunk most csak örülni egymásnak le tudjuk a kórt […]
Szomjamat oltja, a folyót duzzasztja, bekúszik a legszűkebb labirintusba Ha lecsöppen utat lel magának, Áztatja bőröm s ruhámat. Tisztítja lelkem, mossa arcom, végigfut hegyeken-völgyeken, néha eltűnik mély üregekben. De ha feltör, új erőt hoz magával. Színes prizmák kristályaiban fürdő napsugárral.
A semmiből jön, a semmibe tart bozót közt bolyong, útja céltalan. Olykor elvakít, máskor elvakul, az árnyékból felvillan váratlanul. Nappal igéz, éjjel kísért, az íriszen megcsillan. Lézerként átjár minden rezdülést. Sugara pásztáz, az üzenet kódolva. Előle nincs menekvés.