Posted by
Posted in

Aranyló levelek

Szendén sompolygott, színezve a tó partját, ellopva az évnek erős napsugarát. Erőtlen fényben fakította a zöldet, zizegős avarral töri meg a csöndet.   Földig hajol a fűz mézszínű vesszeje, mintha színével az ősznek tisztelegne. Aranyló levelét ringatja a szellő, hódolóan mosolyog hozzá a felhő.   A tó hulláma is lendít olykor rajta, mikor a fejét […]

Posted by
Posted in

Szerelmetes Mona!

Hol jársz, mond, szerelmetes Mona? Hol császkálsz, lelkem végső álma? (Örömöt szerezni, Tiédet élvezni…) Simogatni kezed, ó Mona! Kimennénk a sűrű erdőbe, Árnyékba feküdnénk a fűbe. (Őzek csak néznének, Ezek öreg-vének…) Szaladgálnánk sűrű erdőbe! Ó, figyelj, Te távoli Mona! Nem jó ez… nekem álmok harca! (Bőröd forróságát, Szemed csillogását…) Élveznénk együttlétet Mona… Vecsés, 2020. október […]

Posted by
Posted in

Szeretők egymás között (Párbeszéd két hangra)

Szeretők egymás között   -A remény pici lángját Leöntötted vízzel. -Kihunyt parazsunk Mert széttapostad.   -Hamuban táncol a szél, Nappalunk neveted. -Éjjel csiholunk újat, Az út szabad különben.   -Ne lásson minket a holnap, Külön világ a család. -Neked nem kell az enyém, Nekem meg idegen a tiéd.   -E pár éjszaka is, Több mint […]

Posted by
Posted in

Gondolatok egyedüllétről, magányról

Hogy egyedül vagyok, néha bizony jó is: senki nem zavarja kényszerű nyugalmam. Bár ha itt lennétek, akik most nem vagytok, örülnék is talán, biztosan nem tudom.   Mert a magányt végül el lehet fogadni, és nagyon könnyen bele lehet szokni! Nem kell már törődni szinte semmi mással csak saját magammal, a magam bajával…   A […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Allegro

Rózsa Iván: Allegro Allegro non troppo… Allegro barbaro… Isten is vélünk, ó! Száguldó lét-hajó… Budakalász, 2020. október 16-17.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Partita

Rózsa Iván: Partita Az égiek már a mi dalunkat játsszák… Míg a földiek az ő agyukat játsszák… Majdan ki ide megy, ki pedig amoda: És van, aki senki és semmi, sehova… Budakalász, 2020. október 16-17.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A legjobb prímás

Rózsa Iván: A legjobb prímás Az első időkben kevesen voltunk… Talán mindenki maga egyedül… De odébb van még végünk és holtunk: És Isten is már nékünk hegedül… Budakalász, 2020. október 16.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Felhők felett

Rózsa Iván: Felhők felett Berlin felett az ég… Budapest felett az éj… Az ég persze mindig kék: Kinek, mi látszódik épp… Budakalász, 2020. október 16.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hidd el!

Rózsa Iván: Hidd el! Már a végtelenben éled meg a véged: Meg kell, hogy szűnj; hogy megtaláld éned. Igazi éned az egótól fosztott éntelen éned: És mindez érted van; hidd el, érted! Budakalász, 2020. október 16.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A végtelenben él…

Rózsa Iván: A végtelenben él… A végtelen türelem is egyszer véget ér: A bizonytalan ember a haláltól félve fél. A számító kis senki kalandja kész rémregény: Örökké él, ki talán végtelenszer és egyszer él… Budakalász, 2020. október 16.