Posted by
Posted in

Jó lenne… Anett!

Jó lenne már játszani Anett! De nem olyat, mint egy kis-liget! Adjuk módját nagynak, Párnák közt a fagynak. Tálalj már kis fagyit, hideget. Jó lenne játszani, de mivel, Mi van az ember köszvényivel? Térdelni és állni Se, hát még csúszkálni… Ágyban… parázás jószerivel? Jó lenne kicsit veled… Anett! Ketten megfognánk a lényeget. Mindenki ítéltet, Ha […]

Posted by
Posted in

FOGD A KEZEM KÉRLEK

Ne, még ne engedj el,kérlek Még hamar a búcsúzás A szívünkben még ott a nyár Csak ősszel búcsúznak a falevelek Ölelj át utoljára még Forrón, mint a nap Perzselje szívem ez a bús érintés Fogj erősen, szoríts magadhoz Vigasztald meg lelkem még egyszer S jöhet az ősz, a bús szeptember De ma még kérlek ne […]

Posted by
Posted in

NOVEMBER…(Képes naptár 11.)

(Az enyészet hava) A tél előcsarnokában nagy a sürgés forgás az aranyfürtös Őszapó pakolja kellékeit, készül átadni a helyét a hideg, Zúzmaraszívű Télanyónak. A fák elhullajtják tiri-tarka Levélruhájukat, lábunk alatt halkan zörren az avarszőnyeg, sün család menekül riadtan. Jeges szelek fújnak, eső áztatja sóvárgó vágyaink elhaló párájában fuldokló csendszürke világunkat.

Posted by
Posted in

Az őszi szél oboája

(3 soros-zárttükrös) Kint a mező szélén van egy romház, Tanya volt valamikor, nincs már máz… Kint a mező szélén van egy romház. (apeva) Kinn, Távol Mindentől, Áll egy üres Roskadozó ház. * Ajtó félig leszakadt, ablaküvegek betörtek, Legyek itt már nem járnak, megdöglöttek, elköltöztek… Ajtó félig leszakadt, ablaküvegek betörtek. Nincs Ablak, Sem ajtó Rajta. Már […]

Posted by
Posted in

ÉN MÉG HITTEM A JÓBAN

Mint a gyémántot Csiszoltad bánatom Drágakőként adtad S ez lett a halálom Hittem a jóban Hittem az őszinteségben S ez lett a végzetem Tőrt döftél szívembe Nem volt kegyelem Sírtak fennt a csillagok Sírt a sötét éj Potyoktak könnyei Szomorúan nézték Az óceán habjai Még a kőből is könny fakadt Patakokban csorgott Futott a réten […]

Posted by
Posted in

S. F. : Kinyílt már a Hold az égen

Kinyílt már a Hold az égen   Kinyílt már a Hold az égen, Virág nőtt a sötét éjbe.   Rövid árnyékot festeget, Magasan jár az ág felett.   Madár repül, mélybe szédül Villanydrót elébe feszül…   Zörrennek a zord huzalok Vízbe hull az esti dalnok.   Nagy szemével távcső nézte, Tollaiból szirmot tépett.   Kerülgetem […]

Posted by
Posted in

Őszidő is lejár…

Van, hogy az őszidő is lejár, neki is biz’ véges az ideje, A szép színes világnak -avar véggel- is eljön egyszer a vége! Az ősz is lejár, neki is véges ideje, biz’ szabott a léte! Van ez a hol kellemetlen, hol nyirkos is… szűkölő, redőny-ködfátyol, Ha látni akarunk, sohasem engedi, éppen bűvölő a fátyol. Bandukol […]

Posted by
Posted in

Régi falusi spájz

Edit Szabó : Régi falusi spájz . Bizony, régi emlékként tér vissza mikor még a spájzba kutakodtam, nem volt ugyan elzárva előlem, mégis szülém volt a kezelője. . Tele volt az minden “disznóssággal”, felkötözve lógott a kamrában, szalonnák, sódarok és kolbászok megfüstölve vártak fogyasztásra. . Zsíros bödön tele volt egészen, bizony ízlett a finom kenyéren, […]

Posted by
Posted in

Őszi színvilág

Szín-kavalkádok, minden irányban másként Láttatják, hogy ősz színei, hogy változnak. A színek változásai mindenütt kissé másként Mutatják meg, hogy a fű, a növények, hogy változnak! (Senrjú) Színes ősz zizzen, Ahogy avarban lépek! Halkan recsegés. * Köd hull színekre, De színek nem bújnának… Köd, könyörtelen. * Síró, szitáló Köd… még ő a magányos. Színek, párában! * […]

Posted by
Posted in

Remény

Előttem halomban állnak a betűk, szavakká nem forrnak össze! Írnék ma nyári dalt, mosolygó derűt, de a sors ma nem így kötötte a szemeket! Ma mind csak fordított! Magából ordított ellenszegülés! Alámerülés… Halomban sírnak a betűk, szótlanul fel-, felzokognak! Hiába írnának derűt, a lélek most nem látja, hogy vak! Hogy hol van a sebre a […]