Posted by
Posted in

Úgy vártalak

Edit Szabó : úgy vártalak . Haza hozott az ősz nekem, karjaimmal átölellek, nem érdekel már semmi más, lelkem ébred, megújhodás! . Mosolygok és ragyog szemem, boldog vagyok én szerelmem, miénk lehet ez a világ, hiszen kedves úgy vártam rád! . Éjjel-nappal, reggel-este, kérdeztem az eget,jössz-e, kerestem a lábad nyomát, mikor érhet el én hozzám? […]

Posted by
Posted in

Éj-szerelmem

Éj-szerelmem Ma átölelt az éjszaka, esendő, bús-meleg dala fülembe lopta hangját, öleltem volna vissza én, de jaj, kifordult fénykörén, takarva Hold korongját. Aztán egy nyári éjszakán velem maradt, éjfél után remegve csókolóztunk, talán a Hold is elpirult parányit távolabb gurult, ne hallja nászi hangunk. Velem szeretkezett az éj, s a mélybe húzó percnyi kéj hegyhátakat […]

Posted by
Posted in

Őszbe öltöztem

Edit Szabó : Őszbe öltöztem . Lassan folyó csendes patak, hegylánc orma benne maradt, partja mellett csoda szép fák, az ősz színét öltik még rá. . Kék folyó víz alig látszik, tarka színben úgy pompázik, piros árnyak, sárga fények sötét zöldek sűrűjével. . Fényes ősznek diadala, napsugárnak van hatalma, lassan tükröz ékességet, hogy a csodát […]

Posted by
Posted in

A magányos oroszlán

A magányos oroszlán Kiégett, kopár, porlepte vidéken süvít a szél, a sárgává száradt fűben gurul egy ördögszekér, s egyetlen élőlény ténfereg csak a pusztán: egy szomorú, tépett, magányos oroszlán. A perzselő nap alatt kóborol céltalan: a hőség minden csepp erejét kiszívta. Sóvárogva tekint a távolba: árnyékos fákra… de nem hűsölhet ott, mert nem tagja a […]

Posted by
Posted in

Dalod legyen tűz

Dalod legyen tűz Ha majd a szólamod te írhatod, nem úgy erőszakolják majd reád, s a némaságot felszakíthatod, dalod utódaid viszik tovább, ott végre már emelheted fejed, papírhajód a partra ér talán, elárad akkor hősi éneked a lelkek szőtte értelem falán. A dal legyen magasztos és szelíd, fülekbe mászó égi ritmusa a nincstelenre majd köpenyt […]

Posted by
Posted in

Égi lift

Égi lift Én éppen úgy akartam, mint ahogy te, mégis kipergett ujjaink között, pedig csak régi önmagát kereste szerelmünk, mára messze költözött. Ölelkezéseink emésztő lángja lehűlt az éjszakák gomolyködén, maradtunk csak magunknak földi mása, az égből visszahulltunk könnyedén. Az angyalok kisírt szemekkel nézik, mivé csitult a régi tűz, a vágy, halandók lettünk újra már a […]

Posted by
Posted in

Elmerengve

De jó volna holdnak lenni Csillagokkal keringőzni Csillagködös éjjeleken Csendes árnyként megpihennem… De jó volna füstként szállni Könnyű szélbe kapaszkodni Könnyű volna, mint az álom Tekergőzve tovaszállnom… De jó volna harmatcseppként Mámorosan, elmerengvén Ringatózva egy fűszálon Kacagni csak e világon… (2014)

Posted by
Posted in

Haláltánc

Ködszerűen telepszik rám az este Megbabonáz végtelen szépsége Halálról suttog a harmatos táj Ében fátylat terít szét bús árnyékán Táncra hívja a szél az álmodó avart Fénytelen csillagörvényből spirált kavar Vöröslő Hold vágtat a halál szekerén Villámokat szór a komor felhők elé Mint hulló vércseppek a rideg macskakövet Bíborra festi az éjjelt a halál keringője […]

Posted by
Posted in

Hegek

Testemen fut át, életem hegeinek nyoma, A fájdalom. A múlt kertjéből felvillanó emlék, Egy pillanatra megáll. Lelkemen fut tovább. Majd riadtan, rám tekint. Tudja, nincs tovább, heg maradt. A seb beforrt. Virág nyílik, a seb nyomán.