Rózsa Iván: Világmaffia Szemet hunynak, fület vakarnak: Azt tesznek el láb alól, akit akarnak. Nincs szemtanú, csak zárójelentés; Egy élettel kevesebb: „na, és!” Minden politikus mindent túlél, Tőlük tán még a vírusuk is fél. Hullanak a művészek, a jó emberek: Ez a vírus netán szelektál, ez lehet?! Valaki egyszer intett jobbra, balra: Egy táborban volt […]
Rózsa Iván. Negatív utópia A patkányok mindent és mindenkit túlélnek; Még az Armageddont is… A patkányok okosak és senkitől, semmitől sem félnek; Elözönlik majd a tengerpartot is… A patkányok átveszik a hatalmat, mint csúcsragadozók; Ledöntik trónjáról még az oroszlánt is… Az emberektől immár nem tartanak, hisz ők múltba távozók; Ellepik többek közt Oroszlányt is… Nincsen […]
Bemondták, hogy itt a dér, lassan tán’, meg is jön, Már vastag az avar és nagyon remeg, félőn… Bemondták, hogy itt a dér, lassan tán’, meg is jön. Levéltelen ágak között, gátlástalan, törtető lesz a fény, Arra, hogy lesz még idén kellemes meleg is, kevés a remény… Levéltelen ágak között, gátlástalan, törtető lesz a fény. […]
Későn jött már ez a szerelem Mikor már lehullt az első hó Mégis elérte még a szívem S szeretni Téged olyan, de olyan jó Köszönöm a sorsnak Hogy Veled még találkozhattam én Köszönöm, hogy a kezem Kezedben pihenhetett még Köszönöm a sorsnak Hogy néha Rád gondolhatok én Köszönöm, hogy létezel Mást nem is kérek Tőled […]
Kapaszkodók és sürgetők Kapaszkodjunk itt az ágon Ócska levelek, Védjük meg a zsenge rügyet, Amíg még lehet! Bár dermed a víz és a fény Van lehetőség: Száraz testünk óvja “lelkünk”, A bölcsős reményt. Nem látunk mi több virágot? És lógunk a Semmi peremén? Húsunkba vájt a hideg szó: A bőrünkön A csont […]
Valami eltörött Kérdezlek. Válaszod, mint tüzes szikra, éget. Kérdezel, s én igyekszem, hogy méltón válaszoljak. Mégis, ezer sebbel jutalmazlak téged. Lelkünk kerítésén a lyuk mélyül. Látod? Szavakkal törjük, szálkák hasította sebek égnek. Érzed? Hallgatsz. Nem értesz, s én már rég nem értelek téged. Beszélj! A csend még jobban fáj. Sikoltanék érted, de, csak állok […]
Mint akkor ősszel Sok levél lehullott azóta. Ősz múlt őszre, tél után mindig vágyunk egy jobbra! A tavaszok könnyű szellővel az időt elfújták, mintha soha itt sem lett volna. Mégis, egy villanásra egy mozdulat, egy illat, egy arc, mely annyira hasonlít arra az arcra, a múlt időket visszahozza. Volt egy férfi. Sóhajom hozzá szállt […]
Rózsa Iván: Az ordító egér Az egér elordította magát, mire az elefánt megrémült. Lemondta a részvételt, pedig fontos estélyre készült. Az egér felébredt, mert a mancsa beleért a bilibe. Kiderült, az egészet álmodta, de sikerült felébrednie. Budakalász, 2020. november 27.
Rózsa Iván: Nincsen más út Hová visz az út? Örökkévalóságba? Vagy csak másfajta megalkuvásba? Ki, miben hisz; oda vezet az út. Reménytelenségből nincsen más kiút. Budakalász, 2020. november 26.
De szeretlek, be hiányzol! Mint napfény a borús tájból, Mint mosoly síró gyermekarcról, Mint illat bolti rózsákból. Hiányzol mint friss levegő A zárt ablakú szobákból, Mint csönd a zsongó nagyvárosból, Mint hűs víz a sivatagból. Napfény voltál életemben, Mosolyod mind rám sugárzott! Voltál ételem, italom, Élet-adó friss levegőm. Hiányzol, ki évek során […]
