Egyensúlyban tartom magam, Nem töröm szét vastag falam. Hiszem egyensúlyban van, Kitörtem a követ mely felborított, Néha másfelé taszított. Van aki felemel. Nem mással mit szívével, Tekintetében ott a dobbanás, Körbevesz a sok útitárs. Szinte már minden más, Elsodor az áradás, Úszok velük együtt , Az egyensúlyom felvette a kesztyűt, Már nehéz kihúzni a talajt […]
Kortyolgatom szavaidnak ízét, Jobban szeretem mint a pohár vízét. Az íze sokféle, Van benne szeretet, Megdobogtatja szívemet. Élet buborékokkal van tele, Sok minden fér bele. Szavaidnak megvan a helye, Megtölti lelkem mélyét, Várom karod ölelését. Csak érezni akarom kezed, Ölelkezve szorosan, Kacagni hangosan. Arcodat érinteni, Kezem puhaságát érezni akarom, Látni a mosolyt csodás ajkadon. Tele […]
Sorsom siratni értelmetlen, Nappalokon éjjeleken. Benne vagyok sorsomban, Minden rajtam múlik. Ki máson múlhatna? Én vagyok a sorsom kovácsa, A semmiért nem jár pogácsa. Napjaim hulláma változó, De nálam van kapaszkodó, Nem hagyom sodorni magam, Ha kell felépítem vastag falam, Sorsom nem lehet bizonytalan. Kopott utcának léte nem veszélytelen, Ennek nem tehetem ki életem, Tennem […]
Valahová bekerül az életem, Perdül,fordul akár a világegyetem. Nem tudhatom előre ki lesz a kedvesem, Kilépek az élet kapuján, Egy nap reggelén. Ott állok a körforgás peremén, Járnak a gondolataim életem szerelmén. Kevés bennem a csalódás, Hív egy állomás, Hol könnyek törhetnek rám, Nem lesz alvó éjszakám. Ágyam egyedül marad árván, Egy kis munka vár […]
Tengeri hullámokon át evezek hozzád, Odaadom neked életem sorsát. Felfedeztem szívedet Tenger hullámain, Csobbanó vízbe repítettek vágyaim, Utánad evezek nem adom magam senkinek. Tombol bennem az adrenalin, Végig úszom tenger habjain. Hallom hullámodnak zaját, Beteríted agyam gondolatát, Partot érek szerelemtől fűtve, Szívedet mossák a hullámok. Te vagy akire várok, Tengerparton csorgó vízben állok, Szíved lett […]
Sietek hozzád, hogy erőt adjak neked, Szorosan fogva kezed. Nem kell semmiért sem küzdened, Mindig Itt leszek veled, Erősnek kell lenned, Ne Hagyd Legyengülni tested. Az erőt szívedben is kell keresned, Felébresztve téged bársonyos reggelen, Arcodon simítom kezem, Testem erejével segítelek, Életet adva lelkednek. Erőt testednek a szívednek, Pillantásodból eltüntetem a fájdalmat, Testedbe fektetem energiámat, […]
A semmi közepén… Közelít az este, csend szorít és magány. Téged várva nézek ki szobám ablakán Üres az utca, már sötét az ég, fura árnyékokat rajzol, a lámpafény. Ismerős vendég a tompa fájdalom, már csak emlék, a mosoly az arcodon. Illatodat őrzi a párna az ágyamon. Bőröm alatt érzem, zúgva lüktet a vérem. Remegek […]
Másnak lenni… Embernek maradni hogy lehet sordódni – mert a végzet vezet. Lassú kín, vergődve feljutni oda hol másoknak mutatni kell azt amit el kell fogadni. Mi a jó, mi a szép, más szerint? Ki dönti el, hogy legyint vagy int az akit követsz, kit tisztelsz mert ott a félsz, vajon majd megfelelsz? […]
Egér motoz a kamrában, finom ebédet keres, nem talál mást a sarokban, csak penészes kenyeret. Sajtra fájna pedig foga, sárgára és nagylyukúra. Attól nőne, szaporodna egér család bent a lyukban.
Vitos Irén Meglátni… Mosolyod fénye zuhant ma rám, megláttam ragyogni a barna szemfenék legmélyén felcsillanó szikrát, éreztem, amint a kialudt szív kanóca lobban, a kohó berobban, s lelkemet a tiedbe olvasztva valami közös, emberfeletti megfogan, a megrezzent megfoghatatlanság, egy moccanás, véset a szívben a bal pitvar falán, végzet, ráeszmélés, elnyomom, csak a szárnyalást […]
