Szét veretett tereken izzadva boldog emberek Majd száz sebéből vérzik el E nemzedék oly idegen Lánctalpakon jönn halál Orosz szeme vérben áll Magára hagyva sírva lát Nem szabadúl a rab madár Nem repül turul ma már Megtiporva égre néz Mi kezében volt semmiség Istent tekintő rút halál Golyozápor pirosra vált Téren nyílik pokol kapu Tüzbe […]
Milyen rég volt, mikor még a konyhában sürgölődtél, Kapros túrós lepényt, vagy meggyes rétest sütöttél. Arcod mindig ragyogott, s karjaid ölelésre tártad, Az unokákat mindig valami aprósággal vártad. Szerettem az illatod, melyből csupa melegség áradt, Talpon voltál már hajnalban, de sosem voltál fáradt. Majd járásod lelassult, s tested gyengülni kezdett, Az idő szépen csendben eljárt […]
Szétfoszlik bennem a lényeg Kikerekedik sok önálló énem Nyálkástól a váz keményig Árvától a gazdagrétig Csiga biga gyere ki Tört lelkemnek szálain Tűzben Égő egekig Egész a Szemét hegyekig. Jövel, jövel Emánuel! Szemek ámulnak el! Emberek árulnak el! Sírok tárulnak fel! Félelem sötétjében nem merek Tenni, lenni leginkább fel se kellni Énem csiga alakja házában […]
Bennem sötét kikelet nyílik lomhán remegőn terjed Átsüt a fény, de mégis Feketére festi a testem Nem szabadúl fel a lélek Nehezebben tisztul a kép ült nyakomon a kétely Az a szén fekete szemű rém Nyomja a torkomon hangját Lefelé ér a poklokig el Jéghideg újjak tapintását Érzem az agyamban bent Ott kaparászgat az állat […]
Bele keveredik a szó Szabadakaratomat megtagadom Vele mire mehetek én Ha hanyagságból cserben hagyott Tele vele már a padlás El hazudott sok felemás Szavaimat teszem eléd Áldozatúl tetteimért Begyszó hogy megfogadom Tanácsodat, ha adsz vele mást De ajkaidról hullik alá cseppenként a képmutatás Engem ne etes már meg Tükrök előtt jól begyakorolt Betütésztás híg levessel. […]
Károg a varjú szívemet rágja Tépve a jóság száz falat várja Habzsol az átok rajtam s rajtad Nem szabadúl meg tűzből a vadkan Hajtók hörögnek, dög szag utánuk Érik az erdő tűz sugarához Kutyák ugatnak, farkasok láncon Holtakat őriz a bükkös az ágon Pattog a hóhér, húllnak a tetvek Elpazaroljuk az életet ketten Kaffog az […]
Van hogy patetikus Néha pedig vicces Mindaz mit irántad Ezer éve érzek. Ilyen régen? persze! Hisz a lélek örök A szíved a szívemben Egyfolytában pörög Amikor meglátalak Előszőr vagy nyolc éve Nyálcsordult utánad Férfiak meg elédbe Göndör hajad omlik Barna szemed ég Bennem ez meg maradt Örök emlékként. Ültem csillagfalon Láttam már pisilő némbert De […]
Idejét sem tudom már mikor mondtam édesem Fetrengjüng egész délután Álmod nyomja félkezem Atomjainkra szétesünk S porba hullunk álmosan Lopva hunyjuk két szemünk Míg REM fázisba átsuhan Mit átsuhan, vánszorog Kislányunknak kék szeme Kisruhája nem szoros? Nem nyomja el kis keze? Legbelül kérdi féltőn A gondoskodó érzelem S te a válaszokat ismerő Legyintsz egyet kedvesen […]
Boldogsággal kirakott utam Örök kezdetben végtelen Fénysövényből kitörni vágyó Szép gazdag sötétségem. Sebeimet gyógyító ígézet Két szemednek ékkövében Vörös égbe oltott tűznek Csillagok hevében égek el! Álmaimban eleven testként élő Valóságba ki-be lépő Mennyország kapujánál álló Haláltalan örök bűbájom!
Üdvözöllek hátra hányt szavak Sziklaként egymásra gördült Megkövülten hulló lágy harag Ki az egó súlya alatt széttört Ave néked kisirt küszködés Part homokján kiszáradt harcikedv Fájdalom folyóvá érett szenvedés Savas hullámaival marni kezd Áldás néked sziklagörgető fiú Mi végre hajtod fel a hegyre Sziklád felett a kényes víz az úr Fent a többit szél fújja […]
