Süt a nap és felhőtlen az ég, Oly csodás, minden nyári és kék. Meleg van, napozunk és oly szép… Fontos nekünk… az ég legyen kék. Pihegtünk is ma a hőségtől, A kutya is jégkockát kapott. Élveztük hőséget; melegtől Ültünk árnyékba; estre kopott. Vecsés, 2002. június 21. – Kustra Ferenc
A meleg időnek A lét, csak egy zarándokút. Horizonton, ködben… Nem kellek én senkinek sem, Életemet eltemetem * Trillázó a dallam, De ködfátyol mögé bújik. Ez, láthatatlanság. Beásom a bokrok alá, Ne találjon senki se rá. * Gyönyörű, szép színek Gazdagítják őszi erdőt. Köd, már néhol takar. Rozsdásodjon, avasodjon, Rózsa bőre savasodjon, * Ködös biz’ […]
Nyár, nagyon megroppant, Tartása már csak épp langyos. Viharral jött esők. Hol vagy édes buja álmom? Lecsúsztál az ingoványon? Mint egy hajótörött, Lemaradt a meleg idő. Viharnak sodrása. Sáros, agyagos talaján, Elrabolt egy büdös sárkány. Szél, jó nagy sikolt A mezőn, ég olyan közel… Vihar, már gyötrődő. Szuvas foga nyakad tépi, Bérét ilyen módon kéri. […]
Sötétbarna táj Nyirkos ködben, párában. Közelgő hideg. Megsértettem valakit, Ily érthetetlen bakit. * Özönvíz szerű Esős idő. Sáros föld. Szőlő nem kéri… Miért csináltam volna? Érthetetlen csatorna. * Falevél rozsda, Búskomor avart alkot. Bő szőlőtermés. Elnézést kértem bizony, Rám talált már, az iszony. * Sáros már az út, Akácos is vetkőzik. Levéltakaró! Magamat rángatom most, […]
Szivárvány, már nincs, Helyette szürke köd ül. Fázós pirkadat. Boldogság, gyémántrezgés, Kalandvágy aprópénzért. * Szél, jajongva sír, Köd meg, mindent leöntött. Szürkeség honol. Illó könny… maradjatok, Ne… magamra hagyjatok. * Fáról lehulló Levelek ölelkeznek… Ködös derengés. Tisztítsátok szívemet, Kormosodott lelkemet, * Erdei kunyhó Tárt ablakát, szél hajtja. A házfal, ködben. Világosra mossátok, Foltot halványítsátok. * […]
Pirkadatkor friss, Átláthatatlan köd. Kékes ködcsomó. Halottnak látszó lator, Nem egy spanyol matador. * Ködbe zárt hajnal. Pirkadat, alig látszik. Fázós vándorok. Mogorva képe koszos, Gonosz lelke túlkoros. * Köd üli tájat, Nap, vastag dérrel indult. Új szelek fújnak. Elegancia híján, Elméje lapos hídvám. * Mély útvesztő, Sok sűrű, sötét erdő. Ködben, rossz látni. Szakadtsága […]
Hétköznapi pszichológia – Kétségek… (Anaforás, 10 szavas duó) Egy erőltetett mosoly, váratlan mozdulat, Okot ad kétségekre, megváltoztatja voltukat. Egy mosoly erőltetése, és ha váratlanul, Kétségeket generál másikban, óhatatlanul. * Arca szomorú… párja nem látja, Ő érzi, kialvófélben szerelemük lángja. Arcán megjelenik a szomorúság virága, Eszébe jut, kialvós szerelmük lángja. * Felemelt hangsúllyal kiejtett sértő szava, […]
Az évszakok követik egymást… nyár, ősz, majd tél… A nyár lángja idője végére, veszít a melegébű, De nem tud semmi mást, mit tenni, ez fakad a helyzetébű. (apeva) Nyár Lángja Nem perzsel Homokszemet. Üres a vízpart. * Az ősznek, még csak pislákoló a lángja De fellángol majd, lesz szép, nagy lángcsóvája, Aztán meg hűni kezd, […]
Lehetnél itt… Hallod? Lelkem szólít! Veled egy ágycsata, Testem vágyálma. Lelkemnek reménye, Szüleménye, Tüneménye. * Ölelj át, Nyakam fond át! Utunk nemes lenne, Lehetne? Vágyam üzenet! Birtokolnám üreget, Tüzedet! * Hiány-sebemet Gyógyítsd… eleget. Beszélj, mit tegyek, Milyen legyek… Hogy szeresselek? Fürödhetnénk boldogságba, Kiélt vágyba… Vecsés, 2018. január 5. – Kustra Ferenc – Romantikus Septolet csokor
Tele van a világ, hangsúlyos, szép szavakkal, Az ember meg papol a jóról és a szépről, Közben meg éli életét, vaskos hazugságokkal, Mert nem vevő a valós állításokra, már régről. Modern ember agya többségében kimosott, Mint a használt, régifajta gyermekpelenka. Mit hall, nem tudja felfogni, neki az nem tisztázott. Agya is olyan unalmas, mint egy […]
