Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tollas haikuk

Rózsa Iván: Tollas haikuk Tollak pihennek Bevetésre készülvén: Haikura várván. Golyóstoll, filctoll: Toll családok tagjai; Becsüld meg őket! Számítógépes Világban is kellenek: Tollak és költők. Budakalász, 2020. december 5.

Posted by
Posted in

A REMÉNY

A  remény a legelhagyatottabb a világon Egyedül bolyong akár egy kolduló vándor Az út mentén csak vánszorog Fának dőlve meg, meg pihen Búslakodik némán, csendben Beleőszül mire megérti Hogy nem lehet, nem szabad remélni Pedig vágyik  még az éjszakában szeretni Hangosan szívből, boldogan nevetni   Blažekné Benik Mária Minden jog fenntartva !

Posted by
Posted in

Veled – nélküled

Én egy ostoba játék voltam létedben, te erőszakkal álltál szemben velem. Fájdalom, mi a hibára rádöbbentett, ha nem kapaszkodom, talán jobb lehet. Hiába éreztem, marja tetted lelkem, a megpróbáltatástól senyved testem. Az erőmet tehetetlenül vesztettem, éreztem, gyenge vagyok veled szemben. Talán az lett volna jobb, meg sem ismerlek, nélküled sokkal boldogabb lehetek. Nem pánikolok miattad […]

Posted by
Posted in

Titkolózva

Váratlan, kínzó bánat érte lelkedet, nem tudod, a silány léted hogyan leplezd. Olyan időpontban érkezett pontosan, mikor egyébként is görcs járt a torkodban.   Szomorúságod álarc mögé rejtetted, várakozol, hogy lehet-e még reményed. Könnyed elárulja bús érzéseidet, talán az igazi hited még segíthet.   Óh, te piros rózsás mosoly, hova szálltál? A boldogtalan hölgy arcán […]

Posted by
Posted in

Télapóra hóember

Egy várakozó gyerek siráma… Ha lenne hó Télapóra, Abban kutya is ugrálna, Én meg csak nézném bámulva… Mindannyian várjuk a kristályszemcséket, Hogy azokból földön… paplan szerűséget. Úgy néz ki, hogy idén nem is lesz, Kérdés meg adott, akkor mi lesz? Télapó görkorcsolyában lesz? Nagy, fehér szakáll, meg a piros ruha, Ez lesz mind a mulatságunk […]

Posted by
Posted in

Csak egy szürke kavics

Csak egy szürke kavics   Nézem őket tágra nyílt szemmel, vádlón. Mozdulatlan állnak, rendíthetetlenül ezernyi formájukkal, színesen, bájolón, s én irigylem őket mélyen, legbelül. Hogy tündöklik az a sárga! A pirosnál nem volt szebb soha talán! Akár csak egy ifjú szerelmes lány a nászéjszakán. A türkiz színében az ég kékje tündököl, mikor a nap lenyugodni […]

Posted by
Posted in

Télapó hátizsákkal

Télapóka! Hegyről lefelé, Aztán lapos völgyben befelé Gyere, ott a mi utcánk. Úgy várunk, ez a dumánk. (Bokorrímes) Gyakoroltuk jóságot Meg rólad az ábrándot, Gyere, hozd ajándékot! Szót is fogadtunk, Jó is tanultunk, Megettük a spenótot, Gyere, gyere most legott! (3 soros-zárttükrös) Ablakba már kitettük a kis cipőt meg a hócsizmát, Nehogy megcsússz, nem kell […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az nem lehet…

Rózsa Iván: Az nem lehet… Tán teli tankkal állnak már készenlétben luxus repülőgépek, helikopterek; Hogy a rabolt vagyonnal leléphessenek ezek a felfújt hólyag gazemberek; Hogy tőlünk messze vigyék ezen hazug csalókat, népirtókat, kétszínű álszenteket: Ál-hazafiakat, hamis szabadságharcosokat, kettős életű ál-nemzetieket; Tolvaj demagógokat, köpönyegfordító, gyomorforgató szégyenteleket; A csak gyűlöletet, káoszt kreálni tudókat, a zavarosban halászó „üzletembereket”; […]

Posted by
Posted in

Metafora-sorozat

Ha az Élet utazás, mi útitársak voltunk. Ha az Élet nagy kaland: együtt kalandoztunk. Ha az Élet komoly játék, mi komolyan játszottunk. Ha az Élet álom: együtt álmodoztunk.   Ha az Élet egy könyv, hát belemerültünk, szép részeket belőle egymásnak idéztünk. Ha az Élet boldogság, boldogok is voltunk, lehet, nem tartott sokáig, egy kicsi azért […]

Posted by
Posted in

Ősz végén

Tél előn… Sparherd előtt, régi karosszékben ücsörögtem… Tél előn, jólesett, melegedtem. A nyár már jó régen eltávozott, De jövőre ellep járdát, rolót. (tanka) Szemerkél a hó… Szél fú, földre hull – fagyos – Zizegő levél. Röpke emlék – rég volt nyár – Dalod, szerelmi zsoltár. ** Az ősz közben eltemette a nagy holt levél, tömeget, […]