Posted by
Posted in

Cserget a csikós

Csikós cserget és a bús idő ma int felém, sudár hangja kél, a puszta is remeg hevén. Csergető csikós, kezében ostoros nyele, a kőkemény sziken délibáb, a múlt szele. Suhogva száll az ostor, a csergető csikós csak áll, a róna gyér világa már remeg, sós a lég,a dermedő csendben fagyott illatok – csergető idő – […]

Posted by
Posted in

A vörös kobold

Vörös kobold, sárga szem tekintete elkísér. Lidércfényű félelem jövőnk semmit nem ígér. Kísértetként jár a hír vörös kobold itt kering. Láthatatlan ujjal ír nem látszanak vétkeink. Végzetünk a balsors, tép az új élet nem élet. Retteg, zokog, sír a nép ne hidd, ez nem ítélet! Megkötözött már a félsz fertőz már a rémület. Pánik mozdul […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Szeretni jó! Igaz?

Rózsa Iván: Szeretni jó! Igaz? Annyi érzelem van bennem; Ki akarom hozni belőletek is, emberek! És akkor tán nem fölösleges lennem; Szeressétek egymást, ne legyetek irigyek! A szeretet mindenkiben ott szunnyad: Még a legmorcosabban is. A szeretettől még a gonosz is lekushad: Fontosabb az aranynál is. Mást szeretni jó, mást uralni rossz: Kit őszintén szeretsz, […]

Posted by
Posted in

Jézus születése

Angyali üdvözlet érkezett Szűz Máriához: -Gyermeked fog születni, Jézus nevet viseli. Mária meglepődve szólt az Úr angyalához: -Ő kegyelmébe fogadott, lelkem megtiszteli.   Betlehemi út után lerogyott a szalmára, hihetetlennek tűnt, hogy istállóban fog szülni. Nem volt hely már szállodában, ez maradt számára. Itt kell Isten akaratának beteljesülni.   A hírre a napkeleti bölcsek is […]

Posted by
Posted in

Karácsony már majdnem nincs…

Elmélkedtünk a karácsonyról, a körülményekről… A szeretet ünnepe a karácsony, de oly’ sok helyen már nincs, Pedig legalább ekkor összejönni, az maga a lélek-kincs! Vannak, akik már az ilyen találkozásra semmit nem adnak, Okos telefonnal, röpke kapcsolatot messziről tartanak. * Hiába a szeretet ünnepe a karácsony, Ha hiányzik a családom. Szeretteink ölelő karjai, szavai, lelki […]

Posted by
Posted in

Lehet még szeretet

Lehet még nekünk tavasz, Halottak napjára krizantém. Fönt meg öröklét! * Lehet még nekünk tavasz, Szívben, ha nincs, szeretet gyúlhat! Mily’ a földi lét? * Lehet még nekünk tavasz, Lélekben gerjedjen szeretet! Enélkül, mi… lét! * Lehet még nekünk tavasz, Szeretetet kimutató lét. Ó! Szeretett lét. * Lehet még nekünk tavasz, Jaj! Szeressük egymás gyerekek… […]

Posted by
Posted in

Téli estén

Edit Szabó : Téli estén . Ablak melletti sarokba vackolódott az anyóka, fény világít az ablakon arra,mi kezében vagyon. . Kócból, szöszből szálat sodor, gyorsan gyűlik ám az orsón, rég múlt korok nagy munkája, emlékképként él a mában. – Összegyűltek az asszonyok, nem hiányoztak a lányok, tél ideji hosszú esték, néha a legényt is lesték. […]

Posted by
Posted in

KÖDDÉ VÁLIK AZ ÉJSZAKA

Egy hervadó virág gubbaszt az éjszakában S a csönd fölé hajol egy madárdal Valami suhogás harmatot lehel A földeket már könnyeivel öntözi A zokogó hajnal derengő fénye Még ül a vén Hold az ablakomon Még átölel e derengő hajnalon De bánatát elrejtve indul tova A vidáman felkelő nap sugarában Az éjszaka s a reggel Egy […]

Posted by
Posted in

Egy poéta karácsonykor…

Mint szálló hópihe Járom utam, a szél sodor. Jő, majd a kegyetlen halál. Ülök asztalnál magamban, Kuksolok én világomban. * Karácsonyeste én Nem érzem a szeretetet. Szél, vakon elsodor. Sírnék én, ha felhő volnék, És jégszobor, ha megfagynék. * Vendégeket várok, Szívből, hátha melengetnek. Jég, csak lassan olvad. Előttem van a toll, papír, De mit […]

Posted by
Posted in

ZIVATAR

Sírva zúgnak a fák A szél közöttük süvítve jár Méregfoggal teli orkán Tépi, nyúzza a fák lombját Forgószél csapkodja a leveleket, Marcangol, zúg mindent, mi útjába áll, S a zápornak dühös szája Buborékot köp a sárba. Vihar előtt, vihar után Süvít a szél egymagában, Gyilkos párát lehel Kénköves, mocskos szája. De lassan elmúlik a vihar, […]