Bolgárfalvi Z Károly Segíts nekem Segíts nekem, segíts az úton Segíts cipelnem terhemet! Oszd meg kenyered, vized, hajlékod, ments meg, mentsd meg lelkemet! Könyörgök hozzád az irgalom nevében, könyörgök, ne fordítsd el arcodat! Mit ér a rongyos élet nékem, ha meg sem vívhatom harcomat? Csiszolatlan gyémánt vagyok, Áhítom a szépet a jót, Szeretném kincsekkel […]
Kövezzetek csak meg vagy hányjatok rám szitkokat ezer meg ezer szájból szóljon az indulat, de én nem félek! Bennem a hit már gyökeret vert rég nincs selejtes gondolat nincs elárvult, elhagyott alkonyat az én templomomba most is besüt a Nap! Én nem félek! Nem bújok magamba nyílok, virágot bontok zöldellő templomhajóm hűsében csak hallgatom a […]
Fonnyadt bőr alatt felnyög az élet réved a szempár félig még itt, félig már odaát éled, sajgó napok szabdalta homlokon felelet ül mindent-tudás önvallomás benne bűnbánat nincs lehulló lélekbilincs csörren ahogy felszabadul a sóhaj: nincs gyarló emberi vétek, mit az Isten fel nem oldoz! hisz minden barázda megbánást hordoz… Fonnyadt bőr alatt felsír az élet, […]
Csendet, csak a lényeget mondd, Isten! Csak a lényeget, ami kell hogy a szív az életet pumpálja körbe körbe a hamis, a hazug a gyáva, az álca a téves, a réges régen elhagyott szavaktól hemzsegő agyamból űzd ki, kifelé, aki csak áltat! Csak az igazat halljam a parazsat, ahogy sercen a szívben a tengernyi rímben […]
Zöld erdőben jártam, Vadnyulakat láttam. Útközben eláztatott a friss eső, De most a locsolómat veszem elő! Fogok-e itt sikert aratni? Szabad-e itt nekem locsolni? Vecsés, 2014. augusztus 13. – Kustra Ferenc
Ha gondolsz rá, hogy újra láss, nézz be hozzám! Várlak, kedves. Ne félj, a múlt nem zaklat fel, a szívem már szelíd, csendes. Tovalibben, szellő szárnyán figyel egy régvolt darabka, csipkés felhőknek lágy ölén múlt képét űzi, zavarja. Kutakodok emlékek közt: – első randevúnkra várok, virágot hozol, jössz felém, szerelmes gerlepár egy ágon… […]
Anyám álma a békességet vágyta, csendesen libbent sóhaja a légbe, ha apám borgőzös hangja harsogott, behúzódott egy csendes helyiségbe. Anyám rendkívül egyszerű asszony volt, tetteit kísérte szolid szerénység. Szalmával tömött kemény derékalján született méhéből öt kis reménység. Anyám keze alatt égett a munka, libát tömött, gázolt állatok almán… robottól megkérgesedett tenyere, mint bársony, […]
Hallgat a táj. Sejtelmek és titkok. Víz csobog, csilingel hegyoldalban, bukdácsol le sziklákon, köveken kavics-mozaikmedrű patakba. Zöld lombsátor a kékes ég előtt, pufókon pöfeteg felhőpöttyök, hasukat aranyfényben fürdetik, virágokon zümmögnek a böglyök. Nyugodt, szépséges léleksimulás, lustán hömpölyög a folyó tova, a mozdulatlan felszínen szinte mint tükrön, csillog a Nap sugara. Szellő […]
Eddig azt sem tudtam, mi az a húsvét hétfő, De mondták, ha elmúlik a hó, az is eljő. Érzem a tavasz illatát… van itt hólapát! Tegnap tavasz volt… ma még hallom a tél szavát. Kölnim befagyott, Nem kérek mustot, Kellene meleg dzseki… Szabad-e itt locsolni? Vecsés, 2013. 03. 30. – Kustra Ferenc
Oltalom Sziklás partodon menedéked, oltalmad az egyedüllét…
