Posted by
Posted in

Életperc

Élet-mélázás… (HIAfo) Életperc, imádlak! Elkorhadt tövűek Élet-élt perceim mindje… (Anaforás senrjon + Senrjonix) Csodák élnek, érzem én! Nem lehet, hogy nélkülük teljen, Az élet érték! Csodák vannak, bennük hinni kell! Ne várj nagyot, érd be kicsivel. * Életperc, Te csodás! Korhadt, épp’ zuhanó Életperceimben élek… Csodák élnek, érzem én! Valahol mélyen a szívekben, Mert az […]

Posted by
Posted in

Globális helyzet

Edit Szabó : Globális helyzet . Óceán közepén egy úszó jégtábla, hol egy medve család vár a megváltásra, víztükrében nézik ők magukat, nem tudhatják, mit hoz majd a holnap, jéghegyek olvadnak szerte a világban, még lehet, hogy eltűnnek az óceánban, ember és a technika e földtekén, felmelegedés minderre az eredmény, érinti mindenhol a valóságot, két […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ki lesz a következő?

Rózsa Iván: Ki lesz a következő? Annyi, annyi gonosz „lélek”: „Éltetek”, mondjátok, mit érhet?! Mennyi, mennyi gonosz ártány: Kire vár megint egy vasúti vágány?! Budakalász, 2019. november 19.

Posted by
Posted in

Vagyok…

Vagyok…   Simogató, kedves szellő, Zöldellő, madaras erdő, Alkonyban vöröslő felhő, Bánatot letörlő kendő,   Óda, szerelmesen zengő. Világot megváltó erő, Erekből óceánt nyerő, Reményt adó friss levegő, Oldalborda szerethető, Napsugarat Földre vető, Iránytábla terelhető, Kerek réten virág, termő Alvóknak  szép álmot üzenő.          

Posted by
Posted in

Virág nyílás idején

Edit Szabó : Virág nyílás idején . Nyílnak még a virágok a kertekben, virulásuk tavaszt hoz a lelkekbe, novemberben, ősz közepén vagy végén, így lehet, mert a természet oly ledér. . Reggel harmat csillog a tető szélén, gyepen vízcsepp, nem szárítja a napfény, esőpermet néha még besegíti, felhő felett fényes nap megjelenik. . Levetkőzzük magunkról […]

Posted by
Posted in

Szálkás padon

Bátran várhatjuk a telet? (3 soros-zárttükrös) Ültünk kettesben az erdei tisztáson, Egy rozzant, ódon, már nagyon szálkás padon… Ültünk kettesben az erdei tisztáson. A régiséget dér borította, de alattunk elolvadt, Én csak csókoltam a kedvest, ő hagyta, élvezte… elolvadt… A régiséget, dér borította, de alattunk elolvadt. (Anaforás, bokorrímes) Közben éreztem az ősz velünk van, de […]

Posted by
Posted in

Eleven kaleidoszkóp

A Bakony fantasztikus! Színek kavalkádja: karamell, bordó, aranysárga. A lomb-fedél gyérülő sűrűjéből a nap sugara halványan tör elő. A sima törzsű fák fakó árnyékot vetnek a földre, ágaik fázósan tekeregnek, sírva ejtik el virág-leveleiket. Az erdő korhadó aromája gyenge szellőn hajtott ködfátylon úszik. Hajnali dér csillog az ösvényen, madárberkenye gyümölcse roskadva hajlik a földre. Az […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Eső

Rózsa Iván: Eső (Haiku-csokor) Földnek az eső, Májusban aranyat ér: Most november van… Elmúlást áraszt Novemberben az eső: Most épp Velencét… Az órám ketyeg, Kint az eső csepereg: Múlunk, elmúlunk… Nyári záporok És őszi, ónos esők; Víz, de ég és föld… Egy esőcsepp is Hordozza víz-lényegét; Életet adó… Esőcseppnyi víz Is elég a fűszálnak A […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Közeleg az a nap!

Rózsa Iván: Közeleg az a nap! Van, akinek örök fényesség jut honul; S van, kinek Napja örökre bealkonyul… Közeleg az a nap, mikor sorsok dőlnek végleg el: Bálványok dőlnek le, míg egy kerub Istenről énekel. A poklokra zuhannak alá mind az álszent, hamis férgek; Az isteni lényeknek viszont kigyúlnak az égi fények; Menny és pokol […]

Posted by
Posted in

Csermelyem

(anaforás, belső visszatérő rímes, bokorrímes) Életemben, mindig peches voltam, nem volt élettengerem, Életemben, mindig peches voltam, sosem volt elég pénzem… Nekem így aztán nem jutott más; van egy kicsi csermelyem, Nekem így aztán nem jutott más; majdnem volt portengerem. • (Sedoka) Van egy csermelyem… Tengerről álmodoztam, Holdfényes éjszakákon. Álom volt csupán, A langy, sós-vizű tenger. […]