Posted by
Posted in

Álomhatár

Vitos Irén   Álomhatár   Lángra kéne lobbantani a megfakult csillagokat, a lámpafényben vonuló emlékek, alaktalan szörnyekké formálódott árnyai a szemhéjra ülnek, a félbehagyott történet sorai kavarodva szétszóródnak, a sötétség vámpírja kiszívta a színt a térből, sápadt martalékát félredobva lépte át a kikopott károgást, felrúgva a varjúfészket, sötét köpenyét ledobva ránk, míg a hajnal fel […]

Posted by
Posted in

Álmatlanság

Vitos Irén   Álmatlanság   Rendezetlenül mocorognak a gondolatok a nehézkes sóhajok párnáján, hol a gondok finom csipkéből horgolt ruhájában alszom el. Terhes álmok tülekednek, a törtető rosszak mind előbb sorra kerülnek. A rem fázisom tehetetlen, bénult bástyáján áttörve a védtelen tudatot leigázzák. A tűrhetetlen zaklatottság visszaránt, hideg verítékben úszva nyílnak a szempillák. Az eszmélet […]

Posted by
Posted in

Keserű

Vitos Irén Keserű   Kínlódva vedli kétségeit a hit, keserű így a méz, a szívben csak enyész, s lassan szem elől vesz a homokszemnyi boldogság a sivatag port kavart viharán. A félbehagyott remény története elcsendesedett a dűnetengeren, s valahol ott rejlik a védtelen, törékeny kincs. Együtt megtalálhatnánk, de a közönnyel telt lélek a reménynek buboréknyi […]

Posted by
Posted in

Engedd el őt

Engedd el őt ki elengedett, Nem kell, hogy fogja a kezedet, Ne rohanj utána, Hisz nem vár meg téged, Utol soha nem éred, Meg sem hallgat hiába kéred, Bármennyire szereted, Újra már nem kezdheted, Nem lesz vele jó életed, Ki aludt benne a tűz, Mely annyira lángolt, Nem verhetsz mellette tábort, Miért oly nehéz elengedni […]

Posted by
Posted in

Ne fojtsd magadba

Mutasd ki azt amit érzel, Ne szégyelld ha éppen vérzel, te is ember vagy ahogy én, A férfi is érző lény, Ne érdekeljen a rossz vélemény, Vállald fel a könnyeket, nem írnak erről könyveket, De ha mégis miért baj ez? Ahogy sírtál könnyebb lesz, Lelkednek is jót tesz, Ne búj el a világ elöl, Ne […]

Posted by
Posted in

Ajkam nem marad csendben

Miért kell hogy csendben legyek? Közben elvárod, hogy önmagam legyek, A saját hangom sem hallom, Nem kell, hogy így maradjon, Más meg ezen kacagjon, Ajkam nem marad csendben, Szívem, lelkem nem hagyom cserben, Téged is óva intelek a csendtől, Hiszen az téged is megtör, Adjál ki hangot magadból, Nem a csend parancsol, Ne féljen hangodtól […]

Posted by
Posted in

Ötszázan

Emlékszem pár hónapja, Az oldalnak nem volt hangja, Most már ötszáz ember tagja, Akiknek általam szebb a napja, Nem csak érzem ezt de tudom is, Biztattok visztek előre Általam, s általatok leszek több jövőre, Tudatjátok velem hogy több van bennem, És azt is hogy előre, tovább kell mennem, Felé mindig jó a vélemény, Az érdem […]

Posted by
Posted in

Sakk játszma

Az élet egy sakk játszma, Mindenki ezt játszma, De egy végtelen játszma, Mely sosem ér véget, Hiszen az ellenfeled maga az élet, Mindig vele szemben állsz, Bárhol bármerre jársz, Itt nem léphetsz hátra, Akkor sem ha előtt van a Mátra, Ahogy, elindulsz bármi jöhet, Az élet a földbe lökhet, Ha túl gyorsan mész Gödör vagy […]

Posted by
Posted in

Simogat a szél

Szelek szárnyán jött a fuvallat, Úgy éreztem, hogy engem vallat, Lágyan simogatta a hajam, Azt akarta, hogy meg halljam, Észre vegyem ahogy fúj, Nekem ez már nem volt új, Gondolta majd ő figyelmeztet Meg is tette szépen csendben, Fuvallata át járta a testem, De ez más volt mint eddig, Volt benne valami különleges, Olyan amit […]

Posted by
Posted in

Sírnak a felhők

Reggel van felhő mosolyát nem lelem, Szomorkás időt lát a szemem, Mintha bántották volna a felhőt, Sírva hozza az esőt, Eláztatja a házat mezőt, Boldoggá téve helyet, erdőt, A jó idő el fújja a szomorú időt, Mely a háttérbe szorította őt Előtörnek napnak sugarai, S egy idei ők lesznek a föld urai. 2020. Február. 18.