Posted by
Posted in

A Balaton sima tükre

A Balaton sima tükre szelíden ring a keszthelyi öbölben. Dél van. Nesztelen csend ül a tájon. Távoli hegyek kék sziklái őrzik a part rajzolt vonalát. A nap zenitjén áll, sugarait visszaveri henye hullám. Egy-egy vízcsepp fénylő drágakő.

Posted by
Posted in

A Balaton dicsérete

A Balatont látva a végtelent érzed, múltja messze tűnt századokba réved. Színe-ragyogása szemed kápráztatja, nincs a földi bolygón, mi ezt felülmúlja. Mert illata bódító; széljárta víztükre napban csillogó; holdsugár fénye ezüstben ragyogó; víz fodra zöldje, kéke változó,  pompája a lelkedbe markoló.   Ha ott állsz a partján, megérint a csendje, hozzád szól az élet magasztos […]

Posted by
Posted in

Vadászat…

Libbent a szoknyád, ó, Barbara, Pont nem arra néztem, én marha. Életpillanat volt, Mi nem halmozódott. Férfiembernek, úgy fáj ez ma. Csak jöttél velem szemben Böske, Csinosságod… látókörömbe. Élmény volna veled, Sütizni, ha eszed, De, Te buszhoz mentél eleve. Együtt kéne ülnünk, úgy vágytam, Presszóban társra… nagyon vágytam. Eszter mond, merre jársz? Vagy valahol rám […]

Posted by
Posted in

Négy gyertya beszélgetése…(Akrosztichon)

B éke vagyok, lángom azúrkék fénye É gi jelként világit a sötétségben K eressetek míg megtalálható vagyok E l ne űzzetek önző vágyaitokkal. H it vagyok, lángom hófehér fénye I gazságot hirdet a gonoszság világában T ámasszatok létrát az ég és a föld közé. SZeretet vagyok, lángom rubint piros fénye E egymáshoz vonja kihűlt szívetek R eszketeg lelketeknek melegséget hozok E gymás felé nyújtsátok ki […]

Posted by
Posted in

AZ ÁRVA KIS ŐZIKE MESÉJE

Kerekerdő közepében Élt egyszer egy őzike Éjjel – nappal szomorkodott Nem volt neki senkije Megsiratta a napot Éjjel meg a csillagot Bánatában útnak indult Keresni a boldogságot De az tőle elfutott Hegyen – völgyön barangolt Találkozott egy kősziklával Kinek arany szíve volt Fájdalmán, hogy enyhítsen Árnyékában megpihent S a nagy szikla az őzikét Átölelte gyengéden […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A teremtés koronái

Rózsa Iván: A teremtés koronái Újra virágok, újra rózsák; Megint pillangók: élet-morzsák. Újra szerelmek, fáradt esték; Megint gyötörnek, megszenvedték. Bimbóból szirom, nyíló virág; Lárvából lepke: szép, új világ. Képtelen korszak, emberiség; Változatlan kór: töketlenség. Van új a Nap alatt: szép, új virág. Nincs új a Nap alatt: ember-világ. Minden virág, lepke: tökéletes? Ember, ki érdekből […]

Posted by
Posted in

Ez, nem kamu

Nagy közleményem van… Laura! Sétáljunk, vagyok bokrok ura! Ott majd ölelgetlek, Mennybe repítelek. Ó! Ha hangod már zsongítana. Nem receptekre vágyok, Lau! Olyra’, mit ne halljon a falu… Nyögjél nekem sokat, Adj kéjes hangokat. Élvezném kéjed, ez nem kamu. Lepj meg, finom orgazmusokkal, Kenj össze az izzadt hasaddal. Kéjfogadód leszek, Veled élvezkedek. Küzdök majd, szerelmi […]

Posted by
Posted in

FEKETE KARÁCSONY – ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE

Ülök a szobámban Mely a nyugalom és a béke köveivel van kirakva Ülök s elmerengek Előmbe reszkető kezekkel fényképed teszem Szívemet átjárja a fájdalom S a szememből forró könny pereg Úgy fáj benne a lélek Mert már nem mondhatom el Néked Hogy mennyire szeretlek Édesanyám Belül a lelkem háborog Nyugodalmat sehol sem talál Úgy szeretném […]

Posted by
Posted in

Tél, tavasz, nyár, ősz

Ha azt hallom, tél, a télre gondolok, a sűrű havazásra, a hófehér tájra, az évszakra, amelyben épp vagyunk.   Ha azt hallom, tavasz, akkor gondolok az éledő tájra, az első hóvirágra, és várom a tavaszt.   Ha azt hallom, nyár, egy fára gondolok, a kertvégi nyárfára, s persze nem mellesleg a nagy vakációra.   Ha […]

Posted by
Posted in

DECEMBER…(Képes naptár 12.)

Tizenegy hónaptestvér egy nagy asztal körül ülve Izgatottan várja legidősebb bátyjuk megérkezését. Dércsípte pirospozsgás arccal December be is toppan Hamar nem váratja tovább kedves vendégeit. BárMindegyikőjük csupán egy röpke hónapig uralkodik Évente, mégis békésen adják át egymásnak a stafétabotot, Így volt ez az idén is, így lesz ez jövőre is bizton állítják. Kedves emberek boldog új esztendőt […]