Posted by
Posted in

Hárpia

Edit Szabó : Hárpia . Különös lény kapaszkodik ágba, gyönyörű szép nő, ő egy hárpia, karjaiból hosszú szárnyak nőttek, lábujjain karmokat növesztett. . Nem minden nőből lehet hárpia, áldozatként muszáj változnia, szép arcában méreg s harag csillan, szárnyát felemeli, karma villan ! . Ellenségét gyorsan megemeli, ég-föld között szállva megrepteti, lent a földön és fent […]

Posted by
Posted in

Gigászi játszótér…

Világunk a gonosz gigászi játszótere. Olcsó játékszerként bánik velünk, majd kifacsarva félredob bennünket egy poros sarokba. Miért hagytuk, hogy így legyen? Miért hagyjuk, hogy ilyen legyen? Hála érte, hogy nem lesz mindig ilyen! Isten a vesztes csaták nagy megfordítója, a lehetetlen előtte nem akadály.

Posted by
Posted in

Az első őszi vihar…

(Septolet) Hűvösek reggelek, Erdőben lépdelek. Ménkűbe megyek…? Vihar közeleg, Ázás didereg! Rohanok haza, Isten szamara… * (10 szavas) Már nem járok kis-gatyába, Hűsült biz’ az idő mára, Nyár meg jól fölmászott fára… Mese nincsen, itt van az időváltozás, Hozta is magával azt, ami haragvás, Nagy szélvihart, Vizes vihart. Levegőben cserepeket összekavart, Eső meg összegyűlve pincét […]

Posted by
Posted in

Vivaldi hallgatása közben

Vivaldi Stabat Materét hallgatom, Szívem-lelkem betölti e zene! Milyen gyönyörűség! Megrendítő szépség! Sose érne véget, titkon azt kívánom.   Szemem előtt egy gótikus kápolna Gyönyörű ívei, színes ablakai… Hiszen én itt jártam, háromszor is voltam! A Sainte Chapelle-re ismerek boldogan.   Emlékek százai tolulnak fel bennem Fiatal évekről, sok-sok utazásról! Régi szép időkre vissza kell […]

Posted by
Posted in

A legszebb színező

Edit Szabó : A legszebb színező . Patak partján aranyló táj tükrözi a kék eget, fehér hídján által mehetsz, másik partját élvezed ! . Sárgán rikít a fa ága, látni lent a levelek rőtes barna színbe vesznek, ám az arany hiteget. . Kora őszi színpompában a varázslat megragad, szemem fényét kápráztatja csodás őszi hangulat. . […]

Posted by
Posted in

Erdei patakok csobogása

Hangod volt: erdei patakok csobogása. A simogatásod: könnyű szellő tapintása, Arcod: napom Napja, éjem Hold-világa. Hiányod, mit érzek: A legsötétebb tárna.   Nézzük egymást – csöndben nézzük Nekem könny ül a szememben De te mintha mosolyognál Ravaszkásan, ahogy régen, Úgy mosolyogsz – a fényképen.   Szomorú vagyok nélküled, Szívem egyre összébb szorul, Sütök-főzök, s közben […]

Posted by
Posted in

Köd előtted, köd utánad…

A várost reggeli köd lepi, Ködbe vesznek utcái, házai, Lehet, itt vagy a közelemben, Csak a köd takar el előlem.   A völgy mélyén köd ül, A völgy is ködben ül, Árnyak suhannak a ködben, Miért nem jelensz meg előttem?   Az erdő ködben áll, A fák közt ködgomoly. Ha ott kerülgeted a fákat, A […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kegyetlenül szép, új világ

Rózsa Iván: Kegyetlenül szép, új világ Ment a harc a koncért, Győztek rendre a legaljasabbak. Közel hozzájuk a kondér, Így ebből csak ők zabálhatnak. Ha kiürül egyszer a kondér, Odébb állnak íziben: A pucájukban nincsen vér, Pénz folyik az ereikben. Ám ha eljön az a nap, Mikor az összes kondér kiürül; Minden ember magára marad, […]

Posted by
Posted in

Rozsdaszínű ősz

(Anaforás, 10 szavas duó) Hamarosan elkezd az ősz rozsdásos lenni, Színeinek kavalkádja, meg tündökölni. Hamarosan bemutatja új ruháját ősz, Kelleti magát, rángatózva, mint egy dizőz. (septolet) Színvarázs Csábos hatás, Szemnek varázs. Ősz blúza aranysárga, Rőtbarna a szoknyája. Illeg-billeg, Míg díszeleg… * (3 soros-zárttükrös) Ami suhan a fák között, az már az ősz szele, Még csak […]

Posted by
Posted in

BÚCSÚZIK A NYÁR

A mogorva, kopott úton Szomorúan elsuhant a nyár Roskadtan búcsúzik, baktat tovább A szívekből a reményt rég kiűzte már Az idő gyorsan pereg, közeleg a tél A lombok sűrűjéből egy lehulló falevél Őrzi még a nyár tovatűnő fényét A múlt emléke még fáj nagyon De már szétszóródik a szélben Lehet, hogy a csodás ősz A […]