Posted by
Posted in

MAJD AKKOR GYERE

Osztozz magányomban Vedd le terhemet Űzd el rettegéseim Írd át emlékeim De addig kérlek Ne bántsd Őszülő hajfürtjeim Majd ha bánatomban Velem együtt könnyezel Majd akkor ítélj Akkor kérd számon bűneim Majd ha felém nyújdod Védőn kezed Hogy óvj és csendben átölelj Majd akkor gyere S hozd el a békét Megsebzett szívembe Hogy újból hinni […]

Posted by
Posted in

Szomorú vers

Sírok csak, egyre sírok, alvás előtt, után is és csak Rád, Terád gondolok. Rád gondolok, te drága, életemnek tizenöt éven át párja, hűséges társa. Rád, Terád gondolok egyre, s azokra a végső napokra, hetekre.   Lassan egy éve, s azóta nem lelem magam és helyemet. Idézgetem arcod, szavaid, egész drága lényedet. Vajon Te – akkor […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hatalom huss, és fuss!

Rózsa Iván: Hatalom huss, és fuss! A tömeg tudatlan: Hol birka, hol meg fenevad. Amit eddig is tudtam: Sátánnak magad el ne add! A nép nem ugyanaz, mint tömeg; Hatalomtól függ: mit hoz ki belőle? De ha egyszer öntudatra ébred: Fuss el gyáva bizony előle! Budakalász, 2020. november 24.

Posted by
Posted in

Köd hajnalban…

Szürkület, eget Nagyon ural hajnalban. Kis ködszitálás. * Vak-sűrű a köd… Csöndbe fojtott szenvedély. Hajnal, nem derűs. * Vonuló felhők, Tán’ tőlük függ a holnap. Köd-sötét hajnal. * A napsütés már Késik, köd takarja el. Fekete hajnal. * Hajnalban már a Félhomály, ritkás-ködös. Nyirkos levegő. * Kora hajnalban Halványsárga napkelte. Kis köd láttatik. Vecsés, 2016. […]

Posted by
Posted in

Csönd pelerinemben…

(Septolet) Csönd pelerinemben ücsörgélve Bámulok… nézgélve. Fejem üres, Vadkutyám rühes. Létem színpadán, Lét-létrám fokán, Örökbe-maradván… * (Senrjú) Tán’ gondolkodnék, De fejem üres, kutyám… Színpadon vagyok. * (3 soros-zárttükrös) Lét létrám alsó fokán, vagy… elkárhozva, Innen már rég’ menekülnék rohamozva… Lét létrám alsó fokán, vagy… elkárhozva. * Mi a fenére gondolhatnék, amikor nincsen mire! Ugyan kire […]

Posted by
Posted in

Tűzlány

Edit Szabó : Tűzlány . Fényes ruhája úgy tüntet, szép teste magától lüktet, mozdulata csodát ígér, tűztáncot jár, bár nem ledér ! . Hosszú haja száll a légben, gyöngyöt fűz az ő fejére, táncruhája fodrokba kap, a zene magával ragad ! . Lány, aki elfelejt mindent, lány, akit a zene ihlet az ő saját világába, […]

Posted by
Posted in

Pelsőczy Katalin: Adjatok

Válasz a félelem árnyaira – – Adjatok szavakat szívembe! – százat, Had üdítsem föl kiknek lelke fáradt. Hadd legyek lágy öröm mely viszonzást nem várva Gyöngy ragyogásaként terül rá a tájra. Legyek kedves mosoly mit Magadhoz ölelhetsz, Engedő csöndjében szép békére lelhetsz… Legyek lélekparázs tábortűz lángjában, Egy ember se fázzon jeges magányában. Bújjon soraimhoz erősödvén […]

Posted by
Posted in

Pelsőczy Katalin: Reggelem

A reggel illatai kúsztak szobámba Nem hivalkodón, csak kulcslyuknyi réseken… Megcirógatva álmos orrcimpámat, Megcsúszva még megtörő fényeken. Kedves-könnyeden érkeztek hozzám A kiskanál táncolt a bögre falán, A fahéjas kávé sóhaját figyelve Csöpp örvényével már ölelte tán. S érkezett hajnalnak – szeretet hangja – A reggeli kacéran várt az asztalon, Hogy ki járt a konyhában ily […]

Posted by
Posted in

Példázat

Hányszor a diadal mámorában fürdött pillanatnyi győztes? Pilátus kezét mosta boldogan, szakálla lobogott az elégedett farizeusok hadának. Lapítottak a cinkosok. Krisztus győzött mégis, tisztult a tanítványok lelke, küldetésükre felkeltek, hitet hirdettek…

Posted by
Posted in

Gyászmunka

(fél év után fiam halálára)   Váratlan törnek elő a könnyek, páratlan fájdalom él mélyen, számtalan emlékkép bukkan fel, áldatlan állapot, ha egyedül vagyok. Ésszel talán lassan felfogom, mégsem nyugszik a szívem. Nem terhelhetem a környezetem, nem tehetem a vállukra ólom terhem, temetem mosoly alá gyászomat, teszem mindennapi dolgomat, mégis a háttérben ott marad, vérzik […]