Ha ledűlnek falak, Romba dől az összes vigasz! Jő, reménytelenség! * Jön a végrehajtó Visz mindent, lefoglalt a ház. Költözés, erdőbe! * Könnyet akarsz? Sírjál… Bánat ellen, ez tán’ gyógyír! Te vagy bús, úgy sírj Te. * Vadvirágos réten Kirándultam, nekem régen. Üdítő virágok. * Erdők, mezők zöldje Jó kis látvány a szemünknek. Szemgyönyörködtető. * […]
Szivárvány nem látszik Súlyos esőfelhők alatt. Letakarva, szépség… * Mélán bámészkodok, Tekingetek a világba. Biztonság magánya. * Ínség alatt a vár! Védők, így még meddig bírják? Győz, hazaszeret! * Ostromolták Jajcát, Török, oly’ nagyon elszánt volt. Győzelem! Diadal! * Szép ametiszt serleg, Miből bátran isznak ivók! Hiszik, nem rúgnak be! * Az igazságérzet Akit folyton […]
Kutya rabláncon van. A lánc erős és nem szakítható. Szárnyaló szabadság! * Kint úgy szakad a hó. Gyerekek szánkóznak, de jó! Lapátolt hókupac. * Nyárestén bográcsoz Család apraja és nagyja. Füst marja szemeket. * Kirándulás arra… Virágszedő munka, réten. Vihar! Bőrig áznak. * A lúdtollam hegye Úgy serceg a pergamenen. Kopott hegy nem ír jól! […]
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös) Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést, Ezzel megkezdte ellenem a végső semmisítést… Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést… Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon, Ráérősen nézelődők, a legelésző barmokon… Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon. * (Septolet) Mi lesz? Vész lesz? Kerítésem lesz? Semmim szétfolyt! Nem […]
Rózsa Iván: Kiábrándult Jézus Már szemernyit sem fáj az önzésük, Már felülről szemlélem pitiánerségük, Már nem érdekel a világ megváltása: Váltsa meg mindenki magát, s ne bízza másra! Budakalász, 2019. szeptember 27.
Rózsa Iván: Súlytalanság Fent az űrben súlytalanul… Lent a Földön súlytalanul… Fent lebegni, mint valami madár… Lent senki sem mondja: „érted kár!” Budakalász, 2019. szeptember 27.
Rózsa Iván: Hazug… (Haiku-változatok) Hazug istenek Hazug prókátorai Szájából sár dől… Mindig a rossz győz: Hazug most is a világ – E dimenzió… Hazugságok és Féligazságok mocska Zúdul egyre ránk… Hazug emberek Az igaz mondatokat Is csak szajkózzák… Az igaz ember Sohasem fanyalodik Hazug tettekre! Hazug mondatok Tagadása, nem biztos, Hogy már igazság! Bután hazugot […]
Este a gangon, csak ülök én csendben, nem rombolom a rendet, Sötétben templomi harang szól, halkan meg is töri a csendet… Körbenézek, sötét pillanat elvarázsolja a lelkemet… A kettő együtt olyan szép, hogy kicsit leteszem a pennámat, Hátradőlök, és élvezem, mit a láthatatlan nekem nyújthat… Csillag bár világít, de a sötét valahogy olyan élő, Az […]
Életvízió… (Bokorrímes) A csend hangja, kopott nemez papucsban jár, Hogy kopoghat a kövön, arra nagyon vár… Látszik, hogy egy kőfal mögött, megállt immár. (Septolet) Papucsban járna, Csendnek hangja, Ha Volna lába. Toporogna, Ha járni tudna, Sőt még kopogna… * Hangja… nem is létezik, talpa alatt kő csikorog, Nyekergésre az arca, vérfagyasztóan vigyorog… Leül egy padra […]
Távozás (Nagymamám emlékére) Elszállnak a fürge évek, gyorsabban mint gondolnánk, Hulló hajad fakó fénye meglibbenti az orgonát. Eldöcögött a hosszú élet, végtelen síneken tovább osont. Távolba nézve vonat alak sejlik, mint a szürke köd magába font. A közeledő szerelvényt fekete mozdony húzza, A kocsik színét az élet már tarkára mosta. Látni ott keserűt és szépet, […]
