Posted by
Posted in

Egyedül rajta

A kicsi, fehér, jólelkű pirulák egy pohár víz hidegségével együtt akadnak meg valaki torkán.   Valaki a gyógyszerekkel a torkában A fejét rázza, Még ha nem is tagad semmit, Az égő házból először A fel nem tálalt reggelit menti, Kihasználtságát a karján ringatja, Pótolhatóságát egy antik bútor fiókjába csúsztatja, És cukrozatlanul is elfogadja a tekintélyelvet. […]

Posted by
Posted in

A kis papírhajó

A kis papírhajó E visszarévedő, konok magányban az álmaim között kutatgatok, talán maradt egy régi-régi dallam, talán maradtak még a mondatok, esetleg itt ragadt a félszavakból egy gondolat, mi összerakható, az asztalon kicsit gyűrötten ott áll az összehajtott kis papírhajó, amelyre írtuk apró titkainkat, terveztük azt a kis patakra bízni, reméltük, hogy leér az óceánba, […]

Posted by
Posted in

Vágóhíd

Vágóhíd Kilencszáznegyvenhárom vészes év volt, a Don-kanyarnál háborúba hajszolt magyarnak vére hullott rá a hóra úgy, mintha az csupán felesleg volna. A hős bakák mind vágóhídra mentek, ajándékul bután az őrületnek, a győzelemnek, bár reménye nélkül veszett sok ember ott a sírba végül. Majd százezernyi lélek ment halálba hóhérjaik bolond sugallatára, gyújtsunk mi gyertyát emlékezve […]

Posted by
Posted in

Az Élet Peronja

Az Élet Peronja Gyerek voltam, esetlen és mulya, sokszor megrémített az Élet Peronja. Elvesztem a sok vágány között, összezavart a hosszú sínek sora, s félelmem félelme a lelkembe szökött. Könnyeztem, sírtam, remegtem, a Kalauz is büntetni akarta a lelkem, mert egyetlen egy járatra sem volt jegyem. A mentrendet hiába néztem. Egy szó jutott eszembe: eltévedtem. […]

Posted by
Posted in

Szeretni fontosabb

Miért mondjam ki hangosan, ha az írott szó pontosabb? Miért bántod magad, ha szeretni fontosabb? Miért taszítja el magától, ha meg is kaphatná? Miért lakjunk városokban, ha szívekben is lakhatnánk? Miért kell hallgatnotok még mindig, ha ki is mondhatnátok? Miért űznek el, ha nem vagytok rontás, se átok?

Posted by
Posted in

Elfojtott indulat

Rácz Anita: Elfojtott indulat Csend van. Minden néma köröttem. Gondolatok tolakodnak lüktető elmémben. Fáj. Szabadulni tőlük nem tudok. Csend legyen!!!! Kiáltanék, de inkább hallgatok. Hallgatok…mert ha megszólalok, őrjöngeni fognak az indulatok, s tehetetlen dühömben olyat mondok, hogy végleg elveszítem azt, kit imádok. Így csak fortyogok magamban, s bölcsen csendben vagyok, s várom a távoli pillanatot, […]

Posted by
Posted in

A tavaszhoz

A tavaszhoz Kibomló, langyos, lázadó tavaszban, megannyi lélek úgy zokog ma fel, ősrobbanás utáni pillanatban, amint a tér bezárt időt ölel. Atomjait a tágulás röpíti, miközben új világokat teremt, varázsa csillagokkal kergetőzik, és lassan végül összeáll a rend. E vágyott március ma így zuhant rám, a lelkemig hatolt az illata, fülig belészerettem, lenge fodrát, nem […]

Posted by
Posted in

Születésnap

Születésnap (Belépés az 52. évbe)   Üres szavak csengtek, Mint a kötelesség bére. És nem örült, aki adta, De az sem aki kapta.   Volt, ki feledte korral… Fájt, hogy nem vagyok Már meglepett gyerek. Átöleltek, szabadulni vágytam, Örömmel menekült az ölelő is.   Nem volt aznap ünnep a szívben, Nem találtam sehol a helyem. […]

Posted by
Posted in

Mosd el eső

Rácz Anita: Mosd el eső Mosd el eső a bánatot! Fújd el szél a félelmet! Téli fagy ébredj fel, hívd meg teára a napot! Eső! Tápláld a szomjas folyót! Mint édesanya éhes gyermekét, De el ne hagyja tágas medrét mert mindent elsodor. Mínusz van. A víz is befagyott. Ablakon jégvirág díszeleg. Etetőben didergő cinege várja […]

Posted by
Posted in

Igék

Igék A kulcsra zárt magány szobája mélyén egy gondolat csupán mi hallható, az önsajnálkozás bolond igéje csak billeg egyre, mint a hintaló. Nem látod már a fényeket se balgán, könnyóceánon kis papírhajó, mi tartja benned még talán a lelket, miközben értelmetlen ott a szó. Bezártad hát a Héttoronyba szíved, de közben érzed, élni volna jó, […]