Gunyoros Humoros az élet, kellemes, mint mikor a tűz megéget. Cifra gondolatok járnak és kélnek, piszkálgatják a benned rejlő, kíváncsi érzelmeket, és egyszer csak felébredsz, feltárod az eleve is nyitott szemed, és a csalárdság köpenye hipp-hopp, elszökken. Érzéki érintések bújtak az ujjbegyeidben, kacérság csillogott lelked tükrében, meleg hangon szólítottál a nevemen. És Én találtam volna […]
Égi-test Mosolyogni látni Téged mindig olyan, mint a napocska az égen. Ragyog s fénylik, még akkor is, ha gyengül a fő alkotóelem. Sugaraid beárnyékolják a rosszkedvet, legyen villámlás, eső, hűvös szelek, sosem fázom, ha a lángcsóvák átölelnek. Bőröm még csillagos estén is viseli a lenyomatod, télen a havon én is csak olvadok. Néha persze fáj, […]
Szurdok Felhők gyülekeznek, a nap bujdosik, lélek a szurdokba esik. A hasadás szűkül, karcok nyoma bőrön, a kapaszkodástól beszakad a köröm. Vér tapad a kőre, duzzadt cseppekben hullik a földre. Ha leesik. Végtelen a zuhanás, az alját látod, olykor nem, behunyt szemmel rimánkodsz, hogy tested végre megérkezzen. Becsapódsz; sóhajtás. Lent vár rád a Pokol vagy […]
Hervadó virág Étvágytalan és íztelen ez a világ, mellettem egy cserépben hervad a Virág. Régen tündökölt a napon, vágyta az esőt, és csak duzzadt, viszont egy seb tört fel a száron, és már piros színben folyik le róla a harmat. Étvágytalan és íztelen a világ, és fogalmam sincs, volt-e valaha a cserépben Virág. Nagytálya, 2020. […]
Ambivalencia Gondolni akarlak semminek, rossznak, és néha azt remélem, tényleg az vagy. Segít, ha annak érezlek, segít, ha elereszteni szeretnélek, mert az általam alkotott képmás egy méreg. Élet és halál között billeg ez a mérleg, néha olyan jó, mikor bizsereg, néha olyan rossz, mikor nem élek. Megőrjít a kettős érzelem, egyik nap olyan, másik nap […]
Apró sóhaj Lüktet a szívem a dobogáson túl, szememből a könny a testemre hull. Beszívom, felszívom, újra bennem él, ha nem szorulna a mellkasom elengedném. Elereszteném, távolodna már végleg! Mert fáj mindenem! A mellkasom, a szívem, de leginkább a lelkem, és Te nem is tudod, mi játszódik le bennem, azt hiszed boldog vagyok, de nem. […]
Savanyú cukorka Picit kemény, picit savanyú, a csomagolás néha áthatolhatatlan, de egy kedves szó után olvadozik is lassan. Haladva a belsejéig egyre finomabb, émelyítőbb, lágyabb. Nem kell más íz. Függővé tett, megrészegít. Kívülről picit kemény, picit savanyú, belül mégis a megolvadt mámor. Megkóstolni mást nem is akarok. Debrecen, 2020. augusztus 9. Ég és föld periódusa
Szeretek, szeretem, szeretném Szeretek veled lenni, szemedbe nézni és elveszni, Szeretek veled érezni. Szeretem, ha megérintesz, puha ajkaddal bőrömre apró csókot hintesz, Szeretem, ha szemed felfedez. Szeretném, ha kezünk egymásba fonódna, fejecskéd a vállamra hajolna, Reggelente szép mosolyod fogadna. Szeretném, ha ez örökre így maradna. Nagytálya, 2020. július 30. Ég és föld periódusa
Szomorú fűz Szomorú fűz hajol a felszínre, hosszú, nehéz ágai húzzák lefele. Évtizedek történéseit hordozza, látta, érezte, tapasztalta, s talán a jövőt is megjósolja: egyre hosszabb lesz, egyre nehezebb, törzséből a forgács már repedez. Levelek hullanak, bensője korhad, szíve pedig megtörik. Elfogyott a tápanyag, nincs több napfény. Egyszerűen elmúlik. Föld alatt emlékeznek csak a gyökerek. […]
Múló gondolat Távolodok Tőled, ahogy az idő múlik, ahogy a vonat zakatol, messzebb leszek Tőled. Láthatatlan jeleket adtam Neked, túl sokat, hosszú hónapokig sóhajtozott a szívem, sokszor könnyeztem, volt, hogy emiatt nem éltem. Mai napig néha megszorul a torkom egyedül egy kávéval a kezemben, mert tudom, szereted. De két csésze soha nem lesz. Nem lesz […]
