Posted by
Posted in

A lélekharang

Giling-galang… bim-bam… Szinte cseng a lélekharang. Bim-bam… giling-galang… Ki húzza kötelet? Minek? Lélek nem ad jelet, Végleg üresedett…? Lélekharang most már Örökre halk, néma marad… Csendes lélekharang… Vecsés, 2016. április 3. – Kustra Ferenc – HIAQ –ban írt; Stummer László, „Lélekharang” c. műve átirata a szerző engedélyével.

Posted by
Posted in

Egy kis szél

Tegnap egy kis szél meglengette vitorlát, Örültünk, nézzük, de nem mozgatja tatját. Igen, mondhatjuk, ez is több a semminél, Morbid, olyan, mint vacsora, kivégzésnél. Az igaz, ha állandó ily’ szellő fújna, Jobban lennénk és tán’ a fejünk se fájna. E fejfájásra bizony nem jó a gyógyszer Segítség volna a szél, legalább egyszer. Görcsölünk, mint hal […]

Posted by
Posted in

Néptribun

Hatalmasok… Felelősséget mikor vállaltok? Elit… Mikor lesz, hogy tesztek… a mindenit? Vezetőink… Mikor lesztek már képviselőink? Néptribun… Lehet, már a vég szele fúj, tribun?! Budapest, 2005. április 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Szívom a fogam

Nincsen saját hívem, és nincsen társam, A tollam, tenta nélkül, mibe mártsam? De van elit, ami(jaj!) gondoskodik, Magáról és ellenem gondolkodik. Tenni mit sem tudok… oka van, Az, hogy a hatalom náluk van. Én tennék, de nem lehet, Mert ki ellent mond… mehet. Csak szívom a fogam, búsulok, Mért ilyen a sors… elmélázok. Tennénk pedig […]

Posted by
Posted in

Reményünk

Hazánk sorsa borzalmas! Hol vörös katonacsizmák taposnak, Hol a tőke és bankok szorongatnak. Hazánk sorsa elképesztő! Mindig várjuk; a messiás megjelenik, Még mi várjuk; balsorsunk beteljesedik. Hazánk sorsa állandó! Reményünk; egyszer mi is urak lehetünk. Reményünk elszállt; bank-pénz rabszolgák lettünk. Vecsés, 2004, szeptember 28. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Enyészet ideje… 2/2.

Avagy, a múlás impressziói víziók? Az elmúlás, ördögtől való cselekedet? Vízióm, majd megyek… itt hagylak benneteket… Már Sátán Kerülget, Megfelelő Pillanatra vár. * A nyugdíjas már elfogyóban és le van írva! Lehet, hogy életében, végig, magát csak, „nyírta”.,. Ha Sorsod Mostoha, A halál csak Megváltás lehet. * Fáraók az elmúláskor ételt, italt vittek magukkal, Nyugdíjasnak […]

Posted by
Posted in

Enyészet ideje… 1/2.

Avagy, kegyelemről vízió? Versben és tankában… Kegyelem csak néz… Körben, enyész már minden. Múlás is múlik… Fekete rózsa nyílik, Halál csokrába illik. * Kegyelemnek itt Már nincsen semmi dolga. Múlás, múltba vész! A vég köpenybe burkolt, Sötét szíveken hurkolt. * Kegyelem leül, Lehet, megint elkésett? Utólag… minek? Kaszás mosolyra fakad, Ujjára élet akad. * Mindenfelé […]

Posted by
Posted in

A szívem ritmusa

Szívem ritmusa a haza jajszavát visszhangozza. Sok jó és igaz magyar elhullt a véres harcokba! Vörös lett a vértje és fű-zöldje. Győzött harc… az élet fejedelme. El, ne- veszítsd tenmagadat magyar! Onnantól neked, az élet fanyar És nem egyenesíthető kanyar! Szíveink ritmusa visszhangozza, a haza jajszavát! Senki ne feledje jó és igaz, elhullt honfitársát… Vörös […]

Posted by
Posted in

Őszi tájkép

Edit Szabó : Őszi tájkép . Bokrok sűrű tengerében bozótosból tör fel szépen, öreg nyárfa az ég felé, talán egyszer melléje ér. . Messze tekint körbe tájon, szeme látja valóságot, sudársága oly megkapó, utol érte már Ősz-apó ! . Ritkásodnak levelei, a zöld bokrok még elnyelik, természet él, míg teheti, megérintik ősz szelei. . Lent […]

Posted by
Posted in

Nyílt tavirózsád

(sedoka) Az opál gyönyör Borítson be teljesen… Nyakadban, izzadt hajad. Viharos kéjvágy Keményítse bimbódat. Köldöködben, izzadtság… * (10 szavas) Nyílt tavirózsád, a gyönyör kertje, Szirmaira forró csókok… közelről, belelehelve. * (sedoka) Vágyaink tánca, Eltáncolását várja Heves, táncos szerelem. Vágyaink tánca Kielégülésbe csap! Tánc, heves mozgásokból! * (Senrjú) Szerelem kardját, Beléd merítem tövig! Kéj áldozata! * […]