Kinyújtózott már a hideg tél, hóval takarta be az ásító teret. Talpunk alatt reccsenő zenével, elaltatta a tájat és a gyerekeket. Halk éjszakába beosont egy dal, hangfoszlány súgja, szeretlek. Édeskés hamiskás románccal, a húrokon mindent lepergetnek. Holdtöltekor az álom tovaszáll, már a gondolat is tudja a helyét. Álomvilágba utazásnak ellenáll, szilárd akarattal rázza a fejét. […]
Turázás… (9 soros) Télen kirándultunk, Fölmentünk a Mátrába, Mikor hó állt kávába. Télen kirándultunk És a nőm tűsarkúba jött, Bakancsokban gyönyörködött. Télen kirándultunk, Csúszott az autó gumija, Én is… szakadt gatyám hátulja. * (9 soros) Kirándulni, de jó! Csábít a havas Mátra, Szükség lesz a kabátra. Sürget, Ő útra kész! Kéznél tűsarkú… Mit tegyek? Bakancs […]
Gyertyát gyújtunk ma viola színűt, adventi időszak első vasárnapját üljük. Felkészülünk Krisztus eljövetelére, születésének nagy-nagy ünnepére. Magunkba mélyedünk és lelkünkben csengőszóra ébredünk. Megkeressük okát bűnnek és a bajnak, tisztalappal szeretnénk indulni e neves napnak. Mint sűrű erdőben a fa annyi a bűn, ágak reccsenésére a becsület is belerezdül. Lelkiismeretünket tükrözzük magunk elé, de bizakodva nézünk […]
Advent idején Nyugalomban vagyok és én a mai nap még, Verselgetek, az asztalomon csonk-gyertya ég… Hallom, hogy kint menetdalt dúdol a süvítő szél, Ő csak rohangál, bejár és valamit keresgél…. Kinézek a sötétbe, át az ablakon, Semmit nem látok a nagy Holdváltozáson… Észlelem, hogy több csillag is fényesebben ég, Ha középkorban élnék, én biztos remegnék… […]
Fájdalom sikolt némán lelkedből, az idő fénytelenül csörgedez… Kapkodva kortyolsz a lélegzetből: belső démonod az, mi mételyez. Visszhanggal égnek szózuhatagok. Mondják, kiket legjobban szerettél. Életérzésed megfagyott, vacog. Mára köddé vált emlék: nevettél? Itt az idő újra ébredezni, – mert ajándék csupán e földi lét – ne engedd szívedet összetörni, s ne kérdezgesd: […]
Ballag az ősz az ablak alatt. A teraszajtó tárva-nyitva, a holdfényes este beszaladt s körülnézett egy pillanatra. Nyomában szilajul zúg a szél, felesel bánatos panasszal. Nem adja könnyen magát a tél, még megbirkózik a tavasszal. Szélfútta arcán pimasz grimasz, – pedig már elég öregecske – míg föld alatt kushad a csimasz, fölötte hóvirágfejecske. […]
Ködszőttes lódent öltött ma a táj, fázós-didergőn pislákol az ősz. – Árnyalt képek, talányok a térben – míg teheti, a lankán elidőz. Óvatos-félszeg a napnak gömbje, párapamaccsal játszik a tónál. Csillámtündérnek ágyat veteget egy facéran libegő ökörnyál. Hancúrozó, pajkos-lenge szélben libben-lebben egy vacogó fűszál, rekettyésből menekül a pára… bú-bánat a lélekről tovaszáll.
Csend-filozófia – első változat, zsengén fiatal szerzőtárssal… Elmeditáltam csöndben ülve, míg élek, addig vagyok, nem változok… Meditáláskor be kéne menni a csöndembe, kulcsot nem találok. Lépcsőkorlátnak támasztom a hátam, magamban nagy rendet sikálok… * Billentyűk szólalnak, Ajtó előtt megállok most. Bekopogjak -e? Ne? * A csöndemben nincs is sikálatlan, De a bensőm nagyon kitáratlan… Lesz […]
Farkasordító hidegben Farkas ordító hidegben Gyertyaszentelő idején, Tél adja ki még a mérgét Mielőtt, a tavasz ide ér, Ordítanak a fák is A csikorgó hidegtől, Pálfordulásra ne számíts Ez távol áll hitétől, Éjszakánként, odafagynak Az égre a csillagok, Közös sors reményében Párolognak, mint illatok, A télbe fáradt ember Keresi árnyékát, Zimankós fergeteg […]
A hideg idő Megjött, zúzmarás kézzel. Fehér zimankó. * Lombtalan bokrok Zúzmarába öltöztek. Fázós lesz reggel… * Öreg, erdei Ágakon zenél a szél. Zúzmarás, minden. * Zizzenő ágon Zúzmara fagy a szélben. Fehérre festve… * Hideg zúzmara, Mint fátyol takar mindent. Teljes a szélcsend. * Rozsdabarna táj… Színesedő levelek… Fehér zúzmara. Vecsés, 2016. december 20. […]
