Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Végtelen végeken

Rózsa Iván: Végtelen végeken Végtelen végeken: Megpihen értelem, Túlcsordult érzelem, Nincs többé félelem, Nem kell már élelem, Manna az ételem, Véget ért életem; Istennél kényelmem… Budakalász, 2020. október 9. Éjfél után fél egykor…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Isteni kegyelem

Rózsa Iván: Isteni kegyelem Féktelen végtelen, Végez a végeken, Ember itt védtelen; Segít az értelem, Korántsem véletlen, Isteni kegyelem, Istent ott ölelem: Végtelen végeken… Budakalász, 2020. október 9. Már éjjeli negyed egykor…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Féktelen végtelen

Rózsa Iván: Féktelen végtelen Képtelen kép, Végtelen vég, Ember elég, Állat felég, Megyek feléd, Megyek eléd, Féktelen fék, Értetlen nép… Budakalász, 2020. október 9. Éjfél épp elmúlt…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Képtelen kép

Rózsa Iván: Képtelen kép Az ég már nem éktelen kék, A szék tűzre dobva ég, Az üst félig finom füst, A tűz innen messze űz, A test enni is már rest, A fess festő nem ily képet fest, A kép is esdve ragyogna még, De a vég mindenkinek eljött rég… Budakalász, 2020. október 8. Éjfél […]

Posted by
Posted in

Könyvremek (apeva-poéma)

Bár rég volt, emlékszem azért, mikor megszerettem a sok könyvet szülői házban szőke fiúcskaként – rám várt a polc, mint egy nagy hajó kies betűtengeren, s én ezt az óceánt lelkendezve felfedezhettem. Mi vajon hát a könyv? Mitől remek? Készítője ki? A külcsín és belbecs együttese, mely felszenteli, és jó, ha arányos, tapintható, kézzelfogható. De […]

Posted by
Posted in

Gyötrő tavasz

Gyötrő tavasz Konok bazalt fellegek kaptatnak az égen, alant a föld mégis az aszálynak hódol. Nyárrá vénült a tavasz, nem olyan, mint régen. Esőkről lódít, és holt szirmokból jósol. Lázas magányán tűnődik a kies utca, nyomasztja a veszni vágyó esők képe. Csend szövi napjaink és van, aki azt súgja (mert már fáj a térde) Vállaljuk […]

Posted by
Posted in

Szeretnélek megtalálni…

Isten, hol vagy? Szeretnélek megtalálni… Minden idegszálam, testem minden Sejtje tudja és érzi, hogy létezel. Kereslek a nap minden pillanatában. Fürkészem a bezárt eget nappal, a Sejtelmesen világító holdat, És a pislogó csillagokat éjjel. Folyton szólítalak, de nem felelsz, Néma vagy, mint hatalmas hegyek. Isten, hol vagy? Szeretnélek megtalálni… Harmati Gyöngyi S.D.G.

Posted by
Posted in

Önfejlesztés

ÖNFEJLESZTÉS Amikor elindulunk az önfejlesztés útján, még nem is sejtjük mennyi feladat vár ránk! Nem csak a külvilággal kell megküzdenünk, a legnagyobb csatákat magunkkal szemben kell megnyernünk. Sok általunk eddig fontosnak vélt dolog esik áldozatul, de hamar rájövünk, hogy ezek nélkül is minden jól alakul. Először magunkkal kell megbékélnünk, azután lehet csak útrakelnünk. Eddig se […]

Posted by
Posted in

Aranyhaj

Edit Szabó : Aranyhaj . Tükörarc virul egymásra, anya néz lánya arcára, két szemében gyönyör csillan, tekintetük összevillan. . A nyugalom árnyékában tudatosan áll a lányka, anya két kezével fogja, szőke haját simogatja. . Aranyszőke hosszú palást lassan elhagyja derekát, keretezi kerek vállát, nem remegtet meg kiáltás. . Fésülése méltóságos, aranyhajat nem húz átkos, simul […]

Posted by
Posted in

Álmatlan éjszaka

Edit Szabó : Álmatlan éjszaka . Teli holdfény gömbölyödik, fénye egyre erősödik, fejem puha virágágyon, még sincs álom szempillámon. . Nálad jár a gondolatom, a te ágyad hol van vajon, hozzád küldöm két karomat, ölelje át vállaidat. . Nyitott szemem messzire lát, édes szádra csókot is ád, belenézek két szemedbe, tengerkékbe beleveszek. . Éjszakám álmatlan […]