Ritka illat terjeng a levegőben, havat mutat, hiszem – jelezték bölcsen. A telis-tele felhők megroskadtak, szél erős hullámára kibuggyantak. Érintetlen hószövetet halmoztak, az erdőben mindent elárasztottak. A fák közé csillagok fénye szorult, mint mézes út, mi a hóra kicsordult. Mennyei álom járta át lelkemet, az éji vágyakozás könnyebben ment. Az éjszínű este kitárulkozott, […]
Páratelített felhők roskadtak, elernyednek a nagy teher alatt. A szél csípésétől kiszakadnak, a hópaplannal tájat takarnak. Tél-Ura mínuszokat dobálva, tó vizét viszi magával táncba. Amire már magát megcsodálja, tükörfényesre fagy a bokája. Kihasználja ezt a fűz a parton, képét csodálja az alkonyaton. Fehéren piros, rózsaszínt csaljon, zúzmarával játszik, mint más lanton. Nincsen […]
Az idei évben is elérkeztünk az utolsó hónaphoz, Melynek neve: December, a Karácsony hava. Az Idő hatalmas óráján lassan ballagnak a mutatók, Lassan, de biztosan mutatják az évnek végét. A világ lázasan készülődik, ragyogó fényárban úsznak A városok. Csillogó fényfüzérek kúsznak fel a fákra, Fénykapuk és vakító feliratok fénylenek mindenfelé. Csupán az emberek szívében lesz egyre […]
December első napján, hideg téli időben A jeges szél arcomat boronálja, miközben Városunk Főtere felé visznek lépéseim. Ahol adventi sürgés-forgás látványa fogad. A Főtér közepén hatalmas fenyőfa Magasodik, szorgos kezek éppen Csillogó-villogó fényruhába öltöztetik, Amint illik az ünnepi hangulathoz. A teret körbefogják az árusok fabódéi. Kapható itt minden: hurka, kolbász, Forralt bor, meg mindenféle enni-innivaló. […]
Az önmagukat túlzón szerető emberek, Sosem a megbízhatóbb, legbátrabb emberek. Nem lehet egy embertől olyat követelni, Amire nem képes, nem adatott meg neki. A halál óráját, nem lehet megválasztani, Időpontra, célszerű nagy türelemmel várni. Persze élet faramuci, közbejöhet bármi… A környezeti csend már izgatottá válik, Látni, a távolban már többször is villámlik… Én békésen elalszok, […]
Már érzed, hogy közelít, időnként felborzolja hajad, reggelente lopva megcsíp, s ellenőrzi egyensúlyodat. Ölelése egyre bátrabb, mégis kabátban fogadod. Bája elkápráztat az úttalan utakon. Türelmed próbálja, míg eljutsz a célodig: gyalogolhatsz, vezethetsz, tükörsima úttal kecsegtet. Elronthatja a napod, ha széthányja a ködpárnákat, vagy új szelekkel szállít havat, számlát, lázat. De az […]
Hiszel az angyalokban? Pedig sokszor láthatatlanok. Nem tudni, vannak-e egyáltalán vagy csak képzelt babonák. Hiszel az angyalokban? Egyesek megérzik jelenlétüket: fény, hang, simogatás, mintha érintenék bőrödet. Hiszel az angyalokban? Van, aki mást is annak lát, mert jó tettével, halk szavával, mosolyával elűzi mások bánatát. Hiszel az angyalokban? Lehet hogy köztünk is élnek […]
Addig… Míg a szemeidből néha elszöknek az el nem sírt könnyek, ha mások kínja szíved tépi, mert eszed már nem bírja. Amíg hited a kétkedéssel teljes, legyen az csak pettyes, kis őszi alma, amit csókol a nyár, bár kukac falja. Míg zuhanni vágyó lelked elkapja őseid szent karja, mint paplanba gyűrt álmok kovácsai, elűzik az […]
Amikor még ketten voltunk, nem tűnt fel az, néha mily’ szürke minden! Mily végtelenül szürke! Unalmasan szürke! Mikor ketten voltunk, ilyen szürke napok tán elő se’ fordultak! Egy nap se’ volt szürke! Ily szüntelenül szürke. Ha rájuk visszagondolok: a napjaink mind oly színesek voltak! Mi lett volna szürke?! Ily színtelenül szürke?! Hisz […]
Rózsa Iván: Oltásra fel! Van 133 képviselő… A legbátrabbak! Legyenek hát ők a kísérleti patkányaink! A hazáért mindent, semmi mitől meghátráljanak: Oltásra fel hát, kedves bátor barátaink! Budakalász, 2020. december 17-18.
