Vándorének
Posted by
Posted in

Vándorének

Vándorének Hogy zúg az erdő, az ős-merengő, hallgatom én, az örök tekergő. * Nézd a törzseket, szokták az eget és a földet is. Rend csak így lehet. * Szegény szél árva, foszlik ruhája, csupasz ágak közt bolyong sírása. * Örök-vén hársak, kérgükre szárad a sok elmúlt és jövendő század. * Hogy zúg az erdő, az […]

Posted by
Posted in

Fa móló

Az óceánt is elérte a bíbor naplemente, A Nap fölöttébb alacsony járt, ez este-lemente. Szivárványként verődtek vissza a vízfelszínről. Biztosan, olajfolt került oda… vízfelszínről. (3 soros zárt-tükrös) Lassan ereszkedett le a nyárias este, Remény volt… nem múlik el, szép az este csendje… Lassan ereszkedett le a nyárias este, A móló végében még ücsörögtek horgászok, Akik […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Fal

Rózsa Iván: Fal (Tucatnyi haiku) Várd ki a végét! Jerikó falai is Leomlottak rég… Bármerre indulsz; Kőfalakba ütközöl… Benned a hiba? Harminc éve már, Hogy leomlott Berlinben A fal… Schönen Dank! Téglák falaznak Egymásnak; történelmet Hamisítanak… Nem vette be hát Eger várának falát: Török meghátrált! Míg más éhezik, Te halat falatozol, Majd vad a menü… […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Vérző feszület

Rózsa Iván: Vérző feszület Az abnormalitás a normalitás, Nem divatos az igazmondás, Idejétmúlt már a becsület: Sír és vérzik most a feszület… Budakalász, 2020. szeptember 19.

Posted by
Posted in

Lelkemben vihar

Az egész egy kárhozat… „Egyszer a zúgó vihar úgyis elcsitul, Előbb-utóbb a háborgó lelked is felvidul. Nem kell hozzá más, csak egy kis akarat, Hát fel a fejjel, és ne hagyd el magadat!” Ugyan-ugyan; (Oximoronban) A te lelked, talán már meg is szűnt, szerintem nem létezik. Gazdag űr lett az életem, hanyag létünk, együtt lélegzik. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Maszkoviták

Rózsa Iván: Maszkoviták Moszkovitákat követték a maszkoviták: Szabadrablásnál ők sem hagyták alább… Cseppet sem sajnállak titeket, birkák! Csak minket, hogy ugyanazt a levegőt szívják… Budakalász, 2020. szeptember 18.

Posted by
Posted in

Tisztaságnak lehelete

Edit Szabó : Tisztaságnak lehelete – Tükörvers . Zöld fűszálon csillagözön, létezését megköszönöm, illata az orromig ér, az utamon tovább kísér, utcán, téren, trolibuszon, messzire visz habitusom, tisztaságnak lehelete körül vesz az életemben. . Körül vesz az életemben tisztaságnak lehelete, messzire visz habitusom, utcán, téren, trolibuszon, az utamon tovább kísér, illata az orromig ér, létezését […]

Posted by
Posted in

Majdnem odaértem

Felébredt a Nap, nyújtóztak egyet a fák is, harmatgyöngyök csillogtak a fényben. Első villamos a sínen harsányan csengetett, egy kis lépésre voltam, majdnem odaértem. Cikáztak a gondolataim milyen lesz az este, találkahelynek a hirdetőoszlopot kinéztem. Dugóba kerültem, ezt már a Hold megleste, egy kis lépésre voltam, majdnem odaértem. Vártalak téged a hegyen, kitártam a kezem, […]

Posted by
Posted in

Van nap…

Van nap, hogy magamat oly jól elfoglalom, sok apró-cseprő dolgom sorra meg is oldom. Főzés, mosogatás, azután még egy bolt, hasonlóan ahhoz, ahogy régen is volt.   Hasonló ez ugyan, de mégsem ugyanaz! Belépek az ajtón, és csak a csönd fogad. Nincs az üdvözlésed, sok vicces kérdésed, s nincs akinek adjam forró ölelésem.   Fotód […]

Posted by
Posted in

Lassan betakart a sötétség… 3/3

Képzeletem…. Nézem, rám tört éjszaka megtöri a képzeletem alkonyát Sötétben, most mi sem oldja fel… sötétben a végtelen határt. Éjszaka is mindenki tovább vívja –állandón- saját harcát, Az élet, mint sors alakítja a felettünk lévő hatalmát. Csak ücsörgök a kertem padján, bámulok bármerre, De nem látok semmit ebben a sötétben, semerre… Vaksötét, mint óriáskígyó, ölel […]